adozona.hu
AVI 2002.8.107
AVI 2002.8.107
Nem kerülhet sor a vámigazgatási bírság kiszabásának mellőzésére, ha a fél felróható magatartást tanúsított. A fél a megbízottja eljárásáért felelősséggel tartozik (1995. évi C. tv. 141. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal a felperesnél 1995. január 1-jétől 1997. december 31-ig terjedő időszak tekintetében utólagos ellenőrzést végzett a társaság használt gumiabroncs-import forgalmára vonatkozóan. Az ellenőrzés realizálása tárgyában hozott 17 határozatában azt állapította meg, hogy azokban nevesített árunyilatkozatok esetében a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor bevallott szállítási költségek nem felelnek meg a tényleges szállítási költségeknek. Az árunyilatkozat kapcsán a környezetvéde...
AVI 2002.8.107 Nem kerülhet sor a vámigazgatási bírság kiszabásának mellőzésére, ha a fél felróható magatartást tanúsított. A fél a megbízottja eljárásáért felelősséggel tartozik (1995. évi C. tv. 141. §)
A vámhivatal a felperesnél 1995. január 1-jétől 1997. december 31-ig terjedő időszak tekintetében utólagos ellenőrzést végzett a társaság használt gumiabroncs-import forgalmára vonatkozóan. Az ellenőrzés realizálása tárgyában hozott 17 határozatában azt állapította meg, hogy azokban nevesített árunyilatkozatok esetében a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor bevallott szállítási költségek nem felelnek meg a tényleges szállítási költségeknek. Az árunyilatkozat kapcsán a környezetvédelmi termékdíj helytelenül került megállapításra. Emiatt az elsőfokú vámhivatal határozatot hozott a vámteher helyesbítése, környezetvédelmi termékdíj pótlólagos előírása iránt. Ezzel egyidejűleg a megállapított vámhiány után vámigazgatási bírság megfizetésére is kötelezte a felperest. Az alperes az 5918/2-1998. számú határozatában a 17 elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatokra is kiterjedően. Azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 29. §-ában, 55. §-ában, a 131. §-ában, 146. §-ában, 161. §-ában, valamint az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdés c) pontjában, 61. §-ában és 66. §-ában foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében - határozataiba foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt. Vámigazgatási eljárásban a Vtv. szabályai az irányadóak, az Áe.</a> rendelkezései csak akkor alkalmazhatók, ha az adott kérdést a Vtv. különös szabályai nem rendezik. Ezért a felperes kellő alap nélkül hivatkozott jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaira. A vámhatóság pedig jogosult volt arra, hogy a Vtv. 139. §-ában meghatározott elévülési határidőn belül korábbi határozatait megváltoztassa. A vámhatóság eljárása megfelelt a Vtv. 28. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltaknak. Jogszerűen döntött akkor, amikor a megbízási szerződésben kikötött fuvarköltség helyett a ténylegesen felmerült fuvarköltséget vette figyelembe a vámérték meghatározásánál. Osztotta az alperes jogi álláspontját a tekintetben is, hogy gumiabroncs környezetvédelmi termékdíj kódjának feltüntetése esetén a 2210 kódot csak abban az esetben lehetett volna alkalmazni, ha a felperes a kiadott engedélyben meghatározott mennyiségi keretek között importálja a használt gumiabroncsokat. Felperes azonban nem így járt el, mivel az engedélyezett mennyiségen felül importált. Ebben az esetben pedig a 2220 termékkódot kellett volna alkalmaznia, melynek más a díjtétele. Az volt a jogi álláspontja, hogy nincs jogi jelentősége annak, hogy L. János és Sz. László a vámigazgatási eljárásban korábban tett nyilatkozatát utóbb visszavonta. Közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti peres eljárás ugyanis csak annak vizsgálatáig terjedhet, hogy az alperes határozata az adott tényállás mellett megfelelt-e a jogszabályoknak.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a környezetvédelmi termékdíj-kód hibás feltüntetése neki nem róható fel, jóhiszeműen, a tőle elvárható legnagyobb gondossággal járt el. Az alperes helytelen eljárása miatt bírságolása jogszabálysértő. Az alperes és az elsőfokú bíróság is tévesen alapította döntését L. János és Sz. László visszavont nyilatkozataira. A szállítási költségekkel kapcsolatos ténymegállapítás és érvelés téves, L. Jánossal semmiféle szerződéses viszonyban nem állt. A fuvarozási költség kapcsán hivatkozott arra is, hogy a külföldi gumiabroncsot értékesítő cég a számlát CIP kótaj fuvarparitással állította ki, ezért a számlaösszegben a telephelyéig végzett fuvarozás is benne foglaltatott.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az iratokból megállapíthatóan - a felperes által sem vitatottan - az alperes a környezetvédelmi termékdíj után vámigazgatási bírságot akkor állapított meg, amikor a felperes a számára biztosított mennyiségi keretet túllépte; téves kódszámot tüntetett fel, és a vámhatóság a termékdíjtételt 30 Ft/kg-ról 120 Ft/kg-ra emelte és a termékdíjat ennek megfelelően módosította. (11107/98., 11108/98. számú elsőfokú határozatok) A Vtv. 51. §-a kimondja, hogy a vámáru-nyilatkozatot a vámáruval rendelkezni jogosult, vagy megbízottja köteles benyújtani. A megbízottért a vámkezelést kérő felelősséggel tartozik. A Vtv. 54. § (3) bekezdése szerint a vámkezelést kérő az árunyilatkozaton a valóságnak megfelelő pontos adatokat köteles feltüntetni. A Vtv. 141. § (1) és (2) bekezdése értelmében, ha a Vtv.-ben meghatározott kötelezettség elmulasztása következtében vámhiány keletkezik, vámigazgatási bírságot kell kiszabni. A 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 219. §-ának (2) bekezdése csak akkor teszi lehetővé a vámigazgatási bírság kiszabásának mellőzését, ha a vámhiány keletkezése a vámfizetésre kötelezettnek nem róható fel. A perbeli esetben azonban a felperes a mennyiségi keret túllépésével, hibás kódszám feltüntetésével felróható magatartást tanúsított, megbízottja eljárásáért pedig felelősséggel tartozik. A bírság kiszabása tehát jogszerű volt. A vámügyintéző magatartására a felperes alappal nem hivatkozhat az előzőekben nevesített jogszabályi rendelkezésre, valamint a Vtv. 125. § (5) bekezdésében foglalt törvényhelyre figyelemmel.
Az alperes perben felülvizsgálni kért határozata megalapozott a szállítási költségek tekintetében is. A CIP kótaj fuvarparitás kapcsán fuvarköltség nem került bevallásra, azonban Sz. László a felperes felé fuvarköltséget számlázott le. A számlák sztornírozásra nem kerültek, a számviteli bizonylatok alaki és tartalmi valóságának megdöntésére pedig a visszavont nyilatkozat nem alkalmas. Rámutat továbbá a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy szállítási költség megállapításánál nincs jelentősége annak, hogy a fuvarozó (L. János) írásba foglalt szerződéses viszonyban állt-e vagy sem a felperesi társasággal. A vámkezeléskor bevallott szállítási költség tekintetében ugyanis a felperes az alperes állításával ellentétben nem igazolta, hogy az arányban állt volna a szállítási költségekkel. L. János visszavont nyilatkozata - közigazgatási iratok tartalmára figyelemmel - önmagában a kérelem alaposságát nem teremti meg. Ezért a vámhivatal és az alperes a határozataiban jogszerűen, érdemben helyesen állapította meg, hogy a vámteher kiszabásakor elfogadott vámérték nem felelt meg a valóságos vámértéknek, és jogszerűen intézkedett annak helyesbítése iránt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján, mint érdemben helyes döntést hagyta helyben. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.417/1999.)