adozona.hu
AVI 2002.11.142
AVI 2002.11.142
A borravaló az adó alapjába nem számolható el (1992. évi LXXIV. tv. 22. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az adóhatóság által az 1992-93. és 1994. adóévekre lefolytatott adóellenőrzés alapján hozott elsőfokú határozatot részben megváltoztatta az 1993. és 1994. évben a felperes által a kapott borravaló után fel nem számított általános forgalmi adó különbözetet, adóhiányt, bírságot és késedelmi pótlékot megállapító rendelkezéseit helybenhagyta. A határozatok indokolásában az adóhatóságok rögzítették, hogy a vizsgált években a felperes a számláiban felszámított borravaló (TIP) után általá...
AVI 2002.11.142 A borravaló az adó alapjába nem számolható el (1992. évi LXXIV. tv. 22. §)
Az alperes az adóhatóság által az 1992-93. és 1994. adóévekre lefolytatott adóellenőrzés alapján hozott elsőfokú határozatot részben megváltoztatta az 1993. és 1994. évben a felperes által a kapott borravaló után fel nem számított általános forgalmi adó különbözetet, adóhiányt, bírságot és késedelmi pótlékot megállapító rendelkezéseit helybenhagyta. A határozatok indokolásában az adóhatóságok rögzítették, hogy a vizsgált években a felperes a számláiban felszámított borravaló (TIP) után általános forgalmi adót nem számított fel. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (1) bekezdése alapján a felperes szolgáltatást nyújtott és a számláiban külön sorszámon szereplő borravaló (TIP) a 22. § (2) bekezdése alapján az ellenérték része, így a 22. § (4) bekezdés b) pontjában szabály nem alkalmazható, a felperes tehát a borravaló után az általános forgalmi adó megfizetésére köteles volt.A felperes keresetében az alperes határozatában borravalóval kapcsolatos általános forgalmi adó különbözet és ahhoz fűződő megállapítások hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy a TIP, a megrendelőnek számlázott és a felszolgálónak adni kívánt borravaló, amely után általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége nem állhat fenn. A borravaló címzettje mindig a természetes személy, az ügylet a szolgáltatást nyújtó alkalmazottak és a vendég között jön létre. A felperes a beszedett borravalót nyilvántartotta, utána az azt terhelő személyi jövedelemadót levonta, és a maradék összeget alkalmazottai között osztotta fel.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a vendég a számlázott összegeket bankátutalással egyenlítette ki, a felperes a borravaló (TIP) beszedésében csupán technikailag vett részt, mert a vendég rendelkezésének megfelelően a borravalót beszedte és a dolgozók részére a megjelölt összegben nevesítette, fizette ki. Kifejtette, hogy az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdésében írt rendelkezés nem tartalmazza, hogy a számlában külön soron szereplő borravaló (TIP) az ellenérték része lenne. A felperes a TIP összeg beszedésekor, illetve kifizetéskor az Áfa. tv. 22. § (4) bekezdés b) pontja szerint járt el. Az elsőfokú adóhatóság által lefolytatandó új eljárásra nézve előírta az alperes határozatának módosítását és annak ellenőrzését, hogy a beszedett borravaló teljes összegben kifizetésre kerülteke.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja az volt, hogy a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdése szerint a számláknak alakilag és tartalmilag hitelesnek kell lenniük, így az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdése 16. pontjának megfelelő számlából megállapíthatónak kell lennie, hogy a borravalót más nevében és más javára szedték be.
A felperes ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Kifejtette, hogy azzal, hogy a borravaló a számlára került, nem válik a bevétel részévé és a szolgáltatás ellenértékévé, mert miután a nagyobb megrendelő külföldiek, cégek stb. részéről a készpénzfizetés megszűnt, ezért a borravalóadást szervízdíj hiányában csak a számlán lehet rögzíteni.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság a közigazgatási eljárás és az elsőfokú eljárás adatai, valamint a felperes fellebbezése és az alperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltak alapján megállapította, hogy a felek között a tényállás nem volt vitás, a felperes a számlákon TIP jelöléssel megjelölt borravalót beszedte, arról nyilvántartást vezetett. A felperes a borravaló összegét a 35% személyi jövedelemadó előleg levonása után az arra jogosult dolgozók között kiosztotta.
Az alperes helyesen utalt a fellebbezésében arra, hogy az Áfa. tv. 22. § (4) bekezdésének b) pontja szerinti rendelkezés alapján az adó alapjába nem tartozik bele az az összeg, amelyet más nevében és javára szedtek be, és a nyilvántartásban elszámolási kötelezettséggel szerepeltetnek. A három együttes feltétel a más nevében és más javára történt rendelkezés, valamint a nyilvántartás szerinti elszámolási kötelezettség feltüntetése mellett a borravaló az adó alapjába nem számolható el.
Az irányadó tényállás és a felperes által a bírósági iratokhoz benyújtott számla alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adott esetben a három együttes feltétel teljesült. A felperes a borravaló összegét nyilvántartotta, a személyi jövedelemadó előleget levonta és a fennmaradó összeget osztotta ki az arra jogosultak között. A számlában feltüntetett TIP megjelölés pedig azt bizonyítja, hogy a borravaló beszedése más nevében és más javára történt, így a borravalóra jogosultak nevének és a részükre személyenként felajánlott összegeknek a feltüntetése a számlának nem része, így azt külön részletezni nem kell. A felperes a borravaló (TIP) vonatkozásában az általános forgalmi adónak az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése és 8. § (1) bekezdése alapján nem alanya.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 29.883/1999.)