adozona.hu
AVI 2002.8.105
AVI 2002.8.105
A szóbeli árunyilatkozat a kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék származásának, eredetének igazolására nem alkalmas (1995. évi C. tv. 52. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hivatal a felperesnél 1996. november 22-én jövedéki ellenőrzést tartott. Ennek eredményeként kötelezte a felperest - jövedéki törvénysértés miatt - jövedéki bírság megfizetésére, elrendelte továbbá a lefoglalt 37 liter szeszesital és 50 doboz cigaretta elkobzását is. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a jövedéki bírság összegét 246 320 Ft-ra felemelte. Döntését az 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 67. § (1) bekezdés m) pontjára alapí...
AVI 2002.8.105 A szóbeli árunyilatkozat a kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék származásának, eredetének igazolására nem alkalmas (1995. évi C. tv. 52. §)
A hivatal a felperesnél 1996. november 22-én jövedéki ellenőrzést tartott. Ennek eredményeként kötelezte a felperest - jövedéki törvénysértés miatt - jövedéki bírság megfizetésére, elrendelte továbbá a lefoglalt 37 liter szeszesital és 50 doboz cigaretta elkobzását is. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a jövedéki bírság összegét 246 320 Ft-ra felemelte. Döntését az 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 67. § (1) bekezdés m) pontjára alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a lakásán fellelt zárjegy nélküli kereskedelmi mennyiségű jövedéki termékek származását, eredetét, birtoklásának jogszerűségét nem tudta igazolni.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása nem felelt meg az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. §-ában foglaltaknak. A nála lefoglalt termékeket apránként hozta be az országba Jugoszláviából, illetve jugoszláv rokonaitól kapta ajándékba. Jogellenes tevékenységet nem követett el az utasforgalomban behozható mennyiségű termék tekintetében. Az alperes nem adta indokát annak, hogy nyilatkozatát miért nem fogadja el a birtoklás jogszerűségének igazolására.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezésként az Áe. 73. § (1) bekezdését, a Jszt. 4. § (2) bekezdésében, 54. § d) pontjában, a 67. § (1) bekezdés m) pontjában foglalt jogszabályi rendelkezéseket jelölte meg. Arra mutatott rá, hogy a perben a felperes sem vitatta, hogy kereskedelmi mennyiségű jövedéki terméket tárt fel nála az ellenőrzés. Nem fogadta el "azon felperesi védekezést, miszerint a birtoklás jogszerűségét azzal igazolta a felperes, miszerint a kérdéses termékeket apránként utasforgalomban hozta be az országba, illetve részben a rokonaitól kapta ajándékba, illetve ezen termékekkel továbbértékesítési célzata nem volt". Az volt a jogi álláspontja, hogy a közigazgatási szerv határozatában helyesen állapította meg azt a körülményt, hogy az ügyfél nyilatkozata a birtoklás jogszerűségének igazolására nem alkalmas. "Az utasforgalomban vámkedvezménnyel behozható termékek köre, illetve mennyisége, jogpolitikai indoka a saját használatra szánt behozatal kedvezőbb vámjogi megítélését jelenti". "Kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék birtokban tartása esetén a birtoklás jogszerűségének igazolása tekintetében a felperes által felhozott körülmények nem alkalmasak a törvényben megfogalmazott következményekért való felelősség kimentésére". Ezért az alperes a jogszabályok helyes alkalmazásával érdemben is helytálló döntést hozott.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, az abban kifejtett indokaira figyelemmel. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása az általa felvetett kérdésre nem adott kielégítő választ, illetve az számára érthetetlen.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes a közigazgatási eljárásban és a perben sem vitatta, hogy a jövedéki ellenőrzés során nála lefoglalt jövedéki termék zárjegy nélküli és kereskedelmi mennyiségű volt. A Jszt. 67. § (1) bekezdés m) pontja értelmében az a kereskedelmi mennyiségűnek minősülő jövedéki termék, amelyet az 55. § (3) bekezdése szerint folytatott jövedéki ellenőrzés során a nem jövedéki alanynál találnak meg, és annak származását, eredetét, birtoklásának jogszerűségét nem tudja igazolni, az jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősül és mint ilyen, jövedéki bírság alá esik. A jogellenes tevékenység fogalmát a Jszt. 54. § b) pontja határozza meg. A törvény, azaz a Jszt. előírásainak megsértésével történő birtoklást jogellenes tevékenységként minősíti. Az alperes a tényállást kellőképpen tisztázta, mert minden fellelhető és elé tárt bizonyítékot figyelembe vett. A felperes a birtoklás jogszerűségének igazolására ugyanis kizárólag azt a nyilatkozatát kérte figyelembe venni, mely szerint a jövedéki termékeket utasforgalomban hozta be, illetve ajándékba kapta. Az alperes pedig helytállóan utalt arra, hogy ez nem fogadható el a jövedéki törvényben meghatározott módon történő igazolásnak. Az 1995. évi C. törvény (Vtv.) 52. § (4) bekezdése értelmében szóbeli árunyilatkozat csak a nem kereskedelmi forgalomban vám- és engedélymentesen, vagy vámjegy kiállításával, vámfizetési kötelezettséggel hozható és kivihető nem kereskedelmi mennyiségű árukra vonatkozik. A Vtv. 110. §-ának (2) bekezdése, valamint a Vtv. végrehajtása tárgyában kiadott rendelet 185. §-ának (4) bekezdése és a 186. § (3) bekezdése vonatkozik a vámmentesen behozható mennyiségre, a saját használatra, ún. úti holmi fogalmára. A Vtv. szerinti szabályozásból is következik, hogy a szóbeli árunyilatkozat a kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék származásának, eredetének igazolására nem alkalmas. Ezen túlmenően a Jszt. a jövedéki termék tekintetében igazolás kötelezettségét a jövedéki alany terhére rója és az igazolás módját is előírja akként, hogy arra csak vámokmány, számla, származási bizonyítvány, szállítólevél, bizonylat alkalmas. Ezekkel pedig a felperes nem rendelkezett. A jövedéki bírság pedig objektív alapú szankció, mely a perbeli esetben ahhoz kapcsolódott, hogy a nem jövedéki alany a jövedéki ellenőrzés során nála fellelt kereskedelmi mennyiségű, zárjegy nélküli termék származását, birtoklásának jogszerűségét a Jszt. által előírt módon nem tudta igazolni. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes határozata nem volt jogszabálysértő. Ítéletében helyesen nevesítette azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján ez megállapítható. Az elsőfokú ítélet indokolásának pontosítását a Vtv. megfelelő jogszabályhelyeinek megnevezésével a Legfelsőbb Bíróság elvégezte. Rámutat egyben arra, hogy az alperes határozata, továbbá az elsőfokú bíróság érdemi döntése megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek és az e tárgyban követett következetes bírói gyakorlatnak. (Kfv. IV. 35. 636/2000/5., Kfv. II. 27. 954/1999/3.......)
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján indokolás pontosításával, kiegészítésével, mint érdemben helyes döntést hagyta helyben. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35. 156/2000.)