adozona.hu
AVI 2002.10.132
AVI 2002.10.132
A visszaigényelt adó - a feltételek fennállása esetén - kiutalható, de a kiutalást a törvény által előírtan kell kérni (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Felperes az 1995. évi II. negyedéves általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában visszaigényelhető adót nem vallott. Adóbevallásának feldolgozása során az adóhatóság észlelte, hogy az 1 000 000 Ft-os bevételi küszöbérték túllépése miatt megnyílt felperes lehetősége az adó-visszaigénylésre, ezért felperest értesítve javította az adóbevallását akként, hogy a "következő időszakra átvihető követelés" 25. rovatából az 1 000 000 Ft beírást törölte, az 1 000 000 Ft-ot a 24. rovatba vissz...
AVI 2002.10.132 A visszaigényelt adó - a feltételek fennállása esetén - kiutalható, de a kiutalást a törvény által előírtan kell kérni (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
Felperes az 1995. évi II. negyedéves általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában visszaigényelhető adót nem vallott. Adóbevallásának feldolgozása során az adóhatóság észlelte, hogy az 1 000 000 Ft-os bevételi küszöbérték túllépése miatt megnyílt felperes lehetősége az adó-visszaigénylésre, ezért felperest értesítve javította az adóbevallását akként, hogy a "következő időszakra átvihető követelés" 25. rovatából az 1 000 000 Ft beírást törölte, az 1 000 000 Ft-ot a 24. rovatba visszaigényelhető adóként beírta, továbbá beikszelte az adóbevallás első oldalán a "jelölje, ha visszaigényelhető adója van" rovatot, szabadon hagyva az "adó összegének kiutalását teljes összegben kéri", a "kiutalást nem kéri", és az "átvezetési kérelmet nyújt be" rovatokat.Az adóhatóság költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte felperesnél 1995. évre, ezért az 1 000 000 Ft-ot nem könyvelte fel felperes folyószámlájára, csak 1997. november 25-én.
Felperes arra hivatkozva, hogy az általa visszaigényelt 1 000 000 Ft-ot az adóhatóság késedelmesen írta elő a folyószámláján, és a kiutalásáról sem rendelkezett, 1995. augusztus 20. napjától 1997. november 20-ig terjedő időszakra késedelmi kamat iránti kérelmet terjesztett elő, benyújtott továbbá egy 1997. július 7-i keltezésű átvezetési kérelmet is.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (továbbiakban: APEH) Megyei Igazgatósága 1998. május 25-én kelt határozatában felperes kérelmét elutasította azzal az indokolással, hogy nem kérte az adó kiutalását, az átvezetési kérelem a kamatigényt nem támasztja alá, egyrészt azért, mert más adónemekre történő késedelmes átvezetéshez az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) kamatfizetési kötelezettséget nem fűz, másrészt, mert az átvezetési nyomtatvány nem tartalmazza az adóhatósági átvételt igazoló bejegyzéseket.
Az elsőfokú határozattal szemben benyújtott fellebbezésében felperes elismerte, hogy bevallásában kiutalást nem kért, de azt követően sem, mert a kijavítással jogszerűen visszaigényelhetővé vált adójával az ellenőrzés elhúzódása, és annak következményeként a késedelmes felkönyvelés miatt rendelkezni nem tudott. Az adóhatóság késedelme tehát megalapozza kérelmét.
Alperes 1998. október 22-én kelt, 9280541874 számú határozatában az elsőfokú határozatot annak helyes indokai alapján, helybenhagyta.
Felperes keresetében az adóhatározatok megváltoztatását kérte, álláspontja szerint az adóhatóság elismerte az adó-visszaigénylési jogosultságát, a visszaigényelt adót az Art. 27. § (4) bekezdése alapján, 30 napon belül ki kellett volna utalnia a hatóságnak, ennek elmaradása az (5) bekezdés értelmében megalapozza a kamatigényét.
Alperes a kereset elutasítását indítványozta a határozatában foglaltak fenntartásával.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és a hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint az átvezetési kérelem alapján bizonyított az, hogy felperes az adó visszatérítését igényelte, hogy az áfát az átvezetési kérelem miatt könyvelte fel a hatóság a folyószámlára, ezért felperesnek az átvezetési kérelem benyújtását követő 30 nap eredménytelen eltelte után kamat jár az áfa előírása napjáig.
Alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú ítélettel szemben, kérve annak megváltoztatásával a kereset elutasítását. Álláspontja szerint az adóhatóság az adózó helyett az áfa kiutalásáról és átvezetéséről nem nyilatkozhat, felperes sem kiutalási kérelmet, sem bizonyítottan átvezetési kérelmet nem nyújtott be, ezért törvénysértő módon állapította meg az elsőfokú bíróság az adóhatóság kamatfizetési kötelezettségét.
Felperes ellenkérelmében a fellebbezés elutasítását, és az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás alapját képező tényeket, az alkalmazandó jogszabályokat tévesen értelmezte, ezért ítéletének rendelkezése jogsértő, indokolása nem helytálló.
Felperes, általa is elismerten, adóbevallásában visszaigényelhető adót nem vallott. Áfája az adóhatóság javításával vált visszaigényelhető adóvá, amelyről a hatóság felperest értesítette. Az adóhatóság kötelezettsége az Art. 32. § (1) bekezdése értelmében az adózó adókötelezettségének és költségvetési támogatási igényének nyilvántartása, így a visszaigényelhető adó nyilvántartása is, de sem az Art., sem az Áfa. tv. nem ad jogosultságot az adóhatóságnak arra, hogy rendelkezzék saját belátása szerint az adó kiutalásáról.
Az Art. 29. § (1) bekezdése értelmében az állami adóhatóság által nyilvántartott költségvetési támogatást adózónak támogatásonként, a megfelelő számláról kell visszaigényelnie. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (3) bekezdés b) pontja szerint, ha az elszámolandó adó előjele negatív, az adóalany az adóbevallás benyújtásával egyidejűleg kérheti az adóhatóságtól az adó visszatérítését. E törvényhelyek alapján nem az adóhatóság joga vagy kötelezettsége, hanem kizárólag az adózó joga arról rendelkezni, hogy a visszaigényelhető adójával mit tegyen az adóhatóság, kifejezetten kell kérnie annak kiutalását. A visszaigényelhető adó tehát (egyéb feltételek teljesültsége mellett) kiutalható, de a kiutalást törvény által előírtan kérni kell. Felperes, általa elismerten, a visszaigényelhető adója kiutalását nem kérte, kérelme hiányában az adóhatóságnak kiutalási kötelezettsége nem keletkezett, nem létező kötelezettségnek pedig nem lehet késedelme, így az Art. kiutalási időtartamról, és kiutalási késedelemről rendelkező 27. § (4) és (5) bekezdései nem alkalmazhatók.
Helytállóan mutatott rá az alperes, hogy az a felperesi hivatkozás, mely szerint az adó kiutalását azért nem volt módjában kérni, mert az adóhatóság annak ellenőrzését végezte, minden jogszabályi alapot nélkülöz, ugyanis törvényi tiltás hiányában az ellenőrzés alatt is kérhette volna felperes a kiutalást. A folyószámlára felkönyvelés időpontja pedig önmagában, törvényi előírás hiányában kamatfizetési kötelezettséget nem keletkeztet.
Ha az adózó az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be, kérheti a túlfizetés összegének elszámolását az adóhatóságnál nyilvántartott más adótartozására [Art. 32. § (5) bekezdés]. Az adó átvezetése nem az adó kiutalása, ezért az átvezetési kérelem nem kiutalási kérelem. A 9717 számú nyomtatványon átvezetést és kiutalást is kérhet az adózó, ezért vonta be az adóhatóság eljárásába a nyomtatvány értékelését. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az önadózás rendszeréből következően adózónak kell bizonyítania azt, hogy jogát gyakorolta, azaz felperest terheli annak bizonyítása, hogy az átvezetési kérelmet benyújtotta az adóhatóságnak. Felperes sem a közigazgatási eljárás során, sem a perben nem bizonyította, hogy az 1997. július 7-én kelt nyomtatványt az adóhatóságnak benyújtotta volna, nem található ugyanis rajta az adóhatóság pecsétje, érkeztető bélyegzője, a beérkezés dátuma rovatban szereplő dátumbélyegzős bepecsételés nem bizonyít adóhatósági átvételt. A nyomtatványon pedig felperes adókiutalást nem kért, ezért az a kamatfizetésre irányuló kérelemnek nem bizonyítéka.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az alapos fellebbezésnek helyt adva megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és felülvizsgált határozat jogszabályoknak megfelelő volta miatt a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 35.596/1999.)