adozona.hu
AVI 2002.9.117
AVI 2002.9.117
Az adózóra terhesebb adófizetési kötelezettséget megállapító határozat egy éven túl nem hozható (1990. évi XCI. tv. 79. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az 1997. július 21-én meghozott határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát megváltoztatta és a felperes terhére - különböző adónemekben - 3 793 000 Ft adókülönbözetet, javára 730 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1 610 000 Ft minősült adóhiánynak, amely után 483 000 Ft adóbírságot szabott ki. Megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság jogszerűen hozta meg 1997. február 4-én határozatát, ugyanis az 1995. május 25-i - az április 19-én meghozott határozatot érintő ...
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási határozatokat megváltoztatta és a határozatoknak a felperes terhére vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte.
Az Art. 79. § (7) bekezdésén és 84. § (1) bekezdésén alapuló álláspontja szerint a jogerős visszavonó határozat érdemi döntés, mivel a felperes fizetési kötelezettségét megszünteti, így a terhére előírt adókülönbözet (adóhiány és járulékai), illetve a mulasztási bírság megfizetésének kötelezettsége a visszavonás következtében elenyészett, megszűnt. Ezen határozat jogerőre emelkedésének időpontjához képest, 1996. június 22-ig illette meg az a jog az adóhatóságot, hogy az Art. 1997. december 31-ig hatályos 79. § (7) bekezdése értelmében olyan új határozatot hozzon, amely az adókötelezettség, adóalap, adóösszeg tekintetében a felperes, mint adózó számára terhesebb. Az új elsőfokú határozatot 1997. február 20-án közölte az elsőfokú adóhatóság a felperessel, ez a határozat a visszavont határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven túl került kibocsátásra, illetve közlésre. Meghozatala az Art. 79. § (7) bekezdésébe ütközik, mivel a felperes terhére is tartalmaz rendelkezéseket, állapít meg adókülönbözetet (adóhiányt) és jogkövetkezményeket.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint nem sértett eljárási szabályt, mivel nem jogerős határozat került visszavonásra, továbbá 1998. január 1-jét megelőzően történt mindez, amikor az Art. 79. § (7) bekezdésének utolsó mondata még nem szerepelt a törvény szövegében. Az elsőfokú ítélet megpróbálja az 1998. évi törvénymódosítást (kiegészítést) a korábbi évekre is alkalmazni, ennek során teljesen figyelmen kívül hagyja az Art. 101. §-ának (1) bekezdését, mely szerint az Art. 1998. évre vonatkozó módosításait, kiegészítéseit csak a jogerősen el nem bírált ügyekben kell alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az abból levont jogi következtetése is helytálló, azt osztotta a Legfelsőbb Bíróság.
Az Art. 1997-ben hatályos 79. §-ának (7) bekezdése értelmében, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven túl olyan új határozat nem hozható, amely az adókötelezettséget, az adó alapját, az adó összegét, a költségvetési támogatás alapját és összegét, az adózó terhére változtatja meg.
A Legfelsőbb Bíróság az Art. idézett rendelkezése alapján - egyezően az elsőfokú bírósággal - azt állapította meg, hogy az alperes a fenti törvényi tilalomba ütközően hozta meg a jelen perben felülvizsgált határozatát tekintettel arra, hogy a felperesre terhesebb adófizetési kötelezettséget megállapító határozatát egy év elmúltával hozta meg.
Tévedett az alperes abban, hogy ez a tilalom csak az Art. fenti rendelkezésének 1998. január 1-jétől hatályos kiegészítése alapján áll fenn. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Art. korábbi rendelkezésének visszavonó határozat esetében történő alkalmazhatóságát az új rendelkezés nem érintette, ennek az ügy eldöntése szempontjából nincs jogi relevanciája. A Legfelsőbb Bíróság itt jegyzi meg, hogy az Art. ezen rendelkezése nem tesz különbséget érdemi és nem érdemi határozat között.
Téves az alperesnek az az álláspontja is, hogy az elsőfokú adóhatóság visszavonó határozata nem érdemi döntés, mert érdemi határozat visszavonása kizárólag érdemi döntéssel lehetséges.
Az alperes az Art. 84. § (1) bekezdésének alkalmazásával határozata visszavonásával tehát érdemi döntést hozott, mely a felperes adófizetési kötelezettségét megszüntette. Ezt a visszavonó határozatot az elsőfokú adóhatóság korábbi ellenőrzése eredményeként hozta, melynek jogerőre emelkedésétől számítottan egy éven túl állapított meg a felperesre terhesebb adófizetési kötelezettséget. Az Art. rendelkezése alkalmazásánál - szemben a fellebbezésben előadottakkal - tehát a visszavonó határozat jogerőre emelkedése az irányadó, nem az, hogy a visszavont határozat nem volt jogerős.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 28.728/1999.)