adozona.hu
AVI 2002.10.129
AVI 2002.10.129
Az áfa levonásának feltétele a terméknek mint birtokba vehető dolognak az átengedése, a vevő részéről pedig annak átvétele, valamint az ellenérték - ideértve az adót is - megfizetése (1992. évi LXXIV. tv. 6. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére - ellenőrzést követően - 1998. november 5-én kelt határozatával 382 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet jogosulatlan igénylésnek minősített. Ehhez kapcsolódóan 96 000 Ft bírság fizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezésére eljárva az alperes 1999. január 28-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperesi álláspont szerint a felperest az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a tovább...
AVI 2002.10.129 Az áfa levonásának feltétele a terméknek mint birtokba vehető dolognak az átengedése, a vevő részéről pedig annak átvétele, valamint az ellenérték - ideértve az adót is - megfizetése (1992. évi LXXIV. tv. 6. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére - ellenőrzést követően - 1998. november 5-én kelt határozatával 382 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet jogosulatlan igénylésnek minősített. Ehhez kapcsolódóan 96 000 Ft bírság fizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezésére eljárva az alperes 1999. január 28-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperesi álláspont szerint a felperest az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, illetőleg a 35. § (1) bekezdésében foglaltak szerint nem illeti meg az általános forgalmi adó levonási jog, miután a számla kibocsátója nem minősíthető adóalanynak.A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat bírósági felülvizsgálata érdekében a megyei bírósághoz. A Fejér Megyei Bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak, azt elutasította. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes a tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett. Helytállóan állapította meg, hogy a felperes áfa levonását megalapozó és K. Márta által kiállított számla nem alkalmas az áfa levonására, tekintettel arra, hogy K. Márta a számla kibocsátásának időpontjában már nem volt jogalanynak tekinthető.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, amelyben a megyei bíróság jogszabálysértő ítéletének hatályon kívül helyezését kérte és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát. A megyei bíróság ítéletét megalapozatlannak tartja a felperes, mivel a ténymegállapításaira vonatkozóan bizonyítékot az ítélet indokolása nem jelölt meg. Az adóalanyisággal kapcsolatosan a felperes kifejtette, hogy annak nem feltétele a vállalkozói igazolvány, amelyet az alperes és az elsőfokú bíróság is az áfa-levonás törvényi feltételeként jelölt meg. Az ítélet indokolása nem támasztja alá azon ténymegállapítását sem, hogy a határozat meghozatalára az ellenőrzési jegyzőkönyv átadásától számított 60 napon belül sor került. Az alperes nem adott magyarázatot arra, hogy november 5-én meghozott határozatát miért csak 7 nappal később postázta. Az alperesi adóhatóság által kibocsátott határozatok között ellentmondás van, mivel az 1998. június 17-én kelt jogerős, később visszavont határozatban más tényeket rögzített, mint a később meghozott és a keresettel felülvizsgálni kért határozat ténymegállapításai.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az alperes által visszavont határozat felülvizsgálata nem képezte a bírósági eljárás tárgyát, annak megállapításai egyébként a határozat visszavonásával jogi hatásukat elvesztették. A közigazgatási perben - az általános gyakorlat és a Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutatása szerint - az eljárási szabálysértések akkor képezhetik az alperesi határozatok hatályon kívül helyezésének alapját, illetőleg bizonyos esetekben megváltoztatását, ha azok az érdemi döntésre kihatottak (KK 31. számú állásfoglalás). A felperes által a felülvizsgálati kérelemben felhozott eljárási kifogások az érdemi döntést nem befolyásolták.
Az adóigazgatási eljárásról szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 14. § (1) bekezdése szerint az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy
a) kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez
b) tárgyi adómentesség helyett adóalanyiságot választ
c) alanyi adómentességet választ
d) az adó-megállapítás melyik különleges módját kívánja választani.
Az Áfa. tv. 2. §-a szerint a törvény rendelkezéseit a 4. § szerinti adóalanyokra kell alkalmazni. A 4. § (1) bekezdése meghatározza, hogy adóalany az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.
Az alperes a közigazgatási eljárás során megállapította, hogy az áfa-levonási ügyben a felperes által felhasznált számla kibocsátója K. Márta vállalkozó igazolványát 1997. június 17-én az illetékes község önkormányzatának jegyzője visszavonta. K. Márta 1991. július 3-án váltotta ki a vállalkozói igazolványát, azóta egy esetben 1992. augusztus hóban nyújtott be áfa bevallást. A felperes által hivatkozott összegről bevallást nem nyújtott be, azzal az indokolással, hogy nem folytatott vállalkozói tevékenységet.
Az Áfa. tv. 3. §-ának a) pontja értelmében általános forgalmi adót kell fizetni az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után. Az Áfa. tv. meghatározza a termékértékesítés fogalmát, a 6. § (1) bekezdésében akként, hogy a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja.
A fenti megfogalmazásból következően az általános forgalmi adó levonásának feltétele a terméknek mint birtokba vehető dolognak az átengedése, a vevő részéről pedig annak átvétele, valamint az ellenérték, - ideértve az adót is - megfizetése. Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjából következően az adóalany az általa fizetendő adó összegéből azt az összeget jogosult levonni, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany áthárított. Az általános forgalmi adó levonásának további feltétele az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése értelmében az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány. Ezen dokumentumok birtokában gyakorolható kizárólag az adólevonási jog.
A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a számla tartalmilag hitelesnek akkor tekinthető, ha a gazdasági esemény valóságosan végbement, az ellenértékét megfizették, illetőleg a számlakibocsátó másik adóalany részéről sor került az adó áthárítására. Bármely feltétel hiánya esetén az általános forgalmi adó jogszerűen nem igényelhető vissza.
Mindezek alapján megalapozott volt a megyei bíróság álláspontja, amely szerint K. Márta a számlák kibocsátásának időpontjában már nem volt egyéni vállalkozó, így sem saját maga, sem bárki más nem volt jogosult nevében számlákat kiállítani, általános forgalmi adót felszámítani. A bizonylatok nem adóalanytól származnak, amelyeket a felperes felhasználni kívánt, tehát nem lehet áthárított és felperesnél levonható adóról beszélni. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 35.406/1999.)