adozona.hu
AVI 2002.11.147
AVI 2002.11.147
A Vtv. 103. §-ának (1) bekezdése szerinti vámmentesség feltétele a 12 hónapos elszámolási határidő betartása [1995. évi C. tv. 103. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a felperes 1996. november 4-én külföldről származó alumínium vámmentes vámkezelését kérte exporttermék beépítés címén; a vámhatóság a vámkezelést elvégezte azzal, hogy a felhasználást 12 hónapon belül anyag-felhasználási kimutatás benyújtásával igazolni kell. A felperes határidőben teljes körűen - az anyagfelhasználása kimutatással - a vámmentesen vámkezelt áruval nem számolt el, ezért vele szemben...
AVI 2002.11.147 A Vtv. 103. §-ának (1) bekezdése szerinti vámmentesség feltétele a 12 hónapos elszámolási határidő betartása [1995. évi C. tv. 103. § (1) bek.]
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a felperes 1996. november 4-én külföldről származó alumínium vámmentes vámkezelését kérte exporttermék beépítés címén; a vámhatóság a vámkezelést elvégezte azzal, hogy a felhasználást 12 hónapon belül anyag-felhasználási kimutatás benyújtásával igazolni kell. A felperes határidőben teljes körűen - az anyagfelhasználása kimutatással - a vámmentesen vámkezelt áruval nem számolt el, ezért vele szemben az vámhivatal határozatával 19 368 Ft vámot, 7173 Ft vámkezelési díjat, 43 040 Ft vámpótlékot, 7173 Ft statisztikai illetéket, 198 522 Ft általános forgalmi adót, valamint 135 638 Ft kamatot, összesen 412 914 Ft vámterhet szabott ki. Az alperesi jogelőd határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, majd újabb határozatával a helybenhagyó határozatot visszavonta, az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a 135 638 Ft kamat helyett 135 638 Ft vámigazgatási bírsággal sújtotta a felperest az első fokú határozatot egyebekben helybenhagyva.A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy a közigazgatási határozatok jogszerűtlenek voltak, mivel a vámmentesen vámkezelt áru felhasználása, exporttermékbe beépítése megtörtént, a kész exportáru az országot a jogszabályban előírt egy éves határidőn belül elhagyta, az áru vámkezelése megtörtént, a felhasználásról pedig anyagkimutatással elszámolt.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes a jogszabályban előírt feltételeket nem teljesítette, az elszámolásra teljes körűen nem került sor, mert az anyag-felhasználási kimutatást a jogszabály által megszabott határidőre nem csatolta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét azért utasította el, mert a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 103. §-ának (2) bekezdése alapján a vámmentes vámkezelést követő 12 hónap elteltével a felhasználást az anyag-felhasználási kimutatás benyújtásával igazolni kell, és az anyag-felhasználási kimutatást a felperes határidőben nem csatolta. A Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 177. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a vámmentesen vámkezelt vámáruval legkésőbb a vámkezeléstől számított egy éven belül el kell számolni, az elszámoláshoz pedig a kiviteli és behozatali vámokmányok eredeti példányát és az anyag-felhasználási kimutatást kell benyújtani.
Az elsőfokú bíróság a per irataiból megállapította, hogy a vámkezelést követő egy éven belül a felperes a Vtv. 103. §-ának (2) bekezdésében előírt kötelezettségének nem tett eleget, ezért a vámhivatal jogszerűen szabta ki a vámterheket a felperessel szemben. Álláspontja szerint a Vtv. 103. §-ának (2) bekezdésében, valamint a Vhr. 177. §-ának (2) bekezdésében foglaltak helyes értelmezése szerint nem 12 hónap után, hanem a vámmentes vámkezelést követő 12 hónapon belül kell a vámáruval elszámolni, és az anyag-felhasználási kimutatással a felhasználást igazolni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte arra hivatkozással, hogy az általa bérmegmunkálásra behozott külföldi termék hiánymentesen külföldre került, az alperes és az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Vtv. 103. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidőt, ezért a vámmentes vámkezelést követő 12 hónap elteltével is be lehet nyújtani az anyagfelhasználást igazoló anyag-felhasználási kimutatást.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és perköltséget kért.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból okszerű következtetésekre jutott, jogi okfejtésével a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság is egyetértett.
A fellebbezésben foglaltakra utalással mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Vtv. a vámmentességek címszó alatt a vámmentesség egyik eseteként szabályozza a 103. § (1) bekezdése szerinti mentességet. A vámmentesség feltétele a Vtv. 103. §-ának (2) bekezdésében, illetve a Vhr. 177. §-ának (2) bekezdésében írt és a vámkezeléstől számított egy éves elszámolási határidő. A Vhr. 177. §-ának (3) bekezdése szerint az elszámolási határidő elmulasztása esetén a vámhivatal a határidő leteltét követő napon intézkedik a vámteher és járulékai kiszabásáról és beszedéséről. A felperes elszámolási kötelezettségének az elszámolási határidőn belül nem tett megfelelően eleget, mert az anyag-felhasználási kimutatást az egy éves határidőn belül nem nyújtotta be, ezért a vámhatóságnak kötelessége volt intézkedni a vámteher vele szemben való kiszabásáról.
Tévedett a felperes, amikor a Vtv. 103. §-ának (2) bekezdésében írtakra utalással vitatta az alperesi határozatok jogszerűségét, mivel a Vtv. 103. §-ának (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a vámmentesen behozott, exportáruba beépítésre kerülő anyag felhasználását az anyag-felhasználási kimutatás benyújtásával kell igazolni, azaz azt, hogy a vámmentesen behozott áru exportáruba való beépítése valóban megtörtént. A Vtv. 103. §-ának (2) bekezdése, illetőleg a Vhr. 177. §-ának (2) bekezdése a 12 hónapos határidőn belüli elszámolási kötelezettséget írják elő, ezt akkor a 12 hónapos határidőn belül kell teljesíteni, ha az áru kiszállítása a határidőn belül már megtörtént. A határidő és az elszámolás elmulasztása a kivitel megtörténte esetén is a vámmentesség elvesztésével jár. Mindebből következik az is, hogy a Vtv. 103. §-ának (1) bekezdése szerinti vámmentesség feltétele a 12 hónapos elszámolási határidő betartása. A vámmentességet anyagi jogszabály határozza meg, következésképpen az ennek feltételéül szolgáló 12 hónapos elszámolási határidő is anyagi jogszabályban meghatározott határidő, amelynek elmulasztása igazolással nem orvosolható, így a vámmentességhez az anyag-felhasználási kimutatást is a 12 hónapos jogvesztő anyagi jogi határidőn belül kell bemutatni.
Mivel a felperes a 12 hónapos anyagi jogi határidőben nem igazolta a felhasználást, az anyag-felhasználási kimutatást ezen idő alatt nem nyújtotta be, az alperes jogszerűen alkalmazta vele szemben a jogszabály szerinti szankciót, sújtotta a vámközterhek megfizetésének kötelezettségével.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 29.843/1999.)