adozona.hu
AVI 2002.11.144
AVI 2002.11.144
Abban az esetben is, ha az adóhatóság az erre irányuló kérelem hiányában méltányosságra okot adó körülményt nem tár fel, fennáll a hivatalbóli vizsgálódás követelménye (1990. évi XCI. tv. 72. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság az 1996. október 7-én kelt megbízólevél alapján a felperesnél az 1996. I. és II. negyedévére általános forgalmi adó ellenőrzést tartott. Az 1997. július 28-án kelt határozatában az I. negyedévre a felperes javára 23 842 000 Ft adókülönbözetet, a terhére 70 809 000 Ft adókülönbözetet és 46 449 000 Ft adóhiányt állapított meg. Az adóhiány után a felperest 23 224 500 Ft adóbírság és 4 997 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A felperes az adóhiányt 1996. október 10-én m...
AVI 2002.11.144 Abban az esetben is, ha az adóhatóság az erre irányuló kérelem hiányában méltányosságra okot adó körülményt nem tár fel, fennáll a hivatalbóli vizsgálódás követelménye (1990. évi XCI. tv. 72. §)
Az adóhatóság az 1996. október 7-én kelt megbízólevél alapján a felperesnél az 1996. I. és II. negyedévére általános forgalmi adó ellenőrzést tartott. Az 1997. július 28-án kelt határozatában az I. negyedévre a felperes javára 23 842 000 Ft adókülönbözetet, a terhére 70 809 000 Ft adókülönbözetet és 46 449 000 Ft adóhiányt állapított meg. Az adóhiány után a felperest 23 224 500 Ft adóbírság és 4 997 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A felperes az adóhiányt 1996. október 10-én megfizette. Fellebbezése folytán az alperes az elsőfokú határozatot az 1997. november 14-én kelt 9270567051 számú határozatával helybenhagyta. A határozat indokolása szerint az adóhiány megállapítása az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 20. § (1) és (6) bekezdése, a 79. § (2) bekezdése, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 49. § (1)-(3) bekezdései alapján jogszerű volt. Külön kitért a határozat indokolása arra, hogy az Art. 73. § (1) bekezdése alapján a kivételes méltányosság alkalmazására okot nem talált, így az adóhiány mérséklésére lehetőség nincs. Az adóbefizetést pedig a késedelmi pótlék körében értékelte. A fizetési könnyítése elbírálására az Art. 81. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú adóhatóságnak van hatásköre.Az 1996. október 21-én kelt megbízólevél alapján az adóhatóság az 1996. július, augusztus és szeptember hónapokra végzett általános forgalmi adó ellenőrzést, amelynek alapján rögzítették, hogy a felperes 1996. júliusától kezdődően havi bevallási kötelezettségét nem teljesítette. Az adóhatóság az 1997. július 30-án kelt 617 050 170 3 számú határozatában az 1996. július hónapra a felperes javára 49 millió forint adókülönbözetet, a szeptember hónapra 85 millió forint adókülönbözetet állapította meg, míg az augusztus hónapra 44 836 000 Ft adóhiányt írt elő. Az adóhiányt a felperesnek megfizetnie nem kellett, mert az adótartozását 1996. október 10-én rendezte. Az adóhiány után az adóhatóság 22 418 000 Ft adóbírságot és 989 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
Az alperes az 1997. november 14-én kelt határozatában a felperes fellebbezését alaptalannak találta és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint 1996. július 1-jétől az általános forgalmi adó havi bevallására kötelezett felperes adóbevallási kötelezettségét nem teljesítette az Art. 1. sz. melléklet II/1/c. pontjában előírt határidőre, így az Art. 20. § (1) és (6) bekezdése, 49. § (2) bekezdése és az Áfa. tv. 48. § (1)-(3) bekezdései alapján az adókülönbözet megállapítása jogszerű volt. Kitért a határozat indokolása arra is, hogy az adóhiány megfizetése az Art. 20. § (6) bekezdése alapján az adóbevallást nem pótolta, az Art. 43. § (1) bekezdése szerinti kivételes méltányosságra a felperes javára okot adó körülményt nem talált, viszont a befizetett összeget a késedelmi pótlék és az adóhiányok megállapításánál figyelembe vette.
A felperes az alperes határozatai ellen benyújtott kereseteiben az alperes határozatainak felülvizsgálatát kérte. Utóbb elállt az adókülönbözetet és adóhiányt megállapító rendelkezések hatályon kívül helyezése iránti keresetétől, azt kizárólag az adóbírság és késedelmi pótlék megállapítása vonatkozásában tartotta fenn. A felperes állította, hogy a vizsgált időszakban az általános forgalmi adó benyújtásában betegsége és 1996 szeptemberétől pedig az őt ért politikai, társadalmi támadások akadályozták. Ezek a körülmények adóbevallásának késedelmét is igazolják, kérte állítása szerint megkezdett önrevíziójának figyelembevételét is.
Az elsőfokú bíróság a perek egyesítése után hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperes a közigazgatási eljárásban az adóbevallása megtételére vonatkozó akadályoztatásra nem hivatkozott, így azt az alperes a javára nem értékelhette, ezért a határozat nem volt e tekintetben jogszabálysértő. Nem fogadta el azonban a felperesnek az akadályoztatására vonatkozó perben előterjesztett hivatkozásait sem. A bíróság a közigazgatási iratok és a per adatai alapján megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban szerződéseket készített, pályázatokat írt, számlákat bocsátott ki. A komoly szellemi tevékenységet igénylő okiratok azt bizonyítják, hogy a felperes a vizsgált időszakban munkaképes volt, betegsége nem akadályoztatta munkájában, így nem volt akadályozva az adóbevallás elkészítésében és annak benyújtásában sem. Az adóvizsgálat alá vont időszakban a felperes által kétségtelenül elvégzett munka és az azzal járó komoly szellemi tevékenység miatt nem fogadta el a felperesnek a betegségére való hivatkozást az adóbevallás elmulasztásának okaként és az adóbírság mértékének csökkentését megalapozó körülményként. A felperes az 1996. október hónapban a vizsgált időszak adóhiányát megfizette. Az adóvizsgálat a felperes terhére az 1996. augusztus és szeptember hónapra nem tárt fel adókülönbözetet, az 1996. augusztus havi adóbevallás és adókifizetési kötelezettség keletkezésekor viszont a felperesre még nem hárult az a társadalmi nyomás, amely a parlamenti interpelláció következtében állítása szerint keletkezett.
Az adóhatóság határozatában ezért az Art. 72. § (1) és 73. § (1) bekezdésében írt szabályokat nem sértette meg a késedelmi pótlékot megállapító rendelkezés pedig az Art. 67. § (1)-(3) bekezdései és a 67. § (3) bekezdése alapján nem volt jogszabálysértő.
A továbbiakban kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az Art. önellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő önellenőrzést nem végzett, de erre lehetősége sem volt. Az a levele pedig, amelyben az adóhatóságot az önellenőrzés megkezdéséről tájékoztatta, az önellenőrzés törvényi feltételeit nem elégítette ki.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte, másodsorban pedig a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését.
Állította, hogy az elsőfokú bíróság által tartott tárgyalásokon keresetét nem módosította, ezért vitatta az adóhiányok megállapításának jogalapját is. Álláspontja szerint az adóhatóság megsértette az Art. 20. § (4) bekezdésében írt rendelkezést azzal, hogy akadályoztatását nem vette igazoltnak, minden jogalap nélkül mellőzte az önellenőrzés figyelembevételét. Megismételte, hogy az 1996. I. félévi adóbevallásában a felperest betegsége akadályozta, az 1999. III. negyedévében pedig a rá nehezedő társadalmi és politikai nyomás miatt nem tudott adóbevallásokat adni. Álláspontja továbbra is az volt, hogy minimálisan kivételes méltányosságra okot adó körülmények fennállottak.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az adóigazgatási eljárásban sem a felperes, sem képviselője igazolási kérelmet nem nyújtott be, így a megállapított szankciók jogszerűek voltak. A felperes az adóbírságot jogalapját nem vitatta, adóbevallása megtételében akadályoztatva nem volt, az 1996. október 25-én kelt levele is csupán arról tájékoztatta az adóhatóságot, hogy az adótartozás törlesztését megkezdte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes az 1998. május 5-én tartott tárgyalásokon a 16. számú és a 15. számú jegyzőkönyvekben rögzítetten keresetét pontosította azzal, hogy a megállapított adókülönbözet és adóhiányok jogalapjára és összegszerűségére keresete nem vonatkozik, csak és kizárólag az adóbírság és késedelmi pótlék megállapítását vitatja. Az elsőfokú bíróság ezért a Pp. 213. § (1) bek. és 215. §-a alapján a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között dönthetett.
Az Art. 72. § (1) bekezdése értelmében adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50 §-a. A 73. § (1) bekezdése alapján van lehetőség az adóbírság kivételes méltányosságból hivatalból vagy kérelemre történő mérséklésére az ott felsorolt és egyéb körülmények mérlegelése alapján. Abban az esetben is, ha az adóhatóság az erre irányuló kérelem hiányában méltányosságra okot adó körülményt nem tár fel, fennáll a hivatalbóli vizsgálódás kötelezettsége. Amennyiben az adóhatóság határozatának felülvizsgálata iránti perben az adózó bizonyítja, hogy az Art. 73. § (1) bekezdése szerinti méltányosságra okot adó körülmények fennállanak, ennek következménye a határozat hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése lehet.
Ha az adóhatóság méltányosságot alkalmazott, de a 73. § (1) bekezdése szerinti mérlegelése jogszabálysértő volt,
a bíróság a határozatot megváltoztató ítéletet is hozhat.
Ehhez képest a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által a perben előadottak az adóbevallások határidőben történő teljesítését valóban akadályozta-e, ez alkalmas-e a késedelem kimentésére, illetve a kivételes méltányosság alkalmazására.
Az utóbbi tekintetében az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a Pp. 6. § (1) és 206. § (1) bekezdésében írt mérlegelési kötelezettségének is eleget tett, amikor az adóbírság mérséklésére alapot nem talált. A felperes személyes meghallgatása és jogi képviselőjének előadásai alapján a felperes akadályoztatása az adóbevallások megtételében nem volt megállapítható. A felperes 1996. június 13-i műtétje előtt ügyeit maga intézte mintegy 500 szerződés megkötésével tett eleget szerződési kötelezettségeinek, ennek ellenére adóbevallási kötelezettségét nem teljesítette. Ezt követően pedig a perben többször rögzített és az 1996. június 8-október 15-ig terjedő üzleti tevékenysége is azt támasztotta alá, hogy akadályoztatva nem volt, adóbevallását maga vagy megbízottja teljesíthette volna. A felperes akadályoztatása az 1996. szeptember hónapig valóban nem volt bizonyított, egészségügyi problémái nem voltak akként értékelhetők, hogy adóbevallási és fizetési kötelezettségének nem tehetett volna eleget. Az általa hivatkozott társadalmi-politikai nyomás 1996. szeptemberétől vette kezdetét, de a szeptember hónapra terhére adómegállapítás nem történt. A felperes jogi képviselője által többször hivatkozott 1996. október 25-én kelt levelében azt indokolta, hogy a felperes az adóhatóság októberi idézésére miért nem tudott megjelenni, de a bevallási időszakra akadályt nem jelöl meg. Másrészt tájékoztatást adott arról, hogy az önellenőrzéssel könyvvizsgálót bízott meg és megkezdte az adótartozás törlesztését.
A felperes által a fellebbezési tárgyaláson csatolt orvosi igazolások sem voltak az akadályoztatás indokolására alkalmasak.
Alaptalanul hivatkozott a felperes az Art. 20. § (4) bekezdésében foglaltakra. A felperes adóbevallást [Art. 20. § (1) bek.] nem tett és igazolási kérelmet sem terjesztett elő.
Helytállóan utalt az alperes arra, hogy az Art. 20. § (6) bekezdése alapján az adó megfizetése az adóbevallást nem pótolja, az erre kötelezett adózónak akkor is kell adóbevallást tennie, ha az adót megfizette vagy később fizeti meg. Az adóbírság fizetési kötelezettsége alól pedig az adó megfizetése nem mentesít.
Nem volt alapos a felperesnek az önellenőrzéssel kapcsolatos érvelése sem. A felperes az 1996. október 25-én kelt levelében értesítette az adóhatóságot arról, hogy önellenőrzéssel könyvvizsgálót bízott meg. Az adóhatóság az adóellenőrzést 1996. október 7-24. napján kezdte meg, az önellenőrzést a 42. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság ellenőrzését megelőzően lehet tartani, a (2) bekezdés szerint az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyettesíthető.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az alperes adóbírságot és késedelmi pótlékot megállapító határozat az Art. 73. § (1) bekezdése és 67. § (3) bekezdés alkalmazása vonatkozásában nem volt jogszabálysértő, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 29.823/1999.)