adozona.hu
AVI 2002.12.163
AVI 2002.12.163
A jövedéki engedéllyel rendelkező kiskereskedő fokozott felelősséggel és gondossággal köteles eljárni a jövedéki termék nagykereskedőtől történő beszerzése során (1993. évi LVIII. tv. 17. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal járőrei 1997. augusztus 25-én időszaki elszámolást tartottak a felperes által T., I. u. 2. szám alatt üzemeltetett háztartási tüzelőolaj elárusító helyen. Az elszámolás során megvizsgálták az 1997. március 20. és május 22. között forgalmazott gázolaj beszerzésére vonatkozó bizonylatokat. A felperes a gázolaj beszerzésére az E. Rt. által kiállított készpénzfizetéses és csekkfizetéses számlákat mutatott be, melyről az ellenőrzés megállapította, hogy azok hamisak.
A vizsgálat eredm...
AVI 2002.12.163 A jövedéki engedéllyel rendelkező kiskereskedő fokozott felelősséggel és gondossággal köteles eljárni a jövedéki termék nagykereskedőtől történő beszerzése során (1993. évi LVIII. tv. 17. §)
A vámhivatal járőrei 1997. augusztus 25-én időszaki elszámolást tartottak a felperes által T., I. u. 2. szám alatt üzemeltetett háztartási tüzelőolaj elárusító helyen. Az elszámolás során megvizsgálták az 1997. március 20. és május 22. között forgalmazott gázolaj beszerzésére vonatkozó bizonylatokat. A felperes a gázolaj beszerzésére az E. Rt. által kiállított készpénzfizetéses és csekkfizetéses számlákat mutatott be, melyről az ellenőrzés megállapította, hogy azok hamisak.A vizsgálat eredményeként az elsőfokú hatóság 1997. szeptember 30-án kelt határozatával a felperest 3 295 080 Ft jövedéki bírság fizetésére kötelezte, valamint elrendelte a kiskereskedelmi eladóhely 1997. október 14-től október 23-ig terjedő időszakra szóló lezárását.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 1997. december 3-án határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogerős közigazgatási határozat megállapította, hogy a felperes által felmutatott számlák hamisak, azt nem az E. Rt. bocsátotta ki. Ebből következik, hogy az e számlákban szereplő, e gázolaj mennyiség elvont terméknek minősült, amely után a felperes jövedéki bírság fizetésére volt köteles.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, arra hivatkozott, az ő vonatkozásában nem valósultak meg a Jszt. 67. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak, kellő gondosságot tanúsított ugyanis az üzemanyag beszerzésekor. A megrendeléskor a szállító igazolta a termék származását, jövedéki engedélyt mutatott be. Ő mint kiskereskedő nincsen abban a helyzetben, hogy ellenőrizni tudja a szállítótól kapott számla valódiságát.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A bíróság 4. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet idézte a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló, többszörösen módosított 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 17. § (1) bekezdés, (6) bekezdését, valamint 67. § (1) bekezdés b) és c) pontját, továbbá a 66. § (2) bekezdés b) pontját. A bíróság megállapította, hogy a vámhatóság a tényállást megfelelően tisztázta, megállapításra került, hogy a számlák kiállításának időpontjára vonatkozóan a Pénzügyi Közlönyben közzétették a jövedéki engedélyes lista hiteles adatait, ebben szerepelt az E. Rt. jövedéki engedélyének száma, valamint székhelyének címe. A felperes által felmutatott számlán ehhez képest más székhely, illetőleg más adószám és jövedéki engedélyszám volt feltüntetve. Ezentúl a vámhivatal az E. Rt. vevőnyilvántartását is ellenőrizte, amelyből megállapította, hogy a felperes, mint jövedéki engedélyes magánkereskedő, gázolaj jövedéki termék vásárlójaként ott nem szerepel.
A felperes egyéni vállalkozóként 1993-tól értékesített kezdetben háztartási tüzelőolajat, 1995-től pedig gázolaj jövedéki terméket. Tevékenységét saját kockázatára szigorú felelősség mellett végzi, a kereskedelmi ügylet lebonyolítására nem adott elő konkrétumot sem a személyekre, szállítóeszközökre, sem helyszínre és időpontra vonatkozóan. Nem mutatott fel szállítólevelet, ebből az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes mint kiskereskedő a jövedéki termék vásárlásánál elvárható kellő körültekintést nem tanúsított, nem tisztázta a termék jogszerű forgalmazásának körülményeit, ezért a kiszabott jövedéki bírság jogalapja fennállott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és bejelentette, hogy az E. Rt.-nek több székhelye is fel van tüntetve a cégnyilvántartás adatai szerint, megtalálható ott a számla szerinti cím is, továbbá bejelentette két teherautó rendszámát, és egy sofőr nevét, aki a jövedéki termék fuvarozásában részt vett.
A másodfokú bíróság részbizonyítás keretében meghallgatta a felperes által bejelentett B. Józsefet, aki fuvarozóként eseti megbízással szállított az E. Rt.-től vásárlóinak üzemanyagot, továbbá dr. M. Andrást, aki az E. Rt. értékesítésén dolgozott. A meghallgatott tanúk a felperessel való konkrét kapcsolatra relevanciával bíró adatokat nem szolgáltattak, a konkrét gazdasági eseményre gyakorlatilag nem emlékeztek.
A megyei bíróság a további tanúmeghallgatásra vonatkozó indítványt elutasította, majd a 20. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet megállapította, hogy a részbizonyítás adatai sem tették megalapozatlanná az alperesi határozatban megállapított tényállást. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a közigazgatási határozat törvényes és megalapozott volt. A további tanúbizonyítástól eredmény nem volt várható, ezért azt az indítványt a másodfokú bíróság elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes fenntartotta a korábbi álláspontját, hangsúlyozta, hogy a jövedéki termék vásárlójának nincs objektív felelőssége a termékbeszerzés során. Ő az adott ügylet megkötése kapcsán mindent megtett, ami tőle elvárható volt. A jövedéki termék forgalmazója, valamennyi törvényes kellékkel ellátva adta részére át az anyagot.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 20. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is. A Jszt. 17. § (1) bekezdése szerint kiskereskedő jövedéki terméket kizárólag jövedéki alanytól szerezhet be. Az a jövedéki termék, amelyet nem jövedéki alanytól szereztek be a Jszt. 67. § (1) bekezdés b) pontja, amelynek származását nem tudják igazolni a Jszt. 67. § (1) bekezdés c) pontja alapján elvont terméknek minősül.
A felperes által a jövedéki termékek beszerzésének igazolására szolgáló bemutatott számlák a lefolytatott vizsgálat alapján nem minősültek megfelelőnek, a számlákon több téves adat szerepelt, így az eladó címe, adószáma, jövedéki engedély száma. Ebből következik, hogy a számla hitelessége megdőlt, ezentúl az ellenőrzés azt is megállapította, hogy a számlakiállító E. Rt. vevőnyilvántartásában a felperes nem szerepel. Mindebből következik, hogy a perbeli számlákban kimutatott jövedéki termék mennyiség elvont terméknek minősül, mely termék után a hatóság a Jszt. 66. § (1) bekezdés a) pontja alapján bírságot vet ki. A felperes azért tartotta törvénysértőnek a bírság kiszabását, illetőleg a határozat felülvizsgálatát elvégző jogerős bírósági ítéletet, mert álláspontja szerint a jövedéki termék vásárlója nem rendelkezik objektív felelősséggel, ő pedig a maga részéről a jövedéki termék beszerzése során minden tőle elvárható gondosságot tanúsított.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesi hivatkozást nem találta alaposnak, részben leszögezi, hogy a felperes a jövedéki termékeknek nem pusztán vásárlója, hanem jövedéki engedéllyel rendelkező kiskereskedő, aki fokozott felelősséggel és gondossággal köteles eljárni a jövedéki termék nagykereskedőtől való beszerzése során. A felperesnek sem a közigazgatási eljárásban, sem a bírósági eljárásban nem sikerült bizonyítania azt, hogy az adott esetben a jövedéki termékek beszerzésénél kellő gondossággal járt volna el. A bíróság a felperes által bejelentett bizonyítási eljárást lefolytatta, majd valamennyi bizonyíték mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a jövedéki termékek beszerzésénél a kellő körültekintést nem tanúsította, ezért az elvont termék utáni jövedéki bírság kiszabása a jogszabálynak megfelelt.
A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg. A bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, s meggyőződése szerint bírálja el. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette, hogy a bizonyítás eredményének a mérlegelésére vonatkozó jogszabályi sérelméről csak akkor lehet szó, ha a bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes, illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetése, és összességükben való értékelése során nyilvánvalóan helytelen, logikailag ellentmondó következtetésre jutott. Nincsen lehetőség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során, a jogerős bírói ítéletben foglalt tényállást a bizonyítékok felülmérlegelésével módosítsa.
Jelen esetben a felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogszabálysértés tényét bizonyítani nem tudta. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperesnek a felülvizsgálati eljárás során költsége nem merült fel, így erről rendelkezni nem kellett. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.377/2000.)