adozona.hu
AVI 2002.10.134
AVI 2002.10.134
Áfa-visszaigénylés átalakított személygépkocsi esetén [1992. évi LXXIV. tv. 33. § (2) bek. b) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. március 10-én vásárolta meg a tehergépkocsinak átalakított Suzuki Swift 1,3 GL típusú személygépjárművet. A vételről kiállított számlán az eladó a járművet ITJ 43-35-11 számúnak jelölte. A felperes a gépjármű és az átalakítás ellenértékének általános forgalmi adó tartalmát igényelte vissza.
Az alperes helybenhagyva az elsőfokú adóhatóság határozatát kötelezte a felperest általános forgalmi adónemben 234 eFt adóhiány, 23 400 Ft adóbírság továbbá 310 eFt késedelmi pótlék megfi...
AVI 2002.10.134 Áfa-visszaigénylés átalakított személygépkocsi esetén [1992. évi LXXIV. tv. 33. § (2) bek. b) pont]
A felperes 1995. március 10-én vásárolta meg a tehergépkocsinak átalakított Suzuki Swift 1,3 GL típusú személygépjárművet. A vételről kiállított számlán az eladó a járművet ITJ 43-35-11 számúnak jelölte. A felperes a gépjármű és az átalakítás ellenértékének általános forgalmi adó tartalmát igényelte vissza.Az alperes helybenhagyva az elsőfokú adóhatóság határozatát kötelezte a felperest általános forgalmi adónemben 234 eFt adóhiány, 23 400 Ft adóbírság továbbá 310 eFt késedelmi pótlék megfizetésére. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áft.) 33. § (2) bekezdésének b) pontjára, a 13. § (1) bekezdés 16/g. pontjára valamint a 67. §-ára alapítva kimondta, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylés feltétele a hiteles számla, amely tartalmazza a KSH Ipari Termék Jegyzékének 1994. június 15. napján érvényes besorolása szerinti statisztikai számot. A felperes által vásárolt gépkocsi az ItJ 41-32 csoportba tartozó nagy rakodóterű személygépkocsi, amely után az általános forgalmi adó nem igényelhető vissza.
A felperes keresetében az elsőfokú határozatra kierjedően kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy a járművet tehergépjárműnek átalakítva vásárolta, erről szólt a számlája. Teherautóként vette állóeszköz nyilvántartásába és kötött rá biztosítást. Teherautóként kapott forgalmi engedélyt, fizet súlyadót, állít ki menetlevelet. Kifogásolta még, hogy ugyanarra az időszakra az adóhatóság a gépjármű vásárlása kapcsán már lefolytatott revíziót.
A megyei bíróság 1999. november 5. napján kelt 6. számú jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte 8000 Ft perköltség, valamint a kereseti illeték megfizetésére. Indokolásában több legfelsőbb bírósági döntésre utalva kifejtette, hogy adójogi szempontból nincs jelentősége annak, hogy az egyes hatóságok miként minősítik a gépjárművet, mert az adóhatóságnak a gépjárművet adójogi szempontból kell értékelnie. Ennek során a gépkocsi eredeti gyári rendeltetése a meghatározó. Azokat a személygépjárműveket, amelyeket teherszállításra alkalmassá tettek a nagy rakodóterű személygépkocsi kategóriába kell besorolni, amely azonban a forgalmi adó levonását nem teszi lehetővé.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete szerinti ítélet hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az Áft. 33. § (2) bekezdés b) pontjába ütközik. Érvei szerint a tehergépjárműként használt és forgalomba helyezett gépjármű minősítésénél nem a statisztikai elvekből, hanem a tényleges rendeltetésből kell kiindulni. Az adóhivatal utólagos jogértelmezéssel nem hozhatja olyan helyzetbe a jóhiszemű állampolgárt, hogy a statisztikai jelzőszámok megváltoztatásával olyan termékké minősítse, ami után az általános forgalmi adó visszaigénylés nem jár. Utalt arra is, hogy az időközben megszűnt eladó helyett az adóhatóság a jóhiszemű és vétlen vállalkozóra hárítja át az adóterheket. Ismételten hivatkozott arra, hogy az adóhatóság ügyében egyszer már vizsgálódott, amelynek során szabálytalanságot nem észleltek.
Az alperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozottak irrelevánsak. Utalt a Legfelsőbb Bíróság által kialakított gyakorlatra, amely szerint az átalakított jármű az eredeti gyári kialakítás szerint sorolandó be; a személygépjármű jellegét nem változtatja meg teherszállításra való alkalmassága. A felperes az ismételt ellenőrzés kapcsán megsértett jogszabályt nem jelölt meg. Erre nézve előadta, hogy 1995. május 12-én nem adóellenőrzést folytatott, hanem iratbetekintést végzett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartja.
A Pp. 270. § (1) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság csak azon jogszabálysértéseket vizsgálhatja a felülvizsgálati eljárásban, melyeket a törvényes határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelem tartalmaz.
A felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés kapcsán a felperes lényegében megismételve kereseti kérelme indokait azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróság döntése hozatalánál figyelmen kívül hagyta a gépjármű tényleges funkcióját, valamint a gépjárművel kapcsolatos azon minősítéseket, amelyek szerint az tehergépjármű.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem kapcsán elsőként arra kíván utalni, hogy a jelen perben a bíróságnak a Pp. XX. fejezete alapján lefolytatott eljárásban a közigazgatási határozat jogszerűségét a peres felek adójogviszonyára vonatkozó adójogi jogszabályok alapján kellett vizsgálni. Arról kellett dönteni, hogy a felperes a gépjármű után jogosult-e az általános forgalmi adó levonására. Azt, hogy az Áft. szerint személygépjárműnek vagy tehergépjárműnek kell tekinteni a perbeli járművet nem a felperes által hivatkozott más hatóságok által alkalmazott minősítések vagy a gépjármű jelenlegi állapota, hanem a gyárilag kialakított eredeti állapot szerinti statisztikai besorolás a döntő. Nincs szerepe ebből a szempontból a számlának, a forgalmi engedélynek a jármű átalakítás utáni rendeltetésének. Ezek nem voltak - és az adójogi szabályokra figyelemmel nem lehettek - a bírói mérlegelés tárgya. Áft. 67. §-a alapján az általános forgalmi adó kötelezettség elbírálásánál a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Ipari Termékjegyzékének 1994. június 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. Az Áft. 33. § (2) bekezdésének b) pontja akként rendelkezik, hogy nem vonható le az előzetesen felszámított adó személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperesi gépjármű a személygépkocsi kategórián belül kialakított ITJ 41-32-5. termékszám szerint nagy rakodóterű személygépkocsinak minősül. A jármű a korábbi besorolás szerint is személygépjármű volt (ITJ 41-32). Annyiban változott a statisztikai besorolási rend, hogy a személygépjárművek főcsoportján belül nyílt új alcsoport. Ennek következtében a felperes alaptalanul állítja, hogy a szabályokat utóbb reá kedvezőtlenül változtatták. Nem ütközött jogszabályba tehát a jogerős ítélet, amikor az ITJ 41-32-5. besorolású személygépjármű beszerzése után az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése és 33. § (2) bekezdés b) pontja alapján arra a következtetésre jutott, hogy az általános forgalmi adó nem vonható le. Ez az adójogi következmény független a vevő vagy az eladó jó vagy rosszhiszeműségétől; attól, hogy időközben az eladó megszűnt. A határozatban megállapított adójogi következmény az átalakított személygépjármű vételéhez, a vevő személyéhez kapcsolódik. A beszerzett közigazgatási iratokból korábbi a peresített adóhatározattal érintett időszakra lefolytatott és határozattal lezárt adóellenőrzésre adat nem található. Az ismételt ellenőrzés kapcsán a felperes a felülvizsgálati kérelmében konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg. Ennek következtében a Legfelsőbb Bíróság e körben a jogszabálysértésre felülvizsgálatot nem folytathatott.
A fentiekben kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben jogszabálysértést nem észlelt, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.181/2000.)