adozona.hu
AVI 2002.9.113
AVI 2002.9.113
Nem alkalmazható az Áfa. törvény 6. § (2) bekezdésének b) pontja, ha az adózónak nincs a termék felett rendelkezési joga [1992. évi LXXIV. tv. 6. § (2) bek. b) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1997. I. és II. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adónemben tartott ellenőrzése eredményeként határozataival 2 151 000 Ft és 786 000 Ft adóhiány, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest, illetőleg 748 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg.
Az adóhiány, illetőleg a jogosulatlan adó-visszaigénylés megállapítására azért került sor, mert az adóhatóság álláspontja szerint a felperes és az R. Bt. között m...
AVI 2002.9.113 Nem alkalmazható az Áfa. törvény 6. § (2) bekezdésének b) pontja, ha az adózónak nincs a termék felett rendelkezési joga [1992. évi LXXIV. tv. 6. § (2) bek. b) pont]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1997. I. és II. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adónemben tartott ellenőrzése eredményeként határozataival 2 151 000 Ft és 786 000 Ft adóhiány, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest, illetőleg 748 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg.Az adóhiány, illetőleg a jogosulatlan adó-visszaigénylés megállapítására azért került sor, mert az adóhatóság álláspontja szerint a felperes és az R. Bt. között megkötött export bizományosi szerződés semmis, a felperes, mint az R. Bt. alvállalkozója nem volt exportőr, ezért nem jogosult a 0%-os adókulcs alkalmazására. A valóságban az alapanyagokat és kiegészítőket S. GmbH. az R. Bt. részére szállította a megkötött bérmunkaszerződésük alapján, amely azokat a felperesnek átadta, majd az elvégzett munka után a készárut külföldre szállította. A felperes - az S. GmbH-val kötött megbízási szerződésük értelmében - exportot nem valósított meg, így az adó alapja az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. törvény) 22. §-ának (1) bekezdése értelmében a teljesítés ellenértéke; a 6. § (2) bekezdésének c) pontja nem alkalmazható, mert rendelkezési jog hiányában nincs bizományosi szerződés.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatását arra hivatkozással, hogy termékexportot valósított meg az R. Bt.-vel kötött bizományosi szerződés alapján és nem alvállalkozásban végezte a termék feldolgozását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A vámokmányok és a számlák tartalma a bíróság álláspontja szerint azt bizonyítják, hogy a gazdasági események alapvetően az S. GmbH és az R. Bt. között létrejött vállalkozási szerződés alapján mentek végbe. Az alapanyagokat az R. Bt. a saját nevére vámkezeltette, ő számolt el velük a külföldi partner felé, a valóságban végrehajtotta azt, amire az S. GmbH-val szerződött. Ebben a munkában a felperes alvállalkozóként működött közre. A Ptk. illetőleg az Áfa. törvény 6. § (2) bekezdésének c) pontja alapján megállapította a bíróság, hogy az R. Bt. és a felperes közötti jogviszony tekintetében termékértékesítésnek minősül az elvégzett ún. bérmunka, amelynek adókulcsa 25%.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Előadta, hogy szerződési akaratuk az export-bizományosi keretszerződés megkötésével arra irányult, hogy a közte és az S. GmbH közötti megállapodás alapján az általa készített termékeket az R. Bt. megbízása alapján, mint bizományos az országból kiszállítsa, a vámügyintézést és a számlázást intézze. Az R. Bt. megbízása alapján, saját nevében a felperes javára vámkezeltette a beérkező alapanyagokat, majd az elkészült készterméket kiszállította. Álláspontja szerint a termékexporttal egy tekintet alá eső bizományosi szerződés és az eseti kiegészítő szerződések alapján az Áfa. törvény 29. §-a szerinti 0%-os kulcs alkalmazása jogszerű esetében. Tévedett a bíróság, hogy a tényleges gazdasági események az S. és az R. Bt. között mentek végbe, mert az R. Bt. a megbízása alapján járt el.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a felperes (alvállalkozó) és az R. Bt. (fővállalkozó) között vállalkozási szerződés jött létre, és az áru kiléptetése közte és a német cég viszonylatában történt, így csak az R. Bt. jogosult 0%-os kulccsal számlázni.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az abból helytálló jogi következtetést vont le.
Az Áfa. törvény 6. § (2) bekezdésének b) és c) pontjai alapján termékértékesítésnek minősül különösen a termék feletti rendelkezési jog átadása bizományi szerződés alapján a megbízó és a bizományos között; a termék átadása vállalkozási szerződés alapján, még akkor is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat részben, vagy egészben a megrendelő bocsátotta rendelkezésre.
Az Áfa. törvény 11. §-ának (1) bekezdése szerint termékexport az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - külföldre kilépteti. A (2) bekezdés b) pontja értelmében a termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek minősül a megbízó 6. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti termékértékesítése, ha a megbízás alapján a bizományos termékexportot teljesít.
A perbeli szerződések, a vámokmányok és számlák alapján a Legfelsőbb Bíróság az alperessel és az elsőfokú bírósággal egyezően azt állapította meg, hogy a felperes az R. Bt. alvállalkozójaként működött közre a megkötött bérmunka szerződések teljesítésében. A bérmunkában elkészült termékek átadása az R. Bt.-nek az export bizományi szerződés valódi tartalma szerint nem minősült sem termékexportnak, sem azzal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek, hanem az Áfa. törvény 6. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti termék átadásnak, amely után a 28. § (1) bekezdésében meghatározott 25%-os mértékű adót kell a felperesnek fizetnie.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában, hogy a vállalkozó által végzett munkára vonatkozóan a bizományos adásvételi szerződést nem köthetett, vagyis az R. Bt., mint az S. cég vállalkozója nem lehetett egyben a vállalkozás bizományosa is. Másfelől a perbeli jogügyletre azért sem alkalmazható az Áfa. törvény 6. § (2) bekezdésének b) pontja, mert a felperesnek nem volt a termékek felett rendelkezési joga. Az előbbiekből következően a felperes tehát termékexportot nem végzett, alvállalkozói minősége folytán pedig a 0%-os adókulcs alkalmazására nem volt törvényes lehetőség.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III.29.037/1999.)