adozona.hu
AVI 2002.8.108
AVI 2002.8.108
Jövedéki ügyben kiskereskedelmi árként az adott elvont terméknek, vagy a használati értéke alapján a vele azonosítható terméknek a szokásos árát kell számításba venni (1993. évi LVIII. tv. 69. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a perben felülvizsgálni kért határozatában jövedéki törvénysértés miatt kötelezte a felperest 6 356 084 Ft jövedéki bírság megfizetésére. Döntését az 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 67. § (1) bekezdés c) pontjára, 67. § (1) bekezdés m) pontjára alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a jövedéki ellenőrzés során nála fellelt különböző fajtájú, kereskedelmi mennyiségű zárjegy nélküli cigaretták eredetét, származását nem tudta igazolni. Utalt egyben arr...
AVI 2002.8.108 Jövedéki ügyben kiskereskedelmi árként az adott elvont terméknek, vagy a használati értéke alapján a vele azonosítható terméknek a szokásos árát kell számításba venni (1993. évi LVIII. tv. 69. §)
Az alperes a perben felülvizsgálni kért határozatában jövedéki törvénysértés miatt kötelezte a felperest 6 356 084 Ft jövedéki bírság megfizetésére. Döntését az 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 67. § (1) bekezdés c) pontjára, 67. § (1) bekezdés m) pontjára alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a jövedéki ellenőrzés során nála fellelt különböző fajtájú, kereskedelmi mennyiségű zárjegy nélküli cigaretták eredetét, származását nem tudta igazolni. Utalt egyben arra, hogy a kiskereskedelmi egységárra vonatkozó számításai forgalmazók nyilatkozatain alapulnak.A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően, továbbá az első fokon eljárt közigazgatási szerv kötelezését új eljárás lefolytatására. Azzal érvelt, hogy a 4660 doboz L. E. cigaretta tekintetében az alperes a kereskedelmi árat tévesen határozta meg, ennél fogva a jövedéki bírság összege jogszabálysértő. Hivatkozott arra is, hogy a foglalási jegyzőkönyv 3., 13., 24. és 27. tételszám alatt feltüntetett dohánytermékek nem képezik a tulajdonát.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak. Nem fogadta el a foglalási jegyzőkönyv 3., 13., 24. és 27. tételszám alatti dohánytermékekre vonatkozó érvelést. E körben azt állapította meg, hogy az alperes határozata jogszerű döntést tartalmaz, megfelel a Jszt. 67. § c) pontjában foglaltaknak. A belföldi forgalomban fel nem lelhető jugoszláv gyártmányú L. E. cigaretta kiskereskedelmi átlagárának meghatározása során azonban az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget. A felperes bizonyítási indítványának helyt adva árszakértőt rendelt ki, a szakvéleményben foglaltakat aggálytalannak tekintve ítélkezése alapjául elfogadta. Ezért azt állapította meg, hogy a felperestől nem a határozat szerinti Németországból származó cigaretta került lefoglalásra, hanem puhadobozos jugoszláv gyártmányú olyan termék, amit legálisan belföldön az elmúlt 3 éven belül nem hoztak forgalomba. Ez a cigaretta változó és bizonytalan mennyiségű, kiszerelése a gyenge kategóriába tartozik, kevésbé igényes dohányosok fogyasztják. Amennyiben kiskereskedelmi forgalomban lett volna az ára, 108 Ft/doboz lett volna. Ezért a 4660 doboz cigaretta ára 503 280 Ft a kiskereskedelmi ár alapulvételével. Ez pedig a jövedéki bírság összegét jelentős mértékben és a felperes javára kedvezően befolyásolja. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának megváltoztatására azért nem látott okot, mert a felperes hosszabb ideje tartósan részletfizetéssel tett eleget a határozat szerinti kötelezésének. Jogi álláspontjából következően az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az alperes az ítélet részévé tett perbeli szakértői vélemény alapján köteles a jövedéki bírság alapjául szolgáló puhadobozos L. E. cigaretta kiskereskedelmi árát figyelembe venni, és ennek alapján meghatározni a jövedéki bírság összegét.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, a lefoglalt jövedéki termék árának megállapítása érdekében általa bevezetett és foganatosított eljárás alkalmas volt a jogilag releváns felderítésére. Az elsőfokú bíróság a perben szükségtelenül rendelt ki szakértőt és a szakértői véleménnyel kapcsolatos ellentmondást sem oldotta fel.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyja helyben.
A fellebbezésben előadottakra figyelemmel csupán a következőkre kíván rámutatni:
Az alperes határozatát - a perben vitatott körben - a Jszt. 69. § (1) és (4) bekezdésére alapítottan hozta meg. A Jszt. 69. § (3) bekezdése kimondja, hogy az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában kiskereskedelmi árként az adott elvont terméknek, vagy a használati értéke alapján a vele azonosítható terméknek - a jövedéki ellenőrzés időpontjában - leggyakrabban érvényesülő (szokásos) árát kell számításba venni. Az alperes azt a tényt nem vitatta, hogy a felperestől lefoglalt cigaretta határozatával ellentétben nem Németországból származik, és azt sem, hogy ilyen típusú cigarettát legálisan belföldi forgalomba az elmúlt 3 éven belül nem hoztak. Ezért az előzőekben nevesített jogszabályi rendelkezésre is figyelemmel csak összehasonlító árak alapján lehetséges a jövedéki termék kiskereskedelmi árának meghatározása, az alperes által alkalmazott módszer ennek megállapítására nem volt megfelelő. Az alperes határozata olyan kiskereskedők nyilatkozatán alapult, akik ilyen terméket nem forgalmaztak, az árut ténylegesen nem ismerték. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen adott helyt a szakértő kirendelésére irányuló indítványnak. Helytállóan tekintette a szakértői véleményt aggálytalannak, az abban foglaltak megkérdőjelezésére a büntetőügyben készült szakvélemény nem alkalmas. Ez a szakértő a lefoglalt jövedéki termékeket nem tekintette meg, a pontos származási hely ismerete nélkül készítette el értékbecslését. Az elsőfokú bíróság ítélete mindenben megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, az abban megállapított tényállás és a tényállásból levont ténybeli és jogkövetkeztetés pedig helytálló. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.046/2000.)