adozona.hu
AVI 2002.9.111
AVI 2002.9.111
Nincs lehetőség a költségátalány alkalmazása mellett tételes költségelszámolásra is (1995. évi CXVII. tv. 18. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a tulajdonukat képező Sz. kapu 57. szám alatt található üzlethelyiséget bérbeadás útján hasznosították.
Az APEH Megyei Igazgatóság 1998. május 26-27-én a felpereseknél jövedelemadó-nemben az 1996. év vonatkozásában adóellenőrzést végzett, amelynek eredményeként határozatával az I. r. felperest adóhiánynak minősülő 15 415 Ft adókülönbözet után 4600 Ft adóbírság fizetésére kötelezte, illetőleg 7600 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, a II. r. felperes vonatkozásában 12 761 Ft ad...
AVI 2002.9.111 Nincs lehetőség a költségátalány alkalmazása mellett tételes költségelszámolásra is (1995. évi CXVII. tv. 18. §)
A felperesek a tulajdonukat képező Sz. kapu 57. szám alatt található üzlethelyiséget bérbeadás útján hasznosították.Az APEH Megyei Igazgatóság 1998. május 26-27-én a felpereseknél jövedelemadó-nemben az 1996. év vonatkozásában adóellenőrzést végzett, amelynek eredményeként határozatával az I. r. felperest adóhiánynak minősülő 15 415 Ft adókülönbözet után 4600 Ft adóbírság fizetésére kötelezte, illetőleg 7600 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, a II. r. felperes vonatkozásában 12 761 Ft adókülönbözetet, melyhez kapcsolódva 3800 Ft adóbírságot és 6300 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A fellebbezésre eljáró alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta, azzal az indoklással, hogy az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggésben költségtérítés címen kapott összeg. Az adózó a tételes költségelszámolás helyett a 10%-os költséghányad alkalmazásával állapította meg személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségét, ezt követően a tételes költségelszámolásra jogszerűen lehetősége nem volt.
A felperesek keresetet nyújtottak be az elsőfokú bírósághoz, a közigazgatási határozatok törvényességi felülvizsgálata érdekében. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét nem találta alaposnak, ítéletével azt elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperesi határozatok mind anyagi, mind eljárásjogi tekintetben törvényesek, a tényállást az adóhatóság kellően feltárta, tájékoztatási kötelezettségét nem szegte meg, így a közigazgatási per során az alperesi határozatok hatályon kívül helyezésére, vagy módosítására nincs lehetőség.
A felperesek fellebbezést nyújtottak be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesi határozatoknak az elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérték. Álláspontjuk szerint az alperes megtévesztő magatartása és tévedésbe ejtése miatt nem alkalmazták a tételes költségelszámolást. Az alperes 1990-1994. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett és az ellenőrzést lezáró jegyzőkönyv tanúsága szerint észrevétel nélkül elfogadták a felperesek által alkalmazott tételes költségelszámolást. Áramszolgáltatási díj átvételét az alperes egyébként sem bizonyította, az átvételi elismervények, amelyeket a felperes adott ki, csak 1995. évre vonatkoztak. A bérleti szerződés kapcsán az áramdíj miatt semmiféle jövedelme nem származott felpereseknek, ezért méltánytalan, hogy ezzel kapcsolatban adófizetési kötelezettséget állapít meg az eljáró hatóság.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, a helyesen megállapított tényállás és a mindenben megalapozott jogi okfejtés alapján. Az alperes szerint a vitatott összegeket az adóhatóságnak lehetősége lett volna tételes költségelszámolás alapján figyelembe venni, a felperesek azonban nem tételes költségelszámolást, hanem a 10%-os költségátalány számítását alkalmazták személyi jövedelemadójuk megállapítása során. A bérlőtől áramdíj címen kapott költségtérítés olyan bevételnek minősül, amellyel szemben az adózó döntésétől függően, vagy tételes költségelszámolásnak, vagy 10%-os költséghányad alkalmazásának van helye. Az alperes álláspontja szerint az 1990-1994. évekre lefolytatott adóhatósági vizsgálat eredményének jelen perben nincs jelentősége. Az, hogy az adóhatóság a korábbi eljárása során nem kifogásolta az alkalmazott költségelszámolási módot, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy 1996. évre vonatkozóan a 10%-os költséghányad alkalmazásának választása esetén a jogszabálysértést az alperes megállapítsa.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy az alperes sérelmezett határozatai törvényesek és megalapozottak.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 17. § (1) bekezdése szerint az önálló tevékenységből származó bevételt a 2. és 4. számú melléklet rendelkezései szerint kell figyelembe venni. A fent idézett törvényhely (2) bekezdése meghatározza, hogy az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg. E rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a felperesek önálló tevékenysége bevételének részét képezte a bérlő által biztosított, az áramfogyasztás összegének megfelelő költségtérítés.
Az Szja. tv. 18. §-a szerint az önálló tevékenység bevételével szemben elszámolható a tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt költség (tételes költségelszámolás), vagy az önálló tevékenység bevételének 10%-a (10% költséghányad). A felperesek a 10%-os költséghányad szerinti költségelszámolást választották, az 1996. évi személyi jövedelemadójuk megállapítása során. A törvény lehetőséget biztosít az adózó számára a költségelszámolás módszerének megválasztására, azonban a választható lehetőségek közül csak egyik használható fel, mind a kettő alkalmazására nem kerülhet sor. Nem lehetséges 10%-os költségátalány alkalmazása mellett a tételes költségelszámolása is.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a megyei bíróságnak azon megállapításával, amely szerint a korábbi, 1994. évre vonatkozó adóellenőrzési eljárás eredménye nem hat ki az 1996. évre vonatkozó adókötelezettséget ellenőrző adóigazgatási eljárásra, azonban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az egységes jogalkalmazás alapvetően meghatározza az adózók önkéntes jogkövető magatartását és elejét veheti az adóhatóság és az ügyfelek között kialakuló jogvitáknak.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint az érdemben helyes elsőfokú bírósági ítéletet helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 28. 638/1999.)