adozona.hu
AVI 2002.9.114
AVI 2002.9.114
A KSH egyedi állásfoglalással megerősített statisztikai besorolását az adóhatóságnak figyelembe kell vennie. Az egyedi állásfoglalás azonban a bíróságot nem köti. (1992. évi LXXIV. tv. 67. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az elsőfokú adóhatóság 1994. januártól 1994 decemberéig terjedő időszakra adóellenőrzést tartott, amelynek következtében az adózó terhére 1 806 000 Ft adóhiányt állapított meg, amelynek következtében
903 000 Ft bírságot állapított meg, továbbá 1 834 000 Ft késedelmi pótlék és 50 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezésére eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperesi határozat indokolása szerint a fel...
AVI 2002.9.114 A KSH egyedi állásfoglalással megerősített statisztikai besorolását az adóhatóságnak figyelembe kell vennie. Az egyedi állásfoglalás azonban a bíróságot nem köti. (1992. évi LXXIV. tv. 67. §)
A felperesnél az elsőfokú adóhatóság 1994. januártól 1994 decemberéig terjedő időszakra adóellenőrzést tartott, amelynek következtében az adózó terhére 1 806 000 Ft adóhiányt állapított meg, amelynek következtében903 000 Ft bírságot állapított meg, továbbá 1 834 000 Ft késedelmi pótlék és 50 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezésére eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperesi határozat indokolása szerint a felperes által 1994. évben folytatott szakmai, tanulmányi, illetőleg egyéb külföldi utazások és ezek értékesítése az SZJ 094320 utazásszervezés, idegenvezetés osztályba sorolása állapítható meg, amelynek következtében a felperes által szervezett szolgáltatás 25%-os áfa-köteles.
A felperes keresetet nyújtott be a megyei bírósághoz, amelyben a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. A keresetében kifejtettek szerint 1994-ben kifejezetten szakmai, oktató tevékenységet valósított meg a szakmai külföldi utazások során, a KHS állásfoglalása nem köti a bíróságot.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. törvény) 67. §-a szerint a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal - jelen esetben - Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) 1992. év augusztus 31. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban a KSH egyedi állásfoglalások kibocsátására nem jogosult, ezért a bíróság figyelmen kívül hagyta az egyedi esetben megtett állásfoglalást. Az alperes által hivatkozott KSH állásfoglalások az adóigazgatási eljárásban vehető figyelembe, a bíróság ettől függetlenül dönt és minősíti a tevékenységet. Erre azonban az elsőfokú bíróság álláspontja szerint csak abban az esetben kerülhet sor, ha a tényállást az alperes teljes mértékben tisztázta és a felderített tényállás alapján a szolgáltatásokat megfelelően lehet értékelni és minősíteni. A felperes szolgáltatásait az alperes mint komplex szolgáltatásokat nem értékelte teljes terjedelmükben, a vitatott tételek vonatkozásában nem végezte el tételenként, kiutazásonként a felperes által nyújtott szolgáltatások értékelését. Ezért az alperes határozata megalapozatlan, a tényállást nem kellő mélységben történő felderítése alapján hozta meg döntését az első- és másodfokú közigazgatási szerv. Az elsőfokú bíróság részletes iránymutatást adott arra vonatkozóan, mely tényállási elemek feltárása szükséges ahhoz, hogy a felperes komplex szolgáltatását megfelelő módon sorolja be az adóhatóság.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, melyben a megyei bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Az alperes fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett a KSH állásfoglalások tekintetében. Az alperes álláspontja szerint a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény, valamint a végrehajtására kiadott 78/1990. (IV. 25.) MT rendelet szerint a Központi Statisztikai Hivatal hatáskörébe tartozik a statisztikai besorolási rend kialakítása; a statisztikai törvény értelmében a KSH jogosult egyedi ügyben is eldönteni a besorolást. A KSH besorolása szerint - a felperes önbesorolásával szemben - a szolgáltatás az SZJ 094320 utazásszervezés, idegenvezetés osztályba tartozik. A KSH besorolása az adóhatóság részére kötelező tartalommal bír még akkor is, ha az a bíróságot nem köti. Az alperes álláspontja szerint kellő részletességgel és mélységgel tisztázta a tényállást. Az állásfoglalás kialakítása során a felperes valamennyi programját bemutatta a KSH-nak, a vállalati nyilatkozatokkal együtt. Az új eljárás, amelyet a bíróság elrendelt, nem vezethet eredményre, tekintettel arra, hogy a KSH három ízben vizsgálta felül a vitatott tevékenységet, és minden esetben azonos álláspontra jutott. A felperes tevékenységét az áfa szempontjából csak egyetlen SZJ szám alá lehet besorolni.
A bíróságnak a kereset kapcsán nem abban kellett döntenie, hogy a szakmai utak, vagy turizmus valósult-e meg, hanem, hogy a felperes tevékenysége oktatási, vagy utazásszervezési tevékenység-e. Az alperes álláspontja szerint nem oktatási elem dominált, az oktatást a felperes által elismerten külső külföldi előadók végezték, és nem a felperes fejtette ki az oktatási tevékenységet.
A felperes a fellebbezésre kifejtett ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint kellően feltárta a tényállást és annak alapján ténybelileg megalapozott, jogilag helytálló ítéletet hozott. A fellebbezésben felhozott indokokat az alperes már az elsőfokú eljárás során is előadta. Elvi jelentőségű az elsőfokú bírósági állásfoglalás, hogy az adóhatósági vizsgálat során nem mellőzhető a vitatott konkrét gazdasági tevékenység szakmai jellegű tételes és méltányosságot is szem előtt tartó vizsgálata. A felperes tevékenységének értékeléséhez speciális felkészültséget igénylő célvizsgálat szükségességével a felperes egyetért.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A Legfelsőbb Bíróság - mint az elsőfokú bíróság és az alperes is - döntése alapjául az Áfa. törvény 67. §-ában foglaltakat tette, amely szerint a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének, az 1992. évi augusztus hó 31. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni.
A perbeli közigazgatási eljárás idején hatályos, a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 6. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint a Központi Statisztikai Hivatal feladata - az Országos Statisztikai Tanács bevonásával - statisztikai módszerek, fogalmak, osztályzások kialakítása és számjegyek meghatározása, névjegyzékek készítése, nyilvánosságra hozatala és használatuk kötelezővé tétele.
A törvény végrehajtásáról rendelkező hatályos 170/1993. (XII. 3.) Korm. rendelet értelmében a tevékenységek, illetőleg szolgáltatások besorolására egyedül a KSH jogosult, ezzel a KSH nem az adójogi törvényeket értelmezi, hanem a tevékenységek statisztikai besorolása eredményeképpen az adott tevékenység adózási vonzatai határozhatók meg. A KSH a szolgáltatás besorolásával tehát nem döntötte el a felperes adófizetési kötelezettségét, a KSH állásfoglalásának figyelembevételével azt az adóhatóság állapította meg.
A bíróságnak a közigazgatási határozat felülvizsgálata során - a kereseti kérelem korlátai között - azt kell megvizsgálnia, hogy a tevékenység besorolása megfelelően történt-e, a tevékenység jellegéből következően a ténylegesen megvalósult - adott esetben komplex szolgáltatás - megfelelő módon került-e besorolásra és ennek következtében az adóhatóság helyesen állapította-e meg az adózó adófizetési kötelezettségét. Az elsőfokú bíróságnak tehát a KSH állásfoglalás jogrendszeren belüli értékelése helyett azt kellett volna megvizsgálnia, hogy a tevékenység ténylegesen milyen formában valósult meg, a komplex szolgáltatások során az utazásszervezés, illetőleg az oktatási tevékenység dominált-e és ennek megfelelően a KSH besorolása fedi-e a felperes által végzett tényleges tevékenységet.
Az adóhatóság álláspontjával a Legfelsőbb Bíróság egyetért a tekintetben, hogy az adóhatóság eljárása során a KSH besorolását irányadónak tekintve vonta le az adójogi következményeket. A KSH állásfoglalása az adóhatóságot köti, azonban a bíróságnak a besorolás megfelelőségét kell vizsgálnia, azokat a tényezőket, amelyeket az elsőfokú bíróság az alperes új eljárása során kívánt feltáratni.
A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során tevékenységének tényleges adataival kívánta bizonyítani, hogy nem a KSH besorolása szerinti SZJ 094320 statisztikai besorolás alá tartozó, hanem az oktatás, továbbképzés jellegéből adódó statisztikai besorolás alá tartozik tevékenysége.
Az elsőfokú bíróság a KSH jelen eljárásban történő szerepének jogdogmatikai értékelését végezte el a tényállás tisztázása, a bizonyítékok értékelése helyett.
A KSH közreműködése az adóhatósági eljárásokban a bírói gyakorlat által tisztázott. A KSH egyedi állásfoglalással megerősített statisztikai besorolását az adóhatóságoknak eljárásuk során figyelembe kell venniük. Az egyedi állásfoglalás azonban a bíróságot nem köti, a tényállás és az adózási szempontból vitatott tevékenység, szolgáltatás, termék jellegét kell meghatározni, szükség esetén, szakkérdés tekintetében szakértő bevonásával és ezt követően kell az alperes eljárását a törvényesség tekintetében értékelnie.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította fent kifejtettek szerint, hogy a bizonyítási eljárás széleskörű, teljes megismétlésére van szükség, ezért a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 29. 019/1999.)