adozona.hu
AVI 2002.9.115
AVI 2002.9.115
Az adóhatóság az adóigazgatási eljárásban méltányosan, az adózó javára és terhére megállapítható körülmények együttes értékelésével köteles eljárni [1990. évi XCI. tv. 1. § (6) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1996. augusztus 8-án kelt határozatával a felperes terhére adóhiányt állapított meg, amely után adóbírsággal sújtotta, valamint késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget állapított meg. A fellebbezésre eljáró alperes 1996. november 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperes terhére 494 451 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 247 225 Ft adóbírság, illetőleg 428 897 Ft késedelmi pótlék megfizetését rendelte el. A felperest 120 000 Ft t...
A felperes keresetet nyújtott be a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata érdekében. A felperes keresetét az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak, ezért azt ítéletével elutasította. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes által 1993. október 12-én kiváltott vállalkozási igazolvány a vállalkozási tevékenységek körében csak a mezőgazdasági termelést és értékesítést jelölte meg. Így az alperes helyesen állapította meg, hogy a tervezői tevékenységét mint szellemi szabadfoglalkozású folytatta, ezért nem volt jogosult a vállalkozóként történő költségelszámolásra. Helyesen járt el az alperes, amikor a tervezői tevékenység költségét 320 625 Ft-tal csökkentette, és ennek következtében a felperesnek adóhiánya keletkezett, amelyhez az adóbírság és egyéb járulékos költségek megfizetésére köteles. A felperes által igénybe vett vetési támogatással kapcsolatosan az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a bírósági eljárás során csatolt számlák közül több számla az előleg felvételének időpontját megelőzően került kifizetésre, így azokat nem az előlegből fizette a felperes. A vetési támogatás felvételét követő számla érték 71 591 Ft, tehát alatta marad az előleg összegének, így annak elszámolására nem alkalmas.
A felperes a vetési előleg elszámolásával kapcsolatos szükséges tájékoztatást és nyomtatványokat megkapta, az adóhatóság felé 60 napon belül nem számolt el, ezért a vetési előleg visszafizetésére köteles.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, illetőleg hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
A fellebbezésben előadottak szerint a vállalkozói igazolványa tartalmazza a tervezői tevékenységet. Az adóhatóság felé a vetési előlegről történő elszámolást pedig ajánlott küldemény feladóvevényével tudja bizonyítani, valamint az ajánlott küldeményként feladott iratok másolatával. Az elsőfokú bíróság eljárása során az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében megfogalmazott törvény előtti egyenlőség elvét megsértette, a tények tisztázása nélkül döntött a kereseti kérelem felől.
Az alperes a fellebbezésre előadott ellenkérelmében a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a felperes vállalkozói igazolványa kizárólag és egyértelműen mezőgazdasági termelés és értékesítés megjelöléssel került kiadásra. A felperes a 182/1993. (XII. 30.) Kormányrendelet 12. § (3) bekezdésében előírt elszámolási kötelezettségét a vetési előleggel kapcsolatosan nem teljesítette, a közigazgatási eljárásban be nem jelentett és a bírósági eljárásban hivatkozott bizonyítékokat az alperes határozata meghozatala során nem értékelhette.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes 1996. november 29-én kelt határozatát az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során a per iratanyagát képező 1993. október hó 12. napján kiállított vállalkozói igazolvány adataiból megállapította, hogy azon a felperes tervezői tevékenységét bejelentette. Kétségtelenül megállapítható az is, hogy a vállalkozói tevékenység, illetőleg tevékenységi kör rovatban a felperes csak a mezőgazdasági termelés és értékesítés tárgykörét jelölte meg, ezzel szemben a fiókhelyeken és telephelyeken végzett tevékenység körében a mezőgazdasági termelés és értékesítés mellett a tervezést is megjelölte.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. 1. § (6) bekezdésében meghatározott eljárási alapelv szerint az adóigazgatási eljárásban az eljáró szerveknek méltányosan, az adózó javára és terhére megállapítható körülmények együttes értékelésével kell eljárnia. A vállalkozói igazolvány felsorolt adattartalmából megállapítható, hogy a felperes tervezési tevékenységet mint tevékenységi kört kívánta bejelenteni, nyilvánvaló adminisztrációs tévedés folytán került csak a telephelyen, fiókhelyen végzendő tevékenységek meghatározása körébe a tervezés, és maradt el a vállalkozói tevékenységi kör adattartalomból e tevékenység megjelölése. A vállalkozó igazolvány adatai összességének értékelésével megállapítható, hogy a felperes a tervezői tevékenységet is vállalkozói igazolványában szerepeltetni kívánta. Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény alkalmazásával kapcsolatos eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései az irányadók, amely az eljáró közigazgatási szervek és az ügyfél együttműködési kötelezettségét fogalmazza meg [1. § (6) bekezdés], amelynek következtében a vállalkozói igazolvány kiadása során az eljáró közigazgatási szervnek a felperes figyelmét fel kellett volna hívnia a vállalkozói igazolvány adatainak ellentmondására, így nem kerülhetett volna sor a későbbi adóigazgatási eljárásban a vállalkozói igazolvány tevékenységi körének vitássá tételére. Mindez azonban nem teszi kétségessé, hogy a felperes a vállalkozói igazolványban a tervezői tevékenységet is megjelölte, ezért helyesen járt el, amikor a vállalkozói igazolvány alapján végzett tervezői tevékenység után a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény rendelkezéseinek megfelelően a költségelszámolást személyi jövedelemadó bevallásában szerepeltette a tervezési tevékenységgel kapcsolatosan.
A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság és az alperes a közigazgatási eljárásban nem értékelte megfelelően a felperes részére kiadott vállalkozói igazolványt, amelynek helyes értékelése a felperes költségelszámolását indokolja, így az alperesi és az elsőfokú adóhatósági határozat e körben nem megalapozott. Helyesen foglalt állást ugyanakkor az elsőfokú bíróság a vetési támogatási előleg visszafizetésével kapcsolatban. Az alperes jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes az előleggel az adóhatóság felé 60 napon belül nem számolt el.
A kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a közigazgatási határozatokat a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során az elsőfokú adóhatóságnak a Legfelsőbb Bíróság határozatának megfelelően kell határozatát meghoznia, figyelemmel arra, hogy a felperes vállalkozói igazolványában a tervezői tevékenységet feltüntette. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 29.356/1999.)