adozona.hu
AVI 2002.9.119
AVI 2002.9.119
A vámkezelést kérő az árunyilatkozattal egyidejűleg köteles a szükséges adatokat közölni, az okmányokat csatolni (1995. évi C. tv. 52. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság a felperes kérelmére az 1997. július és 1998. január közötti időszakban 27 alkalommal különféle ipari berendezések vámkezelését végezte. A felperes az összesen 7 160 336 Ft vámterhet megfizette, majd 1998. február 2-án kérte a vámkezelt termékek vámtarifaszámainak módosítását arra hivatkozással, hogy az üzembe helyezett papírgyártó gépsort csak részekre szerelve tudta behozni Magyarországra, a behozatal időpontjában nem volt lehetőség a géprészek komplett gépként történ...
AVI 2002.9.119 A vámkezelést kérő az árunyilatkozattal egyidejűleg köteles a szükséges adatokat közölni, az okmányokat csatolni (1995. évi C. tv. 52. §)
Az elsőfokú vámhatóság a felperes kérelmére az 1997. július és 1998. január közötti időszakban 27 alkalommal különféle ipari berendezések vámkezelését végezte. A felperes az összesen 7 160 336 Ft vámterhet megfizette, majd 1998. február 2-án kérte a vámkezelt termékek vámtarifaszámainak módosítását arra hivatkozással, hogy az üzembe helyezett papírgyártó gépsort csak részekre szerelve tudta behozni Magyarországra, a behozatal időpontjában nem volt lehetőség a géprészek komplett gépként történő vámkezelésére.Az elsőfokú vámhatóság határozatával a felperes módosítási kérelmét elutasította, megállapítva, hogy a számlákban nem található utalás arra, hogy komplett gépet vásároltak és azt a szállítás érdekében szerelték szét. A vámkezelést a kérelemnek megfelelően végezte el a vámhatóság.
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. A rendelkezésre álló iratokból megállapította, hogy azok nem tartalmaznak a 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: Kereskedelmi Vámtarifa) és a 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet (a továbbiakban: Vámtarifa Magyarázat) előírásainak megfelelő utalást arra, hogy a berendezés komplett gépként került megvásárlásra és azt csak a szállítás érdekében szerelték szét; illetve a felperes a jogszabályban előírt okmányokat és kérelmet nem nyújtott be a vámhatósághoz.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 137. § (1) bekezdésének c) pontjára alapított álláspontja szerint a felperes az elsőfokú vámhatósághoz benyújtott módosítási kérelmében egy éven belül igazolta, hogy vámmentességre jogosult. A vámteher Vtv. 136. § (1) bekezdés szerinti helyesbítése a felperes kérelme ellenére nem történt meg, noha még az elévülési időn belül igazolta, hogy a vámkezelt vámáruk komplett gépegységet képeznek.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállásból helytelen jogi következtetésre jutott. A rendelkezésre álló árunyilatkozatok adatai alapján nem lehet megállapítani, hogy a felperes az általa vámkezelni kért gépeket valamennyi részegység beérkezése után komplett gépsorként kívánja vámkezeltetni és azok pusztán a szállítás megkönnyítése érdekében kerültek szétszerelésre. A felperes a gépsorkénti vámkezelésre vonatkozó Vtv. 52. § (2) és (3) bekezdései szerinti nyilatkozatot a vámkezeléskor nem tett, a Kereskedelmi Vámtarifa Kiegészítő megjegyzései 2. pontjának előírásait figyelmen kívül hagyta. Álláspontja szerint a bíróság tévesen hivatkozott ítéletében a Vtv. 136. és 137. §-aira, nem vette viszont figyelembe a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 216. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy nem vámvisszatérítést kért, hanem tarifaszám módosítást. A kérelmek benyújtásakor hatályos kereskedelmi vámtarifa azonban nem állapított meg határidőt a kérelem teljesítéséhez. Végül utalt arra is, hogy az alperes által hivatkozott 10/1998. (III. 13.) PM rendelet a kérelem benyújtásakor még nem volt hatályban.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A Vtv. 52. §-ának (2) bekezdése szerint az írásbeli árunyilatkozatot a hivatalos nyomtatványon kell benyújtani, amelynek tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a vámeljárások előírásainak az adott árura vonatkozó alkalmazásához szükséges, egyebek mellett az áru tarifális besorolására vonatkozó adatokat is. A (3) bekezdés értelmében az árunyilatkozathoz csatolni kell a számlát és vámértékbevallást, továbbá minden olyan okmányt, amelynek benyújtása a vámkezelésre vonatkozó előírások szerint az adott vámeljárásban szükséges.
A Vhr. 216. § (2) bekezdésének második mondata akként rendelkezik, hogy azon a jogcímen, hogy a vámkezelt vámáru más vámtarifaszám alá osztályozandó, és ezért az alkalmazottnál kedvezőbb vámtétel alá tartozna, vámvisszatérítésre nem kerülhet sor.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló adatokból az alperessel egyezően azt állapította meg, hogy a felperes a papírgyártó gépsor géprészeinek vámkezelésekor az árunyilatkozatokat nem a Vtv. idézett rendelkezéseiben, illetőleg a Kereskedelmi Vámtarifa és a Vámtarifa Magyarázat Kiegészítő megjegyzéseiben előírtak szerint nyújtotta be az alperesi vámhatósághoz, ezért nem volt törvényes lehetőség a komplett gépsor utáni vámtarifaszám alkalmazásával elvégezni a vámkezelést.
A fentebb megjelölt jogszabályok szerinti eljárásnak - szemben a felperes álláspontjával - időbeli korlátai vannak, amelyet a Vtv. 52. §-ának (3) bekezdése alapján a vámkezelést kérő az árunyilatkozattal egyidejűleg köteles a szükséges adatok, okmányok csatolásával kérelmezni.
Tévedett a felperes abban, hogy nem a vám visszatérítését kérte, hanem a vámtarifaszámok módosítását. Ez utóbbi ugyanis a perbeli ügyben vámvisszatérítést is jelent, amelyre azonban a Vhr. előzőekben idézett rendelkezése szerint nem kerülhetett sor.
A kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Vtv. felülvizsgált ügyre nem vonatkozó 136. §-ának (1) bekezdését és a 137. § (1) bekezdésének c) pontját is, ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 29. 068/1999.)