adozona.hu
AVI 2002.8.109
AVI 2002.8.109
A jövedéki törvény szankciórendszere alapvetően az objektív felelősségen alapul, tehát független a jövedéki terméket birtokló jó- vagy rosszhiszeműségétől (1997. évi CIII. tv. 15. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az elsőfokú vámhivatal járőrei a rendőrséggel és a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséggel közösen 1998. február 13án jövedéki ellenőrzést tartottak a felperes lakásán, ahol 1 db 110 literes lemeztartályban 800 liter gázolajat találtak. A felperes előadása szerint a gázolajat 1997. év végén, 1998. januárjában vásárolta a saját vállalkozásában árubeszerzésre és eladásra használt disel tehergépkocsihoz. Felhívták a felperest, hogy 3 munkanapon...
AVI 2002.8.109 A jövedéki törvény szankciórendszere alapvetően az objektív felelősségen alapul, tehát független a jövedéki terméket birtokló jó- vagy rosszhiszeműségétől (1997. évi CIII. tv. 15. §)
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az elsőfokú vámhivatal járőrei a rendőrséggel és a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséggel közösen 1998. február 13án jövedéki ellenőrzést tartottak a felperes lakásán, ahol 1 db 110 literes lemeztartályban 800 liter gázolajat találtak. A felperes előadása szerint a gázolajat 1997. év végén, 1998. januárjában vásárolta a saját vállalkozásában árubeszerzésre és eladásra használt disel tehergépkocsihoz. Felhívták a felperest, hogy 3 munkanapon belül a gázolaj eredetére vonatkozó számlákat mutassa be. A gázolajból vett mintából az alperes a vámlaboratóriumban megállapította, hogy kéntartalom tekintetében nem felel meg az érvényben lévő MSZ 1627:1993. gázolajok Magyar Szabvány minősítési előírásainak. A szabványok 1997. január 1-jén változtak, mely szerint megszűnt a 0,2 kéntartalmú gázolajminőség.A felperes pontosan meg nem határozható időpontban, de mindenképpen 1998. július 15-e előtt 4 db M.-F. Kft. bélyegzővel megjelölt számlát adott át alperesnek 1997. szeptember 2-i, 4-i, 9-i és 23-i üzemanyag vásárlásról.
Az M.-F. Kft.-nél tartott jövedéki ellenőrzés megállapította, hogy a felsorolt számlák számlatömbjei nem szerepelnek a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásában. A cég vezetője kijelentette, hogy a felmutatott számlákon nem az általuk használt cégbélyegző lenyomata szerepel, az több helyen eltér. A nyilvántartásukban a számlamásolatok nem szerepelnek, ilyen számú számlatömböket nem vásároltak és nem is számláztak. A számlákon szereplő kézírás sem a vezetőtől, sem a kútnál dolgozó 1 fő további személyzettől nem származhat.
A felperes jogi képviselője útján tudomást szerzett a laboratóriumi vizsgálat eredményéről, majd ezt követően benyújtotta az 1996. december hóban megjelölt S. H. Rt. 44es töltőállomása bélyegzővel ellátott gázolaj vásárlásra vonatkozó készpénzfizetési számlákat.
Ezen számlák ellenőrzése során megállapításra került, hogy a 8 db számlából 5 db számla tőpéldányai nem voltak megtalálhatók a töltőállomáson.
Az elsőfokú vámhivatal határozatában megállapította, hogy a felperes jövedéki törvénysértést követett el, ezért 350 400 Ft jövedéki bírság, 70 080 Ft adóbírság és 70 080 Ft jövedéki adó megfizetésére kötelezte. Egyben a lefoglalt jövedéki terméket elkobozta és megsemmisítését rendelte el. A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a jövedéki termék birtoklása még önmagában nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, illetve a vásárlási számlákat benyújtotta. Mint ügyfélnek nem róható fel az üzemanyagtöltő-állomás esetleges hiányossága.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott arra, hogy a felperes nem tudta megjelölni azt a személyt, akinek a részére állítólagosan a számlák már korábban benyújtásra kerültek.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy mivel nem kifejezetten a jövedéki ellenőrzés végett tartották meg a helyszíni ellenőrzést, nem emlékezett pontosan arra, hogy ez az olajmennyiség mikor került megvásárlásra. Csak később derült ki egyértelműen számára, hogy 1996. év végi vásárlás volt. 1997. januárjától ugyanis a gépjárművek már kizárólag az édesapja tulajdonát képező telekre jártak. Hivatkozott arra is, hogy az M.-F. Kft. számlái becsatolásra kerültek, azok a vámhivatalnál elvesztek, és ezért kellett azokat utólag pótolni. Jelentős mennyiségű olaj vásárlása történik szinte naponta, így nagy nehézséget jelentett a konkrét anyagmennyiségre vonatkozó számla előkeresése. Fenntartotta, miszerint az alperes csak valószínűsített, de nem bizonyított.
A körülményekből egyértelműen következtethetett a jövedéki termék megszerzésének jogszerűségére. Indítványozta D. Lajos nevű édesapjának, továbbá Sz. Károly és M. Csaba alkalmazottak tanúkénti meghallgatását az 1997. január 1-je utáni szállításról.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy felperes sem számlával, sem okirattal nem tudta igazolni a jövedéki termék eredetét, illetve származását.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában a felperes ellenőrzéskori nyilatkozatával kapcsolatban kifejtette, hogy azt a felperesnek komolyan kellett vennie, utólag nem teheti azáltal súlytalanná, hogy az bagatellizálni kívánja. Az első nyilatkozata egyértelműen tartalmazta, hogy 1997. év végén, 1998. év elején szerezte be a gázolajat. Ennek tartalmát később más körülmények okán módosította. E nyilatkozatát a Pp. 195. § (1) bekezdése alapján olyan nyilatkozatnak kell tekinteni, amelyet közokiratban tett.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közigazgatási hatóságok a szükséges körben a tényállást felderítették, és ennek alapján hozták meg határozatukat. A felperes által megjelölt tanúk az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem kétségesen, mint a felperes egyenes ági hozzátartozója, továbbá két alkalmazott, mint tőlük munkaviszonyban függő személyek, feltehetően alátámasztanák a felperesi megváltoztatott tényállást. A tanúk meghallgatása azonban azért vált szükségtelenné, mert semmilyen érdemi magyarázattal nem szolgálhatnak abban a tekintetben, hogy a felperes, aki saját ingatlanában lakik, azt nyilvánvalóan használja, a saját vállalkozásában dolgozik, ezzel teljes mértékben ellentétes tényeket állítson, illetőleg legyen tudomása, vagyis, hogy az ő ingatlanára szállították a gázolajat 1997. év végén és 1998. elején, továbbá, hogy ott történt a számlázása is a gázolajnak.
A felperes számlákat nem tudott felmutatni, valójában azok eredetét megfelelően nem bizonyította. E körben az alperes helyesen hivatkozott az 1997. évi CIII. törvény 76. § (1) bekezdés b) pontjára és 76. § (2) bekezdés a) pontjára.
A jogszabály a bizonyítási terhet a felperesre rója. A felperes által csatolt 1997-es számlák ennek bizonyítására alkalmatlanok voltak. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint pedig az 1996-os évi számlák semmiképp sem vehetők figyelembe a fentiekben kifejtettek mellett.
A 15. § (2) bekezdés b) pontja szintén a felperesre terheli a bizonyítási kötelezettséget, amely szerint a körülményekből egyértelműen következtethetett a jövedéki termék megszerzésének jogszerűségére. A felperes ezeket a körülményeket sem tudta bizonyítani, nemhogy azok egyértelmű következtethetőségét.
A felperes számlával szintén nem tudta bizonyítani az adó megfizetését a jövedéki termékkel kapcsolatosan, így a 17. § (3) bekezdése alapján szintén adófizetési kötelezettsége áll fenn.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását, másodlagosan pedig annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Jogi álláspontja szerint a közokirattal szemben a felperesnek ellenbizonyításra van lehetősége, e körben továbbra is kérte az általa megjelölt tanúk meghallgatását, hogy a nála megtalált és lefoglalt gázolaj 1996. évből származik.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytállóak az abból levont jogi következtetései is.
A felperes fellebbezésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (Jöt.) 15. § (2) bekezdése és 76. § (1) bekezdés b) pontja és a birtokláshoz, mint tényállapothoz köti a szankcionálás lehetőségét. A Jöt. szankciórendszere alapvetően az objektív felelősségen alapul, tehát független a jövedéki terméket birtokló magatartásától, jó-, vagy rosszhiszeműségétől. A jövedéki termékek birtoklót terhelő bizonyítási kötelezettség körében pedig meghatározott bizonyítási eszközöket tesz lehetővé.
A Jöt. 76. § (2) bekezdés b) pontja alapján az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni azt a terméket, amelyről a birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója számlával, számlát helyettesítő okmánnyal, termékkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal, vagy vámokmánnyal nem tudja bizonyítani az ellenkezőjét. Ebből is egyértelműen megállapítható, hogy a Jöt. az okirati bizonyítást teszi lehetővé, a jövedéki termék származását, adózott voltát tanúbizonyítással nem lehet alátámasztani.
Erre figyelemmel helytállóan jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy szükségtelen meghallgatni a felperes által indítványozott tanúkat, mert azok esetleges tanúvallomása a jövedéki termék származását, adózott voltát nem igazolhatják.
Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan állapította meg, hogy a felperes a jövedéki termék vásárlásának időpontjával kapcsolatban többször tett magának is ellentmondó nyilatkozatot, és ezen nyilatkozatok változtatásának megfelelően nyújtotta be az általa elfogadni kívánt számlákat. Az alperesi ellenőrzés pedig az így benyújtott számlákkal kapcsolatban helytállóan állapította meg, hogy azok részben fiktívek, részben pedig nem alkalmasak a származás megfelelő igazolására.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.182/1999.)