adozona.hu
AVI 2002.11.153
AVI 2002.11.153
Illetékügyben nem tehető vizsgálat tárgyává a megelőző eljárás során hozott, de már jogerőre emelkedett határozat (Áe. 66. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, a felperes által fizetendő illeték mértékét leszállította, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a felperes és házastársa az 1995. október 26-án kelt adásvételi szerződéssel szerezte meg a B., tulajdoni lapon nyilvántartott 3439 m2 alapterületű ingatlannak az eladó tulajdonát képező 1/2-es tulajdoni illetőségét 7 300 000 Ft vételár ellenében. A szerződésben a felek rögzítették, hog...
AVI 2002.11.153 Illetékügyben nem tehető vizsgálat tárgyává a megelőző eljárás során hozott, de már jogerőre emelkedett határozat (Áe. 66. §)
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, a felperes által fizetendő illeték mértékét leszállította, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a felperes és házastársa az 1995. október 26-án kelt adásvételi szerződéssel szerezte meg a B., tulajdoni lapon nyilvántartott 3439 m2 alapterületű ingatlannak az eladó tulajdonát képező 1/2-es tulajdoni illetőségét 7 300 000 Ft vételár ellenében. A szerződésben a felek rögzítették, hogy az ingatlannak a természetben megosztott és kerítéssel leválasztott mely része képezte az eladó használatában volt tulajdoni illetőséget, amelyet a vevők (felperes és házastársa) birtokába adott. Ezt kővetően engedélyezte a B., Polgármesteri Hivatala az 1995. december 14-én kelt határozatával felperes és házastársa kérelmére az ingatlan elvi telekalakítását.Az illetékhivatal határozatával a vételárat forgalmi értékként elfogadva és 10%-os mértékű illetékkulcsot alkalmazva 365 000-365 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték és 1000-1000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte felperest és házastársát külön-külön. A fizetési meghagyás kézhezvételét követően felperes az ingatlan 4 éven belüli lakóházzal történő beépítésére hivatkozással az illetékfizetési kedvezmény engedélyezését kérte. Az Illetékhivatal határozataival a felperes (és házastársa) illetékkedvezmény iránti kérelmét elutasította arra hivatkozással, hogy a perbeli ingatlan nem minősül lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak. A felperes (és házastársa) fellebbezése folytán eljárt alperes határozataival az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mivel a perbeli ingatlanon lévő 41 m2-es lakóházra figyelemmel az ingatlan nem minősül lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak, ezért a felperest és házastársát az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-ának (1) bekezdés a) pontjában írt kedvezmény nem illeti meg.
A felperes keresetében az alperesnek a felperesi illetékkedvezményt elutasító határozat elleni fellebbezését elbíráló határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését kérte arra is hivatkozással, hogy az ingatlant házastársával családi házas felépítmény építésének szándékával vásárolták meg, így az építés lehetőségéről az adásvétel előtt meggyőződtek, és az építkezés továbbra is szándékukban áll.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú határozatában foglalt álláspontját fenntartva a kereset elutasítását kérte, mert az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában az ingatlan telekrendezésére még nem került sor, és az 41 m2-es lakóépülettel beépített volt, ezért beépítésre alkalmas építési teleknek nem minősült.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét részben, az illetékkedvezmény tekintetében elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a perbeli ingatlan az illetékfizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában [az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja értelmében a szerződés megkötésének napján] az Itv. 102. §ának (1) bekezdés f) pontja alapján beépítésére figyelemmel nem minősült lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak, így a felperest (és házastársát) az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján a 4 éven belüli beépítésre alapítottan a feltételes illetékmentesség nem illette meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes által rendelkezésre bocsátott tulajdoni lapból és az elsőfokú építésügyi hatóság igazolásából azt a következtetést vonta le, hogy az adásvétel idején 81-es övezetbe tartozó, lakóház és gyümölcsös művelési ágban nyilvántartott zártkerti külterületi ingatlan tulajdoni hányadát vásárolta meg a felperes (és házastársa), mely álláspontja szerint az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés ml pontja szerint termőföldnek minősül. Ezért az Itv. 26. §-ának (5) bekezdése alkalmazásával az illetékhivatal által a felperes terhére kiszabott visszterhes vagyonátruházási illetéket mérsékelte és azt az egyébként járó illeték 1/4-ében állapította meg.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének az illetéket mérséklő rendelkezése tekintetében való megváltoztatását, és a felperes keresetének e körben való elutasítását is kérte. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az illetékfizetési kötelezettséget megállapító fizetési meghagyás ellen a felperes fellebbezéssel nem élt; a fizetési meghagyás kézhezvételét követően határidőben az illetékkedvezmény biztosítását kérte, és az e körben hozott elutasító határozat ellen élt fellebbezéssel. Keresetében a fellebbezést elbíráló másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát kérte felperes. Ezért az alperes álláspontja szerint az illeték mértékének megváltoztatására jogszerű lehetőség nem volt.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a fizetési meghagyás az illetékkedvezmény iránti kérelem elbírálásáig jogerőre nem emelkedhetett. Utalt arra, hogy házastársával az ingatlan felépítményes (lakóházas) ingatlanhányadát vásárolta meg, amely lakóházba családjával beköltözött, és amely ingatlanhányad időközben végleges telekalakításra került jogerős építésügyi határozattal.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezéssel támadott rendelkezését megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
Az elsőfokú bíróság a helyesen és hiánytalanul megállapított tényállásból az illetékkedvezmény vonatkozásában helytálló következtetésekre jutott, e körben jogi álláspontjával a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság egyetértett.
A vagyonátruházási illeték megállapítása, mérséklése azonban jogszabálysértő volt. Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés m) pontja szerint ugyanis termőföld az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsős, kert, gyep, nádas és erdő művelési ágban, vagy halastóként nyilvántartott és a felsorolt valamely célra hasznosított külterületi földrészlet, ide nem értve a földrészleten bármilyen célra létesített épületet. A fellebbezési tárgyaláson tett felperesi előadásból kitűnően azonban a felperes és házastársa nem a felsorolt valamelyik célra hasznosított ingatlant, illetve annak tulajdoni hányadát, hanem természetben megosztottan családi házas ingatlant vásárolt, továbbépítési szándékkal.
Tévedett továbbá az elsőfokú bíróság, amikor az illeték mértékét az illetékfizetési kötelezettséget megállapító fizetési meghagyás elleni fellebbezési jog kimerítése nélkül változtatta meg. Az ügyfél ugyanis az államigazgatási hatósági ügy érdemében hozott határozat bírósági felülvizsgálatát a Pp. 324. § (2) bekezdés a) pontjában és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján jogszabálysértésre hivatkozással akkor kérheti, ha fellebbezési jogát kimerítette. Az Áe. 62. §-ának (2) bekezdése értelmében az államigazgatási határozat elleni fellebbezést a határozat közlésétől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni, míg az Áe. 77. §-ának (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv elsőfokú határozata jogerős és végrehajtható, ha a határozat ellen határidőn belül nem fellebbeztek. A visszterhes vagyonátruházási illetéket kiszabó fizetési meghagyás ellen azonban a fellebbezési határidőn belül sem a felperes, sem házastársa fellebbezéssel nem élt. Az a körülmény, hogy a felperes és házastársa az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján a illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyitva álló határidőn belül lakóház építési szándékát az illetékhivatalnál bejelentette és ezért e körben az illetékkedvezmény engedélyezését kérte, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését az illeték mértékét támadó fellebbezés hiányában nem akadályozta.
A felperes és házastársa az illetékkedvezmény tárgyában hozott elutasító határozat elleni fellebbezésükben csak a beépítési szándékra utalással e határozatok megváltoztatását és az illetékkedvezmény engedélyezését kérték az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontjában foglaltak értelmében, és ezen fellebbezést bírálta el az alperes is keresettel támadott perbeli határozatában. Az Áe. 66. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a felettes alperesi szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot (azaz az illetékkedvezményt/mentességet célzó kérelmet elutasító határozatot, és az azt megelőző mentességgel kapcsolatos eljárást) vizsgálta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban a fizetési meghagyás elleni külön fellebbezés hiányában a fizetési meghagyásban megállapított illeték mértékét az alperes nem vizsgálhatta, nem is vizsgálta. Mivel pedig a fizetési meghagyásban jogerősen megállapított 10%-os mértékű vagyonátruházási illeték kiszabása nem volt tárgya az Áe. 66. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján meghozott alperesi határozatnak, ezért azt a felperes e körben keresettel nem támadhatta, ezért az illeték mérséklésére sem kerülhetett jogszerűen sor. Ezt az álláspontot támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság más ügyben hozott döntéséhez kapcsolódó azon álláspont is, miszerint nem tehető vizsgálat tárgyává a megelőző eljárás során hozott, de már jogerőre emelkedett határozat (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.472/1996.).
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, míg az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott, az illetéket mérséklő rendelkezését megváltoztatta és a felperes keresetét e körben is, teljes egészében elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 29.603/1999.)