adozona.hu
AVI 2002.10.125
AVI 2002.10.125
A személyi jövedelemadó törvény alkalmazásában szociálisan rászoruló az, akinek létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt csak külső segítséggel képes biztosítani [1991. évi XC. tv. 7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
I. és II. rendű felperesek szülője: néhai Cs. István 1994. évben 22 460 Ft-tal támogatta az S. S. Alapítványt (továbbiakban: Alapítvány), mely összeg hatszorosát kitevő 134 760 Ft egyesületi juttatást igényelt az S. F. Egyesülettől (továbbiakban: K. Egyesület) azzal, hogy a jóváhagyott juttatás összegét a K. Egyesület fizesse be az Alapítvány javára. A K. Egyesület jóváhagyta a kért juttatást, így a két összeg együttese: 157 200 Ft került az Alapítvány számlájára, és tagtoborzásért felperesek...
AVI 2002.10.125 A személyi jövedelemadó törvény alkalmazásában szociálisan rászoruló az, akinek létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt csak külső segítséggel képes biztosítani [1991. évi XC. tv. 7. §].
I. és II. rendű felperesek szülője: néhai Cs. István 1994. évben 22 460 Ft-tal támogatta az S. S. Alapítványt (továbbiakban: Alapítvány), mely összeg hatszorosát kitevő 134 760 Ft egyesületi juttatást igényelt az S. F. Egyesülettől (továbbiakban: K. Egyesület) azzal, hogy a jóváhagyott juttatás összegét a K. Egyesület fizesse be az Alapítvány javára. A K. Egyesület jóváhagyta a kért juttatást, így a két összeg együttese: 157 200 Ft került az Alapítvány számlájára, és tagtoborzásért felperesek szülőjének további 200 000 Ft-ot fizetett. Néhai Cs. István 1994. évi személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) bevallásában a 134 600 Ft egyesületi juttatást, és a 200 000 Ft-ot jövedelemként nem vallotta be, adóalapját pedig 157 200 Ft alapítványi befizetéssel csökkentette.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (továbbiakban: APEH) Megyei Igazgatósága Egyéni Vállalkozók és Magánszemélyek III. számú Ellenőrzési Osztálya megbízólevél alapján szja ellenőrzést végzett felperesek szülőjénél 1994. évre vonatkozóan, az ellenőrzés eredményeként a terhére 1995. november 27-én kelt határozatában 219 102 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte az adóhiány, 43 000 Ft adóbírság, és 66 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A határozat indokolása szerint a 134 760 Ft egyesületi juttatást, és a 200 000 Ft tagtoborzói díjat nem az 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 7. § (1) bekezdés 3. pontja szerinti szociális segélyként, és nem is a 7. § (1) bekezdés 43. pontja szerinti önsegélyező feladat ellátása érdekében fizette ki a K. Egyesület, ezért a 334 760 Ft nem adómentes jövedelem után adózni kell. Az S. Alapítvány pénzeszközeit nem az alapító okiratban meghatározott célra használta fel, ezért a 157 000 Ft-os alapítványi befizetésről szóló igazolása nem ad alapot összjövedelem csökkentésre.
Felperesek szülője fellebbezést nyújtott be az elsőfokú határozattal szemben, de az alperes 1998. február 4-én kelt határozatát már felperesek, mint örökösök vonatkozásában hozta meg, mert a közigazgatási eljárás jogorvoslati szakaszában Cs. István elhunyt.
Alperes megváltoztatta az elsőfokú határozatot, és az adóhiánynak minősülő adókülönbözetet 159 808 Ft-ra, az adóbírságot 31 000 Ft-ra, a késedelmi pótlékot 48 000 Ft-ra mérsékelte. Alperes szerint az elsőfokú hatóság helyesen állapította meg, hogy a 200 000 Ft összegű juttatás adóköteles, azonban a 134 760 Ft K. egyesületi juttatást ténylegesen nem, csak papíron kapta meg néhai Cs. István, ezért adóköteles jövedelemnek nem tekinthető. A valóságban az egyesületi juttatás feletti szabad rendelkezés jogáról mondtak le az egyesületi tagok az alapítványnak átadott összeg összjövedelmet csökkentő tételként történő figyelembevétele érdekében. Az S. Alapítvány színlelt támogatásával az összjövedelem nem csökkenthető, csak a ténylegesen befizetett 22 460 Ft-tal.
Felperesek az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérték, álláspontjuk szerint adómentes egyesületi juttatást fizetett szülőjük az Alapítványnak, és az átadott összeggel jogszerűen csökkentette összjövedelmét.
Alperes a kereset elutasítását indítványozta a határozatában foglaltak fenntartásával.
Az elsőfokú bíróság alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és a másodfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte, mert álláspontja szerint az adóhatóság tényállás-tisztázási kötelezettségét megszegve nem vizsgálta, hogy néhai Cs. Istvánnak a K. Egyesület milyen céllal nyújtotta a 200 000 Ft támogatást, illetve, hogy a 134 760 Ft-ot ténylegesen ki fizette be az Alapítványnak.
Alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú ítélettel szemben, hivatkozva arra: a Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27.690)1997./6. számú ítéletében kimondta, hogy a K. Egyesület a juttatások nyújtásánál semmiféle feltételt nem vizsgált, tagjainak nem önsegélyező céllal nyújtott pénzbeli támogatást, szociális segélyt nem adott, így a 200 000 Ft sem adómentes szociális segély; a 134 760 Ft-ot pedig a K. Egyesület fizette meg postai úton az Alapítványnak, felperesek semmivel nem bizonyították azt, hogy az összeget szülőjük készpénzben felvette volna.
I. és II. rendű felperes ellenkérelmükben a fellebbezés elutasítását, és az ítélet hatályában fenntartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította.
Az Szja. tv. 7. §-ában rögzített az adómentesség köre. A 7. § (1) bekezdés 3. pontja szerint: mentes az adó alól az önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély.
Az Szja. tv. 3.§-ában szabályozottak az értelmező rendelkezések, a 3. § 24. pontja értelmében a 7. § (1) bekezdésének 3. pontjában említett szociális segély az, amelyet készpénzben, vagy természetbeni formában a szociálisan rászorulónak nyújtanak. Szociálisan rászoruló az, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára is tekintettel - csak külső segítséggel képes biztosítani. Néhai Cs. István adóbevallásának adatai szociális rászorultságot nem igazoltak, és a felperesek sem bizonyították, hogy a juttatást szülőjük létfenntartása veszélyeztetettsége miatt kapta volna. Életszerűtlen, hogy a szociális rászoruló a megkapott szociális segélyt nem létfenntartására fordítja, hanem azzal alapítványt támogat.
Az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja alapján: mentes az adó alól az önsegélyező egyesület által adott olyan pénzbeli vagy természetbeni juttatás, amely nem tartozik a 3. pont hatálya alá, feltéve, hogy az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el.
A K. Egyesület nem az önsegélyező feladatának ellátása körében nyújtotta a 134 760 Ft, és a 200 000 Ft juttatást felperesek szülőjének, nem adott részére szociális segélyt, ezért a juttatása nem adómentes. A nem adómentes jövedelem adóköteles, és abban a kérdésben, hogy egy adott jövedelem adókötelezett, nem bír jelentőséggel, és ebben tévedett az elsőfokú bíróság, hogy az adóköteles jövedelmet néhai Cs. István milyen célzattal kapta.
Az Szja. tv. 34. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adóalap megállapításakor az összjövedelemből levonható az előző évi adóalap után fizetendő, az adókedvezményekkel csökkentett összegű adó 50 százalékáig terjedően a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg, ha az adóhatóság előzetesen hozzájárult, hogy az alapítvány a befizetésről a levonásra jogosító igazolást adjon.
A Legfelsőbb Bíróság 1/1998. Közigazgatási jogegységi határozata szerint az Szja. tv. 34. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az adóalap megállapításakor az összjövedelemből a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg - a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére figyelemmel - csak akkor vonható le, ha a befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkenését eredményezi.
Ennek megfelelően az összjövedelmet csökkentő befizetés akkor veendő figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik, a magánszemélyt illető vagyoni érték csökkenését eredményezi. Helytállóan állapította meg alperes azt, hogy a K. Egyesülettől kapott 134 760 Ft juttatás felett néhai Cs. István nem rendelkezett, az összeget tényleges pénzmozgás nélkül csak papíron kapta meg, ezért vagyona a valóságban a 22 460 Ft-os alapítványi támogatással csökkent.
Felperesek szülőjének vagyona ténylegesen nem nőtt, de nem is csökkent a K. Egyesület és az Alapítvány közötti pénzmozgással. Ebben a láncolatban nem bír jelentőséggel az, és ebben tévedett az elsőfokú bíróság, hogy ki volt a 134 760 Ft postára adója, mivel néhai Cs. István már akkor felajánlotta a juttatást az Alapítványnak, és már akkor megbízta a K. Egyesületet a juttatás alapítványi számlára befizetésével, amikor a juttatást javára még meg sem ítélte a K. Egyesület.
A Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 253. § (2) bekezdése alapján az alapos fellebbezésnek helyt adva megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és felülvizsgált határozat jogszabályoknak megfelelő volta miatt a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 29.816/1999.)