adozona.hu
AVI 2002.10.133
AVI 2002.10.133
Áfa-fizetési kötelezettség mérőműszer térítésmentes átengedése esetén (1992. évi LXXIV. tv. 7., 18. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél 1995-97. évre vonatkozóan adóellenőrzést végeztek, amelynek eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére - többek között - az 1996. december hónapra 386 000 Ft általános forgalmi adó-különbözetet állapított meg, és ehhez kapcsolódóan késedelmi pótlékot és mulasztási bírságot is kiszabott.
A felperes ezen megállapítás ellen jelentett be fellebbezést.
Az alperes mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes terhére a k...
AVI 2002.10.133 Áfa-fizetési kötelezettség mérőműszer térítésmentes átengedése esetén (1992. évi LXXIV. tv. 7., 18. §)
A felperesnél 1995-97. évre vonatkozóan adóellenőrzést végeztek, amelynek eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére - többek között - az 1996. december hónapra 386 000 Ft általános forgalmi adó-különbözetet állapított meg, és ehhez kapcsolódóan késedelmi pótlékot és mulasztási bírságot is kiszabott.A felperes ezen megállapítás ellen jelentett be fellebbezést.
Az alperes mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes terhére a következők miatt keletkezett általános forgalmi adókülönbözet az adóhatóság szerint.
A felperes irodáiba 1996 márciusában betörtek, és több műszaki berendezést elvittek. Többek között egy SOKKIA SET 4C típusú mérőállomást és tartozékait is, amelyet a felperes 1996. január 15-én kötött szerződéssel vett bérbe 3 évi időtartamra B. Józseftől. A betörést követően a felperes részére a biztosító ezen műszerért kártérítést fizetett. A felperes a bérbeadó részére ezért saját nevében vásárolt egy hasonló rendeltetésű, de már az eltelt idő miatt újabb típusú TC 600 típusú elektronikus tahimétert, 1996. IV. negyedévében 1 545 000 Ft és 386 000 Ft általános forgalmi adó vételárért. A felperes az általános forgalmi adót visszaigényelte. A bérbeadóval a felperes 1996. október 22-én előszerződést kötött, melyben megállapították, hogy a bérbevett műszert a bérlőtől január 15-én ellopták, ezért a bérbeadót kártérítés illeti meg, amelynek fejében a felperes, mint bérbevevő a TC 600 típusú elektronikus tahimétert, térítésmentesen a bérbeadónak átadja. E szerint módosították a bérleti szerződést. A felperes 1996. december 20-án készített feljegyzés szerint B. József tulajdonába adta az új műszert.
A beszerzéskor a felperes az általános forgalmi adót visszaigényelte, de a bérbeadó részére történő átadáskor azt nem fizette be. Az adóhatóság szerint a felperes eljárása ellentétes volt az 1992. évi LXXIV. törvény 7. § (1) bekezdés a) pontjával, valamint a 18. § (1) bekezdésével. A térítés nélküli átadás ugyanis termékértékesítésnek minősül, mely után a tényleges átadás időpontjában az átadónál 25%-os általános forgalmi adó fizetési kötelezettség keletkezik.
A másodfokú határozat megállapította, hogy a felperes a műszer bérlője volt, azt rendeltetésének megfelelően használta, biztonságáról gondoskodott, kártérítési felelőssége nem volt, miután nem volt vétkes. A térítésnélküli átadás ezért megállapodáson alapult. A határozat a felperes terhére méltányosságból 30%-os bírságot állapított meg.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte, álláspontja az volt, hogy tévesen hivatkozott az adóhatóság a Ptk. 339. §-ára, itt ugyanis bérleti jogviszony volt a felek között. Miután nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a bérlet tárgya elpusztult volna, így nem állapítható meg a bérleti jogviszony megszűnése. A bérleti jogviszony folytatásának azonban feltétele az, hogy a bérelt vagyontárgy ismét a bérbeadó tulajdonába kerüljön. A felperes ennek a lehetőségét teremtette meg azzal az eljárással, hogy a biztosítási összegből ugyanolyan célra alkalmas mérőműszert vásárolt, és azt a tulajdonos bérbeadó rendelkezésére bocsátotta. A felperes előadta, hogy az adott műszeres kártérítési összeg 1 500 000 Ft volt, a beszerzési érték pedig 1 545 200 Ft. Hivatkozott a felperes a Ptk. 4. § (1) bekezdésében foglalt jóhiszeműségre és kölcsönös együttműködési elvre is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében idézte az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdését és (3) bekezdés e) pontját. E szabályokat értelmezve megállapította, hogy a felperestől a szerződés lejártát megelőzően eltulajdonították a bérelt műszert, birtokából az kikerült, de nem volt megállapítható, hogy az elpusztult volna. A bérleti jogviszony tehát nem szűnt meg, a felek sem rendelkeztek erről, a felperest visszaszolgáltatási kötelezettség 1996. IV. negyedévében még nem terhelte. Tekintettel azonban, hogy így az eredeti bérleti szerződés a további rendeltetését nem tudta betölteni, ezért a felek megoldást kerestek, majd azt a megoldást választották, hogy a felperes a biztosító által fizetett összegből saját nevében vásárolt egy hasonló műszert, és ennek tulajdonosa lett, az általános forgalmi adót visszaigényelte. A további lépés pedig az volt, hogy a felperes térítésmentesen kártérítés címén adta át B. Józsefnek az új vásárolt műszert, a bérleti szerződést ennek megfelelően a bérleti tárgy vonatkozásában módosították. Az elsőfokú bíróság tehát megállapította, hogy nem a törvényi kötelezettség, hanem a felek megállapodása folytán került sor arra, hogy a felperes a bérelt műszert a tulajdonosnak átadja. Ez esetben viszont az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott termékértékesítés a (3) bekezdés e) pontjában meghatározott kivétel fennállásának hiányában megvalósult, a forgalmi adót tehát meg kellett fizetni.
Nem vitatta a jogerős ítélet a felperes szándékának jóhiszeműségét és e körben utalt arra, hogy másféle megoldás is elképzelhető lett volna, a perbeli esetben azonban az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség fennállt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A kérelem a jogerős ítélet törvénysértését abban jelölte meg, hogy nem vette figyelembe a Ptk. 433. § (2) bekezdés első fordulatának azon rendelkezését, mely szerint a bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni. E jogszabályi kötelezettség alapján járt el a felperes, amikor a bérlet tárgyát képező dolgot a bérbeadónak visszaadta, ebből következik, hogy ez az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés e) pontjában írt ingyenes átadás volt, ez az eljárás nem minősül termékértékesítésnek, ezért a visszaigénylésre jogosultak voltak. Ismételten hivatkozott a felperes a Ptk. 4. §-ában foglaltakra.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is. A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy történt-e olyan termékértékesítés, amely következtében a felperes általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége fennáll.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az adóhatóság és a jogerős ítélet jogi álláspontjával. A felperes a saját nevére vásárolt a kártérítésként megkapott pénzösszegből egy új mérőműszert, a felperes ebben az esetben tulajdonjogot szerzett a műszeren. Így a következő megállapodás, amelynek során a felperes ezt a mérőműszer tulajdont a bérbeadójára átruházta, termékértékesítésnek minősül, amely az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés alapján adófizetési kötelezettséggel járt, és nem minősült az e) pontban meghatározott ingyenes átadásnak, mely törvényi kötelezettségen alapult volna.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy jelen esetben nem a polgári jogi jogviszony minősítése volt az elbírálandó kérdés, hanem az, hogy az általános forgalmi adó törvény alapján a termékértékesítés fennállt-e az általános forgalmi adó visszaigénylés jogszerű volt-e.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszabálysértését nem észlelte, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. I. 35.369/2000.)