adozona.hu
AVI 2002.11.145
AVI 2002.11.145
A kamatigény a jogsértő határozat alapján teljesített befizetés visszatérítése esetén illeti meg az adózót (1990. évi XCI. tv. 84. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az irányadó tényállás szerint az alperes az 1995. évi október hó 11. napján kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú adóhatóság határozatát és a felperes terhére társasági adónemben (a továbbiakban: TÁNYA) 148 925 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 112 825 000 Ft minősült pénzügyileg rende...
AVI 2002.11.145 A kamatigény a jogsértő határozat alapján teljesített befizetés visszatérítése esetén illeti meg az adózót (1990. évi XCI. tv. 84. §)
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az irányadó tényállás szerint az alperes az 1995. évi október hó 11. napján kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú adóhatóság határozatát és a felperes terhére társasági adónemben (a továbbiakban: TÁNYA) 148 925 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 112 825 000 Ft minősült pénzügyileg rendezendőnek. A felperes az 1995. évi november hó 13. napján a bíróságra érkezett keresetében ezen határozat bírósági felülvizsgálatát, egyben a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését kérte. Az elsőfokú bíróság az 1996. évi január hó 31. napján jogerőre emelkedett végzésével az alperesi határozat végrehajtását felfüggesztette. A per folyamata alatt az alperes az 1996. évi november hó 20. napján kelt határozatával korábbi határozatát saját hatáskörben eljárva módosította, az elsőfokú adóhatározatot megváltoztatta, a felperes terhére TÁNYA adónemben megállapított adókülönbözetet 100 532 000 Ft-tal csökkentette, a fennmaradt 48 393 000 Ft adókülönbözetből 12 293 000 Ft-ot írt elő adóhiányként. A közigazgatási pert a bíróság a felperes nyilatkozatára figyelemmel jogerős végzésével megszüntette.A felperes az alperesi módosító határozatra figyelemmel az 1996. évi december 6. napján kelt beadványában a TÁNYA túlfizetés visszautalását és késedelmi pótlékot kért 1995. október 27-i kezdő időponttól, mivel folyószámláját az alperesi adóhatóság 148 925 000 Ft-tal megterhelte. Az ezen adónemben fennállott túlfizetésére figyelemmel az utóbb módosított határozattal előírt tartozása kiegyenlítést nyert, így az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 84. §ának (4) bekezdése értelmében kamatigénye keletkezett.
Az adóhatóság 1996. évi december hó 21. napján a 100 532 000 Ft adót a felperes részére visszautalta, azonban az elsőfokú adóhatóság az 1997. évi január hó 9. napján kelt határozatával a felperesi kamatigényt elutasította. Az alperes az 1997. évi március hó 11. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperesi álláspont szerint a felperesi túlfizetés és folyószámlán történt előírás ellenére a módosított adóhatározattal megállapított adótartozás kiegyenlítésére nem került sor, annál is inkább, mert a bíróság jogerős végzésével az adóhatósági határozat végrehajtását felfüggesztette. A felperes által 1995. decemberében társasági adónemben történt átutalások elszámolására felperesi rendelkezés hiányában nem kerülhetett sor, ezért azoknak az adótartozás kiegyenlítésére való fordítása sem történt meg, az Art. 84. §-ának (4) bekezdésében írtak alapján a felperest kamat nem illeti meg.
A felperes kerestében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését és az alperesi hatóságok új eljárásra kötelezését kérte. Kifejtette, hogy kamatigényét az Art. 84. §-ának (4) bekezdésére alapítottan terjesztette elő. Az alperes korábbi adótartozást előíró határozatát - mivel az jogszabálysértő volt - módosította, az adótartozás mértékét lényegesen csökkentette. Mivel társasági adónemben túlfizetése volt, ezért minden erre irányuló rendelkezés nélkül annak összegét az alperesnek az előírt tartozás kiegyenlítésére kellett fordítania, ezzel pedig a korábbi közigazgatási perben támadott határozattal megállapított kötelezettsége teljesítésre került. Az utóbb jogszabálysértőnek minősült határozat alapján teljesített fizetésre figyelemmel pedig az Art. 84. §-ának (4) bekezdése értelmében foglalt kamatigénye fennáll.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra utalással, hogy az általa utóbb módosított határozat ellen előterjesztett keresetében a felperes a végrehajtás felfüggesztését kérte, amely kérelmének a bíróság jogerős végzéssel eleget tett. Így a felperesi túlfizetések ellenére, erre irányuló külön kérelem hiányában a túlfizetés összegét az adó kiegyenlítésére fordítani nem lehetett; a folyószámlán feltüntetett adótartozás összege e körülményt nem érinti.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének azért adott helyt, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperest az Art. 84. §-ának (4) bekezdésében foglaltak értelmében az Art. 67. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértékű kamat megilleti, mivel az alperes nem vitásan jogszabálysértő határozattal írt elő adótartozást a felperes terhére társasági adónemben, amely a felperesi túlfizetésre figyelemmel kiegyenlítést nyert 1995. október 27-ével.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes korábbi álláspontját fenntartva az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, valamint perköltséget kért. Álláspontja szerint - figyelemmel a felperesi adóellenőrzésre, adótartozásokra, azok mértékének módosítására - a felperest az Art. 84. §ának (4) bekezdésében foglaltak értelmében a kamat azért nem illeti meg, mert a korábbi keresettel támadott határozat végrehajtásának jogerős bírói végzéssel határozattal történt felfüggesztésére figyelemmel az előírt adótartozás kiegyenlítésére ténylegesen nem került sor, a költségvetés a felperesi túlfizetés összegét "nem használta".
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból eltérő jogi álláspontja folytán téves jogkövetkeztetésekre jutott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság nem tudott egyetérteni.
Az Art. 84. §-ának (4) bekezdése szerint, ha az adóhatóság határozata jogszabályt sértett, és ennek következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő összeg után az Art. 67. §ának (2) bekezdésében meghatározott mértékű kamatot fizet. Az Art. idézett rendelkezése szerint tehát a kamatfizetési kötelezettség feltétele a jogszabálysértő határozat, valamint az annak folytán teljesített befizetés. Az alperes attól a naptól köteles az Art. szerinti kamat megfizetésére, amikor a kötelezett a jogszabálysértő határozat folytán befizetést teljesített; a kamatot a visszatérítési kötelezettség teljesítéséig kell megfizetni a visszatérítendő összeg után. Az Art. 3. §-ának (1) bekezdésének a) pontja, 3. §-ának (3) bekezdés b) pontja és 9. §-ának (3) bekezdése alapján a törvény hatálya az adóval és költségvetési támogatással kapcsolatos befizetésekre és ezzel kapcsolatos eljárásokra, az adó visszaigénylésére és adó visszatérítésére terjed ki, amelyre a költségvetési támogatásokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ezen rendelkezések alapján az adózónak az adóhatóságtól az adó-visszatérítést igényelnie kell.
Az Art. 6. §-ának (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése szerint az adóhatóság az adót, a költségvetési támogatást - ha törvény előírja - megállapítja, nyilvántartja, az adót beszedi, végrehajtja, a költségvetési támogatást kiutalja az arra vonatkozó hatásköri és illetékességi szabályok alapján.
Ezen rendelkezések, valamint az Art. 9. §-ának (3) bekezdése és 18. §-ának (1) bekezdése alapján a visszatérítendő adóról az adóhatóság csak az adózó kérelmére rendelkezhet, hivatalból - kérelem hiányában - kiutalási, átvezetési kötelezettség az adóhatóságot nem terheli.
A perbeli esetben nem vitás, hogy az adóhatóság a felperes terhére adókülönbözetet, adóhiányt állapított meg, azonban a felperes e határozatot keresettel támadta, a határozat végrehajtásának felfüggesztését sikerrel kérte, majd erre vonatkozó külön rendelkezés mellőzésével az érintett adónemben befizetéseket eszközölt. Az adóhiányt, adókülönbözetet megállapító határozatát az alperes saját hatáskörben módosította, majd a felperes erre irányuló kérelme folytán a túlfizetés a felperes részére visszautalta. Az adóhatóság a rendelkezés nélküli túlfizetést, illetőleg a korábbi (általa később módosított) határozatával megállapított adóhiányt, adókülönbözetet a felperes folyószámláján feltüntette, azonban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint erre irányuló rendelkezés, kérelem hiányában az előírt tartozás "befizetettnek" nem tekinthető. A felperes a túlfizetés visszautalását 1996. december 6-án kelt beadványában kérte, kérelme 1996. december 21-én (30 napon belül) teljesítésre került, ezért a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperest az Art. 84. §-ának (4) bekezdésében foglaltak értelmében késedelmi kamat nem illeti meg.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a keresettel támadott korábbi határozat alapján, annak végrehajtása felfüggesztése ellenére, a felperesi túlfizetést erre irányuló külön kérelem nélkül az adótartozás kiegyenlítésére kellett volna fordítani, és ezért a felperest az Art. 84. §-ának (4) bekezdésében foglaltak értelmében késedelmi kamat illeti meg. E jogszabály szerint ugyanis kamatigény a jogsértő határozat alapján teljesített befizetés visszatérítése esetén illeti meg az adózót; tényleges befizetés, joghatályos teljesítés hiányában nem. Mivel a felperes az adótartozását megállapító határozat keresettel való támadása ellenére oly módon utalt át összegeket, hogy azok ráfordíthatóságáról nem rendelkezett, így joghatályosan nem is teljesíthetett.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 35.533/1999.)