adozona.hu
AVI 2002.9.116
AVI 2002.9.116
Az adóhatóság vizsgálhatja, hogy az adózó befektetőnek minősül-e és így forrásadó fizetési kötelezettség terheli-e [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes elsőfokú hatósága a felperesnél személyi jövedelemadó adónemben 1995. évre adóellenőrzést tartott.
Az ellenőrzés következtében a felperes terhére 1 600 443 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 481 515 Ft adóhiánynak minősült. Az esedékességig meg nem fizetett 1 481 515 Ft adóhiány után 740 757 Ft adóbírságot és 65 754 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére az elsőfokú adóhatósági határozat. Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, ...
AVI 2002.9.116 Az adóhatóság vizsgálhatja, hogy az adózó befektetőnek minősül-e és így forrásadó fizetési kötelezettség terheli-e [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az alperes elsőfokú hatósága a felperesnél személyi jövedelemadó adónemben 1995. évre adóellenőrzést tartott.Az ellenőrzés következtében a felperes terhére 1 600 443 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 481 515 Ft adóhiánynak minősült. Az esedékességig meg nem fizetett 1 481 515 Ft adóhiány után 740 757 Ft adóbírságot és 65 754 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére az elsőfokú adóhatósági határozat. Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyre az alperes az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a pénzügyileg rendezett adóhiány összegét 1 181 343 Ft-ban határozta meg, az adóbírság összegét 565 700 Ft-ra, míg a késedelmi pótlék összegét 49 895 Ft-ra csökkentette.
A felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése érdekében. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes által a K. Bt.-től vásárolt K. részvények D. Kft. felé történő értékesítéséből származó árfolyamnyereség után a felperes jogszerűen alkalmazta a 10%-os forrásadó megállapítását tekintettel arra, hogy a felek szerződési akarata a Ptk. 200. § (1) bekezdése szerint valóban értékpapírok adásvételére irányult. A bíróság hivatkozott a Ptk. 200. § (2) bekezdésére, 202. §-ára, 204. § (2) bekezdésére, valamint a 207. § (4) bekezdésére, amely törvényi rendelkezések a szerződések semmisség miatt történő érvénytelenségének eseteit sorolják fel. A perbeli esetben e semmisségi okok nem állapíthatók meg, a felek tényleges szerződéses akarata és a szerződésben kinyilvánított nyilatkozat alapján nem állapítható meg, hogy a felperes által megkötött adásvételi szerződések jogszabályba ütköznének, azokat jogszabály megkerülésével kötötték volna, illetve azok nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköznének. Hivatkozott továbbá az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE. számú jogegységi döntésére, amely szerint az adóhatóság eljárása során vizsgálhatja, hogy a felek szerződéses akarata ténylegesen az általuk megkötött szerződésben kifejezett ügylet megkötésére irányult-e, azonban az adóhatóságot megillető ezen jogosultság nem jelenti az adójogszabály szövegének önkényes értelmezésére való felhatalmazást és ennek alapján nem vezethet a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetés levonására egyes szerződések érvénytelenné nyilvánítására.
Az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, kérte annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Az elsőfokú adóhatóság a feltárt tényállás szerint megállapította, hogy a felperes részére részvényeket értékesítő K. Bt. az értékpapírokat az ügylet napján a D. Kft.-től vásárolta meg és a körbeforgás végén ugyanennek a társaságnak adta vissza. A felperesnek nem kellett készpénzt befektetnie. A tényállás alapján elsődlegesen megállapítható, hogy szerződéses lánc mozgatója és szervezője a D. Kft. volt. A D. Kft. egy héten belül garantáltan hozzájutott ugyanazokhoz a részvényekhez és azokat újra felhasználhatta teljességgel kockázatmentesen Az ügylet-sorozat résztvevői a szerződéseket egymásra tekintettel előre meghatározott forgatókönyv szerint kötötték meg, az ügyletben résztvevő befektető az értékpapír ügyletben pénzét akár részben is az értékpapír piac hatásaitól mentesen, kockázat nélkül mozgatta. A megyei bíróság is megállapította, hogy az ügyletsorozat célja, hogy a felperes kizárólag tulajdonosi kapcsolaton alapuló juttatások közterheit minimalizálja, azaz a nyílt piaci hatásoknak a legkevésbé sem akarták magukat kitenni, a valóságban nem kívántak az értékpapírpiac szereplőivé válni. Az Art. 1. § (7) bekezdésére hivatkozva az adóhatóságnak a jogügyletet adófizetési kötelezettség megállapítása szempontjából minősítenie kell. A jogügyletek valódi tartalma és gazdasági eredménye nagyon is kimutatható és ezt az eljárt bíróság is az adóhatósággal egyezően állapította meg. Az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság által kiadott 2/1998. KJE jogegységi döntésre, az ugyanis a korábbi időszakra vonatkozóan is megkívánta, hogy a polgárok az adójogi jogviszonyokban rendeltetésszerűen gyakorolják jogaikat.
A felperes a felülvizsgálati kérelemre kifejtett ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, álláspontja szerint nem állapítható meg az ügyletsorozat semmissége a Polgári Törvénykönyvben található egyetlen jogszabályhely alapján sem. Az alperes álláspontja szerint minden értékpapír ügylet, amely nyereséggel jár, színlelt szerződés és a jó erkölcsbe ütköző szerződésként minősíthető lenne. Az értékpapír ügylet után a felperes az adót megfizette, az értékpapír ügylet sajátos kockázatát és az értékpapír viszonyok sajátos üzleti mechanizmusát az alperes nem értékelte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
Az Art. idézett rendelkezésének alkalmazása az adóhatóság számára a szerződés színleltségére vonatkozó külön hivatkozás nélkül is lehetővé teszi a szerződés valódi tartalmának vizsgálatát és adójogi szempontból történő minősítését, amely a felek polgári jogi jogviszonyára nem hat ki.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Szja. törvény 1994. és 1995. évben hatályos 3. §-ának 19. pontjában foglalt árfolyamnyereség adóztatása a felperes esetében csak akkor történhetett volna az adóévben megszerzett egyéb jövedelmekkel való összevonás nélkül, a 37. § (9) bekezdése szerinti forrásadó levonásával, ha az adóvizsgálat során feltárt tényállásból nem lett volna megállapítható, hogy valójában a felperes az E. Bt. vagyona terhére, tagsági viszonyához kapcsolódó jövedelmet szerzett az értékpapír ügyletekből.
Az árfolyamot és az elérhető árfolyamnyereséget az értékpapír kereslet-kínálat viszonyai, az értékpapírpiaci és gazdasági viszonyok alakítják. Értékpapír vásárlása esetén a vevő befektető, aki a pénzét az értékpapír-piac hatásától teszi függővé, kockáztatja. A felperes nem minősül ilyen befektetőnek, hiszen nem az értékpapír-piac hatásától függően kockáztatott, hanem a Kft. döntésétől függött, hogy milyen összegű árfolyamnyereséghez jut.
A fentiekből következően a felperest tehát az "értékpapírból származó" jövedelme után nem az Szja. törvény 27. § és 37. §-ának (9) bekezdése szerinti forrásadó fizetési kötelezettség, hanem az Szja. törvény 8. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 32. §-ának (1) bekezdése alapján összevont jövedelem után terhelte személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróság álláspontját a 2/1998. KJE számú jogegységi döntésben foglaltak értelmezéséről. A Legfelsőbb Bíróság az 1/1998. KJE számú jogegységi határozatában fejtette ki, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogviszonyban is olyan általános jogelv, melyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése, a hatóságnak pedig eljárása során érvényesíteni kell. A 2/1998. KJE jogegységi döntés értelmében az adóhatóságot az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint megillető jogosultság az adójogszabály szövegének önkényes értelmezésével nem vezethet a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetések Levonására, és egyes szerződések érvénytelenné minősítésére. Nem ütközik jogszabályi előírásba ezért, ha az adózó olyan szerződést köt, amelynek eredményeként jogilag kedvezőbb helyzetbe kerül, feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi.
A felülvizsgált adóügyben azonban a jogegységi határozatban foglalt jogelvek sérelmet szenvedtek, mert a tényállásból az volt megállapítható, hogy a felperes és az előzőekben már megjelölt gazdasági társaságok közötti értékpapír adásvételi szerződések célja az volt, hogy a jövedelmek összevont adózása helyett a közterhek jelentős csökkentése mellett kerüljön sor adófizetésre.
A felperes tehát azáltal került adójogilag kedvezőbb helyzetbe, hogy az Szja. törvény 8. §-ának (1) bekezdésében írt szabályt megkerülte a kedvezőbb adózás érdekében, amelyre a kifejtettek értelmében az adójogszabály lehetőséget nem biztosított.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 29.256/1999.)