AVI 2002.9.118

A vámteher megfizetésének biztosítását törvényi felhatalmazás hiányában a készfizető kezes az általa vállalt kezességi nyilatkozatban nem korlátozhatja (1995. évi C. tv. 7. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A vámhivatal 1994. július 4-én 1 darab Citroen Xantia személygépkocsit vámkezelt behozatali előjegyzésben C. R. külföldi állampolgár részére; a visszaviteli határidőt többszöri meghosszabbítás után 1998. november 30. napjában határozta meg. A vámkezeléshez felperes 1997. február 28-án kelt nyilatkozatával készfizető kezességet vállalt, a visszaviteli határidő általa megjelölten 1998. december 31. napjáig. A vámhivatal a kezesi nyilatkozatot 1997. március 5-én elfogadta, záradékában feltüntett...

AVI 2002.9.118 A vámteher megfizetésének biztosítását törvényi felhatalmazás hiányában a készfizető kezes az általa vállalt kezességi nyilatkozatban nem korlátozhatja (1995. évi C. tv. 7. §)
A vámhivatal 1994. július 4-én 1 darab Citroen Xantia személygépkocsit vámkezelt behozatali előjegyzésben C. R. külföldi állampolgár részére; a visszaviteli határidőt többszöri meghosszabbítás után 1998. november 30. napjában határozta meg. A vámkezeléshez felperes 1997. február 28-án kelt nyilatkozatával készfizető kezességet vállalt, a visszaviteli határidő általa megjelölten 1998. december 31. napjáig. A vámhivatal a kezesi nyilatkozatot 1997. március 5-én elfogadta, záradékában feltüntette az 1998. november 30-ig terjedő visszaviteli határidőt.
A külföldi állampolgár elszámolási kötelezettségének a visszaviteli határidőig eleget nem tett, ezért az elsőfokú vámhatóság 1999. január 28-án kelt határozatában összesen 1 486 635 Ft köztartozás (vám, vámkezelési díj, fogyasztási adó, általános forgalmi adó) megfizetésére kötelezte a kezességet vállalt felperest. Felperes fellebbezése folytán alperes 1999. március 4-én határozatot hozott, az elsőfokú határozatot helybenhagyta azon indokolással, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) rendelkezései folytán felperes, mint kezes fizetési kötelezettsége 1998. december 1-jétől fennáll, s a vámhatóságot elévülési időn belül megilleti a vámtartozás beszedésének joga.
Felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy kezességvállalása időben korlátozott volt, az általa vállalt időtartam: 1998. december 31-e után vámfizetési kötelezettség jogszerűen vele szemben nem érvényesíthető.
Alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, mert álláspontja szerint az esedékessé vált vámteher követelésére nyitva álló 5 éves törvényi elévülési időt felperes kezességi nyilatkozatával nem korlátozhatja jogszerűen.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy Vtv. végrehajtására kiadott, a kezességvállaló okmány elfogadása időpontjában hatályos 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 14. § (1) bekezdés f) pontja szerint a vámhivatal és a kezességet vállaló közötti egyedi kezességi szerződés a vámhivatal általi elfogadással jön létre. A polgári jogi megállapodásban foglaltak - a vámhatóság tudomásul vételével - időben korlátozták a kezesnek a Vtv. 125. § (2) bekezdés 3. pontján alapuló vámteher fizetési kötelezettségét, ezért 1998. december 31-e után felperes teljesítésre jogszerűen nem kötelezhető.
A jogerős ítélet ellen alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az ítélet megváltoztatását, és felperes keresetének elutasítását. Előadta, hogy a vámtartozás érvényesíthetőségének a korlátozása értelmetlenné tenné a vámbiztosíték intézményének a létezését. A visszaviteli határidő eredménytelen elteltét követően felperessel szemben a Vtv. 131. § (3) bekezdése, és kezesi nyilatkozata alapján a vámteher esedékessé vált, a Vtv. 139. § a) pontja pedig a kiszabott vámteherre 5 éves bevételezési időt állapít meg. A kezes és a vámhivatal közötti közigazgatási jogviszonyban törvényi felhatalmazás hiányában felperes nem korlátozhatja kezesi kötelezettség-vállalását.
Felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból eltérő jogi álláspontja folytán téves jogi következtetéseket vont le.
A Vtv. 7. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a vámteher megfizetésének biztosítása érdekében a vámáru szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani, mely a (3) bekezdés szerint lehet a vámhatóság által feljogosított, magyarországi székhellyel rendelkező szervezet készfizető kezességvállalása. A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételeit, a nyilatkozat tartalmát és formáit a Vhr. határozza meg.
A Vhr. 1997. december 17-ig hatályos 14. § (2) bekezdése értelmében a vámhivatal és a kezességet vállaló közötti egyedi kezességi szerződés a kezességvállaló által benyújtott, az (1) bekezdés szerinti okmány vámhivatali elfogadásával jön létre. A 226/1997. (XII. 10.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdése 1997. december 18-i hatállyal módosította a Vhr. 14. § (2) bekezdését, a módosított szabályozás szerint: a vámhivatal és a kezességet vállaló közötti vámigazgatási jogviszony a kezességvállaló által nyújtott, az (1) bekezdés szerinti okmány vámhivatali elfogadásával jön létre.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy a vámkezesség tartalmát tekintve nem azonos a polgári jogi kezességgel. Felperes, mint készfizető kezes és a vámhatóság között közigazgatási jogviszony jött létre, melyet a Vhr. 14. § (2) bekezdésének a kezességvállaló okmány elfogadásának időpontjában hatályos szövegtartalma nem minősít polgári jogi kezességgé.
A vámteher megfizetésének biztosítását törvényi felhatalmazás hiányában a készfizető kezes az általa vállalt kezességi nyilatkozatban nem korlátozhatja. A köztartozás megfizetésének biztosítottsága csorbulna azzal, ha a kezességvállalás vámteher megfizetésére szóló időtartamát a kezes egyoldalúan módosíthatná.
A perbeli vámáru vámkezelése a Vtv. 75. § (1) bekezdésének alkalmazásával ideiglenes behozatalban történt. Az ideiglenes behozatal a Vtv. 76. § (1) bekezdése szerint vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámteher kiszabásából, a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendő vámteher biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. Az ideiglenes behozatalban kezelt vámárukkal a Vtv. 73. § (3)-(4) bekezdéseiben foglaltak szerint kell elszámolni; a (3) bekezdés meghatározza, hogy a vámáruval a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik munkanapig kell elszámolni; a (4) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy amennyiben a (3) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és kamat kiszabásáról, valamint beszedéséről.
A perbeli esetben a vámáruval a visszaviteli határidőt követő ötödik munkanapig a külföldi állampolgár nem számolt el.
A Vtv. 125. § (2) bekezdés b/3. pontja akként rendelkezik, hogy vámfizetésre kötelezett az, aki a vámteher megfizetésére készfizető kezességet vállal, míg a (6) bekezdés szabályozza, hogy a (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut terhelő vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelősek.
A vámhatóság jogszerűen kötelezte tehát felperest, mint kezest a köztartozások megfizetésére.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság: mivel a Vtv. 131. § (3) bekezdése értelmében az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után kiszabott vámteher legkésőbb a visszaviteli határidő lejártát követő napon esedékes - feltéve, ha azzal nem számoltak el -, felperes vámfizetési kötelezettsége a törvény erejénél fogva következett be, a jogerősen kiszabott vámteher beszedési jogával pedig a vámhatóság a Vtv. 139. § a) pontja értelmében öt éves elévülési időn belül élhet.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 35.306/1999.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.