adozona.hu
AVI 2002.10.131
AVI 2002.10.131
A foglaló, mint a szerződést biztosító mellékkötelezettség, az Áfa. törvény alkalmazásában is osztja a szerződés jogi sorsát; ha a szerződést teljesítik, a szolgáltatás ellenértékébe beszámít és alapot ad az adó visszaigénylésére is (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1995. III. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben végzett ellenőrzése eredményeként határozatával 925 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, valamint adóbírság és mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. Az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert az 1995. szeptember 4-én megkötött B., H. út 2. szám alatti ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés a valóságban nem ment teljesedésbe, így a felperes a 76.064...
AVI 2002.10.131 A foglaló, mint a szerződést biztosító mellékkötelezettség, az Áfa. törvény alkalmazásában is osztja a szerződés jogi sorsát; ha a szerződést teljesítik, a szolgáltatás ellenértékébe beszámít és alapot ad az adó visszaigénylésére is (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1995. III. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben végzett ellenőrzése eredményeként határozatával 925 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, valamint adóbírság és mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. Az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert az 1995. szeptember 4-én megkötött B., H. út 2. szám alatti ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés a valóságban nem ment teljesedésbe, így a felperes a 76.064 számú számlát helyettesítő okmány - amely 3 700 000 Ft foglaló megfizetéséről és ennek 925 000 Ft felszámított adójáról lett kiállítva - alapján visszaigénylése az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. törvény) 35. §-ának (1) bekezdése és 48. § (4) bekezdésének b) pontja értelmében jogosulatlan volt.A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az adóbírság és a mulasztási bírság összegét mérsékelte, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási határozatokat megváltoztatta, és az ellenőrzés akadályozása miatt 50 000 Ft mulasztási bírság kiszabására vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Áfa. törvény 32. §-ának (1) bekezdése, 35. §-ának (1) bekezdése és 48. § (4) bekezdésének b) pontja alapján megállapította, hogy a szerződés létrejöttének elmaradása, a teljesítés meghiúsulása esetén - a valós gazdasági esemény és ellenérték fizetésének hiányában - az előleg (foglaló) nem válik az ellenértékbe beszámíthatóvá, nem minősül önálló általános forgalmi adóköteles szolgáltatásnyújtásnak, a számlahelyesbítéssel történő rendezés elmaradása azt eredményezi, hogy a felperes korábbi adó-visszaigénylése jogosulatlanná vált. Megállapította azt is a bíróság, hogy a felperes az ellenőrzés eredményes lefolytatását nem akadályozta, ezért a mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását - a mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezés kivételével - és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint elfogadhatatlan az elsőfokú bíróság azon érvelése, miszerint az 1995. III. negyedévére vonatkozó általános forgalmi adóbevallásban szereplő adó visszaigénylése egy későbbi időpontban realizálódó esemény, nevezetesen az adásvételi szerződés meghiúsulása és így a foglaló elvesztése miatt visszamenőlegesen válik jogosulatlanná. Mindezt annak ellenére teszi a bíróság, hogy a számlahelyesbítésre vonatkozó felperesi álláspontot elfogadja.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az abból levont jogi következtetése is helytálló, lényegében helyes indokai alapján hagyta helyben a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésben előadottak kapcsán arra mutat rá, hogy a foglaló, mint szerződést biztosító mellékkötelezettség, az Áfa. törvény alkalmazásában is osztja a szerződés jogi sorsát; ha a szerződést teljesítik, a szolgáltatás ellenértékébe beszámít és alapot ad az adó visszaigénylésére is.
A foglaló fizetése a szerződés meghiúsulása esetén nem minősül az Áfa. törvény 3. §-a szerinti önálló adóköteles termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak, tehát az elvesztett foglaló után forgalmi adó sem igényelhető vissza. A felperes által fizetett foglaló a szerződés meghiúsulása miatt nem tartozik az Áfa. törvény tárgyi hatálya alá, termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás hiányában pedig nincs olyan érték, amelyhez hozzá lehetne kapcsolni a forgalmi adót. Ez kizárja az adó áthárítását és visszaigénylésének az Áfa. törvény 48. §-ának (4) bekezdése szerinti lehetőségét is.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával indokai alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 29.206/1999.)