adozona.hu
AVI 2002.12.164
AVI 2002.12.164
Jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősülnek az italok, ha származásnak okirattal történő igazolása nem történt meg (1993. évi LVIII. tv. 17/B. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jövedéki hatóság 1997. augusztus 27-i jövedéki ellenőrzést tartott a felperes B., Cs. út 7. szám alatti telephelyen, amely a felperesi társaság által üzemeltetett szeszesital palackozó. Az ellenőrzés során a felperes képviselője készletbevallást adott az alapanyagokról, a szeszesitalokról és zárjegyekről, majd ezt követően tényleges készletfelvétel történt. A vizsgálat eltérést állapított meg a nyilvántartás és a tényleges készlet között.
A lefoglalásról készült jegyzőkönyv 1-26. tétel ala...
AVI 2002.12.164 Jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősülnek az italok, ha származásnak okirattal történő igazolása nem történt meg (1993. évi LVIII. tv. 17/B. §)
A jövedéki hatóság 1997. augusztus 27-i jövedéki ellenőrzést tartott a felperes B., Cs. út 7. szám alatti telephelyen, amely a felperesi társaság által üzemeltetett szeszesital palackozó. Az ellenőrzés során a felperes képviselője készletbevallást adott az alapanyagokról, a szeszesitalokról és zárjegyekről, majd ezt követően tényleges készletfelvétel történt. A vizsgálat eltérést állapított meg a nyilvántartás és a tényleges készlet között.A lefoglalásról készült jegyzőkönyv 1-26. tétel alatt zárjegy nélküli különböző méretű tároló egységekben és különböző mennyiségi és fajtájú bel- és külföldi gyártású szeszesitalok, a 31-34. tételszám alatt 120 db zárjeggyel ellátott felperesi gyártású 0,05 literes kiszerelésű díszdobozos szeszesitalok kerültek feltüntetésre, ezen túl a társaság lemezszekrényéből előkerült 932 db ép zárjegy, amelyről a felperes üzletvezetője az ellenőrzés során a készlet bevallásban nem tett említést, és amelyek a társaság nyilvántartásaiba nem kerültek feltüntetésre. Megállapították továbbá azt is, hogy a felperesi társaság nyilvántartásait nem vezette naprakészen. Az ellenőrzés eredményeképpen hozott 1998. április 16-án kelt elsőfokú határozat a felperest összesen 2 002 901 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezett, rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt jövedéki termékek és 932 db zárjegy elkobzásáról, majd rendelkezett 230 liter barackpálinka visszaadásáról, továbbá 300 000 Ft bírságot szabott ki a nyilvántartások helytelen vezetése miatt.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 1998. június 16-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot a jövedéki bírság összeg vonatkozásában megváltoztatta azt 1 750 901 Ft-ra csökkentette, egyéb rendelkezéseket helybenhagyott.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte. Az 1-26. számú tételre vonatkozóan egyenként megjelölte, hogy ezek a lefoglalt italok részben italminták, név szerint megjelölve hogy kitől kapták, (1, 4, 5, 7, 6-10-ig, 3, 9, 12-13) részben (17, 19, 20, 21) az általuk levett italminták az eladott italokból; részben olyan lefoglalt italok, amelyek nem is minősülnek szeszesitalnak (az 5-ös, a 8-as a 14-16, és a 18-22 minták). A lefoglalási jegyzőkönyvben 31-34 tételszám alatti szeszesital lényegében azonos volt a felperesi társaság nyilvántartásában szereplő 230 liter lédig barackpálinkával, amelyről megállapították, hogy nem minősül elvont terméknek, ezért azt visszakapták.
A zárjegyekkel kapcsolatosan a felperes arra hivatkozott, hogy ezek üvegekről leesett, már egyszer felhasznált zárjegyek voltak, amelyek nem képezték a társaság tulajdonát, az ellenőrzés időpontjában egyébként a hatályos jogszabályok szerint már nem voltak felhasználhatók. Egy darab a 28-as tételszám alatt lefoglalt zárjegy pedig a korábbi nyilvántartásukban szerepelt, nyilvánvaló hogy valamilyen módon onnan tévedésből kimaradt. A felperes hangsúlyozta, hogy a nyilvántartásaikat jogszerűen és megfelelően vezették. A gyártóüzemben a naponkénti nyilvántartás vezetés lehetetlen feladat lenne, de a gyártási folyamat végén minden esetben az megtörtént.
A felperes arra is hivatkozott, hogy a lefoglalási jegyzőkönyv 1-26. tételszám alatti italokkal kapcsolatosan korábban a Budapesti 16. számú Vámhivatal is ellenőrzést tartott, és nem kifogásolta ezeknek az italoknak a készleten tartását.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az eljáró bíróság lefolytatta a bizonyítási eljárást, melynek során tanúként hallgatta meg M. Sándor és H. József pénzügyőröket, valamint beszerezte a vámhivatal által 1997. augusztus 26-án kelt jegyzőkönyvet. Az alperes bejelentette, hogy a lefoglalt zárjegyek közül 930 db 0,8 literes űrtartalom jelölésűt a VPOP a J. Szolgáltató Szövetkezet részére adott ki 1995. szeptember 22-én. Egy darab 0,05 literes űrtartalmú megjelölésű zárjegy pedig a felperes részére lett kiadva. A lefoglalási időpontban már ezt fel kellett volna használniuk.
Ilyen bizonyítási eljárás alapján a megyei bíróság 18. szám alatt ítéletet hozott és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet a bizonyítás eredményét értékelve megállapította, hogy a felperesi telephelyen tartott jövedéki ellenőrzés adatai szerint a felperes a terhére rótt jövedéki törvénysértést elkövette. A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló módosított 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 17/B. § (12) bekezdés szerinti nyilvántartásába a felperes nem vezette be az 1-26 tételszám alatt lefoglalt jövedéki termékeket, ugyancsak nem szerepeltette nyilvántartásában a 31-34. tételszám alatt általa gyártott, zárjeggyel ellátott termékeket. Ezeket a termékeket az ellenőrzés során utóbb készített készletbevallásában sem tüntette fel.
A felperesnél lefoglalt zárjegyekkel kapcsolatosan a bíróság megállapította, hogy az egyes jövedéki termékekre elrendelt zárjegy alkalmazásáról szóló 31/1994. (XI. 18.) PM számú rendelet 12. § (1) és (2) bekezdése szerinti zárjegynyilvántartásba azokat nem tüntette fel. Az ellenőrzés időpontjában valamennyi lefoglalt zárjegy még hatályosnak volt tekinthető, ezért ezeket a zárjegyeket a felperes jogszabályba ütköző módon tartotta birtokában. Továbbá az ellenőrzés során adott zárjegykészletet a bevallásában sem szerepeltette.
Mindezekre tekintettel a jövedéki bírság kiszabásának jogalapja fennállott. A jövedéki bírság összegszerűsége is megfelelt a Jszt. 66. § (1) bekezdés a) és d) pontja, 69. § (4) bekezdés a) pontja, és (7) bekezdésében foglaltaknak.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes jelentett be fellebbezést, kérte az ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes sérelmezte, hogy a bíróság helytelen következtetéseket vont le a jövedéki ellenőrzés során felvett jegyzőkönyvek alapján. Az 1-26. tételszám alatt feltüntetett szeszesitalokkal kapcsolatosan megjegyezte a felperes, hogy ezek úgynevezett ízminták, amelyek kereskedelmi forgalomba nem kerülhettek évekkel ezelőtt levett minták, melyeket olyan tárolóegységben találták fel, amelyeknek a kereskedelmi egységhez nem volt közük. A korábban lefolytatott hatósági vizsgálat sem kifogásolta létezésüket.
A 31-34. tételszám alatti szeszesital vonatkozásában az alperes is "elismerte" azt hogy nem történt jogszabálysértés, hiszen utóbb ezeket a tételszám alatti úgynevezett lédigpálinkát visszaszolgáltatta.
A zárjegyekkel kapcsolatban a felperes hangsúlyozta, hogy azt a társaság egyik tagja idősebb B. Zoltán gyűjtötte össze, ezek az adott időszakban nem minősültek zárjegynek, tekintettel arra, hogy ilyen kiszerelésű italok már nem voltak forgalomban. Megjegyezte a felperes fellebbezésében azt is, hogy a társaság üzletvezetője ellen büntetőeljárás indult, melyet megszüntettek és megállapítást nyert, hogy a könyvvezetésük, nyilvántartásuk helytálló volt.
A felperes hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú ítélet lényegében csak a nyilvántartási kötelezettség megsértését rótta terhükre, ehhez képest a nyilvántartási kötelezettség megsértéséért kiszabott 300 000 Ft-on felüli bírság kiszabása mindenképpen alaptalannak minősül. Természetesen fenntartották azt is, hogy a nyilvántartási kötelezettség megsértését kiszabott bírság is alap nélküli volt.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A rendelkezésre álló iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy mind a közigazgatási hatóság, mind az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló az így levont jogkövetkeztetése is.
Az elsőfokú bíróság helyesen idézte azokat a jogszabály helyeket, melyek alapján a felperes a szeszesitalok és zárjegyek egyes nyilvántartási kötelezettségét nem teljesítette. A Jszt. 66. § (1) bekezdés a), d)</a> és e) pontja alapján helytálló volt az ennek jogkövetkezményeként alkalmazott jövedéki bírság kiszabása.
A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes nem kizárólag a nyilvántartások helytelen vezetése miatt volt bírsággal sújtható. A nyilvántartási hiányosságok miatt ugyanis a lefoglalt italok származásának okiratokkal történő igazolása nem történt meg, emiatt ezek jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősültek. Ez okból a jövedéki bírság kiszabásának jogalapja fennállott.
Hasonló okok miatt minősült jogtalanul birtokban tartottnak a feltalált és lefoglalt 932 db zárjegy is. A Jszt. valamint az egyes jövedéki termékekre elrendelt zárjegy alkalmazásáról szóló 31/1994. (XI. 18.) PM számú rendelet egyértelműen és kifejezetten rögzíti hogy a zárjegy jogszerű megszerzése és birtoklása kizárólag a zárjegy alkalmazásának és a zárjeggyel való elszámolás szabályainak megfelelően történhet. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes milyen szándék alapján gyűjtötte össze a más szeszesitalokról leesett, leszedett zárjegyeket. Ezért az ellenőrzés során a felperesi társaság páncélszekrényéből előkerülő zárjegy megszerzése és birtokban tartása jogtalannak minősült, amely az objektív jellegű felelősség és szankció rendszer folytán indokolttá tette a jövedéki bírság kiszabását.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. I. 35. 473/2000.)