adozona.hu
AVI 2002.9.121
AVI 2002.9.121
Amennyiben a vámkezelés feltételei fennállnak, a vámhatóság a vámkezelést az árunyilatkozat elfogadásának napján, de legkésőbb az elfogadástól számított három munkanapon belül köteles elvégezni (1995. évi C. tv. 55. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998, február 23-án illetőleg február 26-án 40 000-40 000 kg cukros citromlé koncentrátum belföldi fogalom számára történő vámkezelését kezdeményezte a vámhivatalnál. A szükséges vámáru-nyilatkozatot, számlát és szállítási bizonyítványt benyújtotta. A vámhivatal adminisztratív vámvizsgálatot rendelt el, majd a vámáru kiadása nélkül felszabadította a fuvareszközt. A vámhivatal 1998. április 3-án határozatával a felperes egységes vámáru-nyilatkozatait visszautasította, elrendelte a v...
AVI 2002.9.121 Amennyiben a vámkezelés feltételei fennállnak, a vámhatóság a vámkezelést az árunyilatkozat elfogadásának napján, de legkésőbb az elfogadástól számított három munkanapon belül köteles elvégezni (1995. évi C. tv. 55. §)
A felperes 1998, február 23-án illetőleg február 26-án 40 000-40 000 kg cukros citromlé koncentrátum belföldi fogalom számára történő vámkezelését kezdeményezte a vámhivatalnál. A szükséges vámáru-nyilatkozatot, számlát és szállítási bizonyítványt benyújtotta. A vámhivatal adminisztratív vámvizsgálatot rendelt el, majd a vámáru kiadása nélkül felszabadította a fuvareszközt. A vámhivatal 1998. április 3-án határozatával a felperes egységes vámáru-nyilatkozatait visszautasította, elrendelte a vámáru vámraktárba történő raktározását azzal az indoklással, hogy az utólagos mintavétel nem volt lehetséges, mivel a vámárut a felperes értékesítette.A felperes fellebbezésére eljáró alperes 1998. május 7-én kelt határozatával törölte a vámáru vámraktárba történő beraktározásának kötelezettségét, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperesi határozat indoklása a Vámtörvény 55. § (1) bekezdésére hivatkozik, amely szerint az elfogadott írásbeli nyilatkozatot vissza kell utasítani, tekintettel arra, hogy az áru azonossága nem volt megállapítható, mivel a felperes az általa importált árut annak kiadása előtt értékesítette.
A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat bírósági felülvizsgálata érdekében, annak hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatokra is kiterjedő-en.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta, azért ítéletével azt elutasította. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 55. § (6) bekezdés c) pontja szerint az írásbeli árunyilatkozatot határozattal kell a vámhatóságnak visszautasítani, ha a vámkezelést kérő nem tesz eleget árubemutatási kötelezettségének. A 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 83. § (4) bekezdése szerint nem tesz eleget a vámkezelést kérő az árubemutatási kötelezettségének, ha a vámkezelni kért vámáru csomagolásának felbontásához, csomagolásához és ki- és berakodáshoz szükséges feltételeket nem biztosítja, vagy a vámáru bemutatását másoktól megtagadja. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a Vtv.-ben előírt három napos határidőn túl hozta meg határozatát, ezzel eljárási szabályt sértett, azonban egyéb jogszabálysértés nem történt, az alperesi határozat ezért nem jogszabálysértő. A határozatban kifejtett indokok alapján jogszerűen került sor az elsőfokú határozatban a vámáru-nyilatkozat visszautasítására, mivel a felperes jogszabálysértően kezdte meg a vámáru értékesítését és így nem tudott eleget tenni árubemutatási kötelezettségének. A bíróság álláspontja szerint az eljárási jogszabálysértés érdemben nem hatott ki a határozat rendelkező részében foglalt döntésre, így nem tekinthető olyan súlyú jogszabálysértésnek, amely szükségessé tenné az alperesi határozat hatályon kívül helyezését.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az első- és másodfokú közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, illetőleg új eljárás lefolytatásának elrendelését kérte. Álláspontja szerint a vámhatóságnak a visszautasításra vonatkozó határozatát 3 munkanapos határidőn belül kellett volna elvégeznie, a Vtv. 55. § (5) bekezdése alapján. A visszautasítás a 41. és 44. napon történt meg. A törvény szerint a vámkezelést a vámokmányok elfogadásának napján el kell végezni, ha a vámkezelés feltételei fennállnak, ha nem állnak fenn, akkor lehetséges a cselekményt legfeljebb három napon belül elvégezni. A vizsgálat feltételei nemcsak három napig álltak fenn, hanem a vizsgálatokat 1998. február 23-tól március 3-ig minden zavaró és kizáró körülmény nélkül el lehetett volna végezni. A késedelmes ügyintézés miatt az ügyfél kiszolgáltatottá válik, és az eljárás a korrupció melegágyává válhat. A fellebbező álláspontja szerint az eljárási határidő elteltével a vámhatóságnak elenyészik a joga a vámáru-nyilatkozat visszautasítására. A hatóságnak ugyanis rendelkezésére álltak a feltételek ahhoz, hogy a vámvizsgálatot elvégezze vagy visszautasítsa a törvény által kógensen megszabott határidőn belül. A Vtv. 55. § (5) bekezdésének szövege parancsoló jellegű, a "köteles elvégezni" szóhasználatot alkalmazza. Az eljáró vámhatóság semmiféle utalást nem tett arra nézve, hogy az áru bemutatására vonatkozó igényét mikor kívánja érvényesíteni.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta az alperes határozatát az első fokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy az ügyben eljárt közigazgatási szerv saját mulasztását értékelte a felperes terhére. A közigazgatási eljárás általánosan elfogadott jogelve és a tételes jogi szabály is rögzíti (ÁE. 2. §), hogy a közigazgatási szervek kötelessége, hogy eljárásukban mozdítsák elő a jogok érvényesítését és a kötelezettségek teljesítését. A Vtv. 55. § (1) bekezdés szerint a vámkezelés céljából benyújtott írásbeli árunyilatkozatot a vámhatóság az átvételkor köteles ellenőrizni, és ha az az előírásoknak megfelel, elfogadni. Fent idézett törvényhely (5) bekezdése szerint az elfogadott vámáru-nyilatkozatot a vámhatóság nyilvántartásba veszi, és a vámkezelést kérővel egyidejűleg közli, hogy a vámkezelést mikor és milyen módon fogja megkezdeni. Amennyiben a vámkezelés feltételei fennállnak, a vámhatóság a vámkezelést az árunyilatkozat elfogadásának napján, de legkésőbb az elfogadástól számított három munkanapon belül köteles elvégezni. Az eljárt vámhatóságok sem a Vtv. 55. § (1) bekezdésében, sem az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettségüket nem teljesítették. Az alperes határozatában arra hivatkozott, hogy a három munkanapos határidő arra az esetre vonatkozik, amikor a vámkezelés elvégzésének feltételei fennállnak, a jelen esetben azonban a vámhivatal a vámkezelés elvégzését az azonosság megállapíthatatlansága miatt visszautasította. Az alperes határozatának megállapításai iratellenesek. A három munkanapos határidő teljesítésének akadálya nem volt, a vámkezelés feltételei fennálltak, az azonosság megállapítható volt a törvényben meghatározott határidőn belül. A törvényes határidőt többszörösen meghaladó időben hivatkozott az alperes az azonosság megállapíthatatlanságára. Az az alperesi magatartás, amely a saját törvénysértését jogkövetkezmény nélkülinek tekinti, és a törvénysértés következményét az ügyfél magatartásának szankcionálásával próbálja meg kiküszöbölni, a közigazgatási szervek működésébe vetett bizalmat rombolja, és ezzel az alkotmányos jogállam egyik pillérét veszélyezteti.
A törvény által megállapított azonnali, illetőleg három napos határidőben történő vámhatósági intézkedés az ésszerű gazdálkodás, az államilag szabályozott, megfelelő piaci körülmények megvalósítását célozza. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdés szerint a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. E jogok és lehetőségek törvény által biztosított kereteit hozza létre - többek között - a Vtv. által szabályozott vámigazgatási eljárás, amelyben a törvény által előírt kógens szabályok között, meghatározott, rövid határidőben elvégzett vámhatósági eljárás biztosítja az abban résztvevők vállalkozási tevékenységének zavartalanságát és a gazdasági versenyben való egyenlő feltétekkel történő részvételüket. Az indokolatlanul elhúzódó vámhatósági eljárás megakadályozza a gazdasági események természetes folytatását, olyan adminisztratív akadályokat és gátakat épít be, amelyek a piacgazdaság viszonyai között jogszabálysértő hátrányokat okoznak a vámhatósági eljárásban résztvevő ügyfelek számára.
Az elsőfokú bíróság nem észlelte az alperes és az elsőfokú közigazgatási hatóság határozatának jogszabálysértő voltát, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a jogszabálysértő közigazgatási határozatokat a Pp. 339. § (1) bekezdésének megfelelően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során ki kell küszöbölni, hogy az államigazgatási szervek mulasztását az ügyfél számára szankciót jelentő eljárással korrigálja az eljáró hatóság. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 28.777/1999.)