adozona.hu
AVI 2002.8.106
AVI 2002.8.106
Amennyiben a kógens jogszabályi feltételek nem teljesülnek a vámhatóságnak törvényi kötelezettsége a köztatozások előírása (1995. évi C. tv. 73. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt vámhivatal határozataiban kötelezte a felperest összesen 4 630 215 Ft vámnak és általános forgalmi adónak (áfa) a megfizetésére. A felperes terhére vámkezelési díj, vámpótlék, statisztikai illeték és vámigazgatási bírság, fizetési kötelezettséget is előír. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 73. § (3)-(4) bekezdésében, 142. § (3) bekezdésében és a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (tovább...
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a vámáruk határidőn belül visszaszállításra kerültek, ezzel elszámolási kötelezettségének eleget tett, nem ő, hanem a vámhatóságot terheli mulasztás. Nem tájékoztatta ugyanis arról, hogy a külföldre történő kiszállításon túl írásbeli jelentést is kell tennie a jóváírás érdekében.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes a határozatában megjelölt anyagi jogszabályok helyes értelmezésével rögzítette, hogy az aktív feldolgozásban vámkezelni kért vámáruk vonatkozásában a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik munkanapig kell a vámkezelést kérőnek elszámolnia. Az elszámolás pedig nem történik meg azzal, hogy a vámárut a visszaviteli határideig kiszállításra kerül, azt igazolni is kell a Vhr. 127. §-ában foglaltaknak megfelelően. A felperes pedig a perben nem vitatta, hogy az igazolást késedelmesen nyújtotta be, ezért a vámhivatal az esedékes vámterheket, kamatot a Vtv. 73. § (4) bekezdésére figyelemmel jogszerűen írta elő.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, az abban is kifejtett indokaira figyelemmel.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya és a perköltség tekintetében helybenhagyta, illetékre vonatkozó rendelkezését akként változtatta meg, hogy a felperes által fizetendő kereseti illeték összegét 277 810 Ft-ra leszállította.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyja helyben, a per főtárgya és a perköltség tekintetében.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyes az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetése is. A Vtv. 73. § (1) és (3) bekezdése értelmében az aktív feldolgozásnak, mint vámkezelésnek a befejező mozzanata a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik munkanapig történő elszámolás és jóváírás, az ezzel fejeződik be. A Vhr. 127. §-a előírja, hogy a vámhivatalnak ellenőriznie kell az aktív feldolgozási eljárás elszámolási adatait és jóvá kell írnia az elszámolható vámárukat. Rögzíti, hogy a jóváírást melyik vámszervnél és milyen okiratok egyidejű benyújtásával kell kérnie a vámfizetésre kötelezettnek. A perbeli esetben pedig a Vtv.-ben és a Vhr.-ben előírt kógens jogszabályi feltételek nem teljesültek. Ezért a vámhatóságnak a Vtv. 73. § (4) bekezdése alapján törvényi kötelezettsége volt a köztartozások előírása.
Vámügyekben a pertárgy értékének megállapításánál a vám és az áfa összege az irányadó, figyelmen kívül kell hagyni a kezelési díj, statisztikai illeték, illetve vámigazgatási bírság és kamat összegét. A pertárgy értéke helyesen 4 630 220 Ft, ezért a felperes által fizetendő kereseti és fellebbezési illeték az 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdése, 42. § (1) bekezdésének a) pontja, 46. §-ának (1) bekezdése értelmében 277 810 Ft. Ezért az elsőfokú ítéletnek kereseti illetékre vonatkozó rendelkezését a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján megváltoztatta. Az alperesnek a fellebbezési eljárásban felszámítható perköltsége nem merült fel, így e tárgyban határozni sem kellett. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.152/2000.)