adozona.hu
AVI 2002.10.126
AVI 2002.10.126
Az értékpapír vásárlása esetén a vevő befektetőnek minősül, aki a pénzét az értékpapírpiac hatásaitól teszi függővé, azaz kockáztatja [1991. évi XC. tv. 26. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatóság Kiemelt Adóalanyok Ellenőrzési Osztálya 1995. évre vonatkozóan a felpereseknél személyi jövedelemadó adónemben ellenőrzést tartott, az ellenőrzést következtében az elsőfokú adóhatóság a felperesek terhére határozataival adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék megfizetését rendelte el. Az adóhiány megállapításának indoka az volt, hogy a felperesek által értékpapír ügyletből ténylegesen szerzett jövedelmek az adóhatós...
AVI 2002.10.126 Az értékpapír vásárlása esetén a vevő befektetőnek minősül, aki a pénzét az értékpapírpiac hatásaitól teszi függővé, azaz kockáztatja [1991. évi XC. tv. 26. §].
Az APEH Megyei Igazgatóság Kiemelt Adóalanyok Ellenőrzési Osztálya 1995. évre vonatkozóan a felpereseknél személyi jövedelemadó adónemben ellenőrzést tartott, az ellenőrzést következtében az elsőfokú adóhatóság a felperesek terhére határozataival adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék megfizetését rendelte el. Az adóhiány megállapításának indoka az volt, hogy a felperesek által értékpapír ügyletből ténylegesen szerzett jövedelmek az adóhatóság álláspontja szerint nem a Személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja.) 26. §-a szerinti értékpapírból származó jövedelemnek minősülnek, hanem a törvény 29. § (1) bekezdése alá eső egyéb jövedelemnek, és így a felperesek esetében adóhiánynak minősülő adókülönbözet állt elő, amely adófizetési kötelezettséget és szankciókat von maga után.A felperesek fellebbezést nyújtottak be az elsőfokú adófizetési kötelezettséget megállapító határozatok ellen, amelyeket az alperes elutasított és az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperesek keresetet nyújtottak be a fizetési kötelezettséget megállapító közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét alaposnak találta és az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte. Álláspontja szerint a felperesek által lebonyolított értékpapír ügylet sorozat alkotmányos védelemben részesült, az értékpapír ügyletekkel kapcsolatosan a Ptk.-ban meghatározott semmisség vagy érvénytelenség nem állapítható meg. Egyetértett az alperes azon megállapításával, amely szerint a jogügyletek célja a felperesek adóterhének, illetőleg közterhének minimalizálása, ez azonban sem a Ptk., sem az adójogszabályok szerint nem minősíti érvénytelennek a szerződéseket.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, kérte annak megváltoztatását és a keresetek elutasítását. Álláspontja szerint a felperesek által lebonyolított jogügyletek nem piaci viszonyok között valósultak meg, a felperesek által vásárolt és értékesített értékpapírok nem voltak kitéve a piaci kockázatoknak, a jogügyletek célja az adókedvezmény elérése volt.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Szja. törvény 1995. évben hatályos 3. §-ának 19. pontjában foglalt árfolyamnyereség adóztatása a felperesek esetében csak akkor történhetett volna az adóévben megszerzett egyéb jövedelmekkel való összevonás nélkül, a 37. § (9) bekezdése szerinti forrásadó levonásával, ha az adóvizsgálat során feltárt tényállásból nem lett volna megállapítható, hogy valójában a felperesek alkalmazotti viszonyához kapcsolódóan szereztek jövedelmet az értékpapír ügyletekből.
Az árfolyamot és az elérhető árfolyamnyereséget az értékpapír kereslet-kínálat viszonyai, az értékpapír-piaci és gazdasági viszonyok alakítják. Értékpapír vásárlása esetén a vevő befektető, aki pénzét az értékpapírpiac hatásától teszi függővé, kockáztatja. A felperesek nem minősülnek ilyen befektetőknek, hiszen nem az értékpapírpiac hatásától függően kockáztatnak, hanem a munkaviszonyukhoz kapcsolódó döntéstől függött, hogy milyen összegű árfolyamnyereséghez jutnak.
A fentiekből következően a felpereseket tehát az "értékpapírból származó" jövedelmük után nem az Szja. törvény 27. § és 37. §-ának (9) bekezdése szerinti forrásadó fizetési kötelezettség, hanem az Szja. törvény 8. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 32. §-ának (1) bekezdése alapján összevont jövedelem után terhelte személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróság álláspontját a 2/1998. KJE számú jogegységi döntésben foglaltak értelmezéséről. A Legfelsőbb Bíróság az d=16680 ssz=1>1/1998. KJE számú jogegységi határozatában fejtette ki, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogviszonyban is olyan általános jogelv, melyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése, a hatóságnak pedig eljárása során érvényesíteni kell. A 2/1998. KJE jogegységi döntés értelmében az adóhatóságot az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint megillető jogosultság az adójogszabály szövegének önkényes értelmezésével nem vezethet a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetések levonására, és egyes szerződések érvénytelenné minősítésére. Nem ütközik jogszabályi előírásba ezért, ha az adózó olyan szerződést köt, amelynek eredményeként jogilag kedvezőbb helyzetbe kerül, feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi.
A felülvizsgált adóügyben azonban a jogegységi határozatban foglalt jogelvek sérelmet szenvedtek, mert a tényállásból az volt megállapítható, hogy a felperesek és a gazdasági társaságok közötti értékpapír adásvételi szerződések célja az volt, hogy a jövedelmek összevont adózása helyett a közterhek jelentős csökkentése mellett kerüljön sor adófizetésre.
A felperesek tehát azáltal kerültek adójogilag kedvezőbb helyzetbe, hogy az Szja. törvény 8. §-ának (1) bekezdésében írt szabályt megkerülték a kedvezőbb adózás érdekében, amelyre a kifejtettek értelmében az adójogszabály lehetőséget nem biztosított.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 29.145/1999.)