adozona.hu
AVI 2002.8.104
AVI 2002.8.104
Szakértőnek adóperben is csak a bíróság által kijelölt személy vagy személyek minősülnek (Pp. 177. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1994-1997. évekre vonatkozóan átfogó ellenőrzést tartott. Ennek eredményeként hozott határozatában kötelezte a felperest 17 000 017 Ft adóhiánynak, 8 508 000 Ft adóbírságnak, 13 112 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az elsőfokú határozat 6. pontjával kapcsolatos döntését az alperes az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 22. § (6) bekezdésére, 13. § (1) bekezdés (13) pontjára, az 1991. évi LXX...
AVI 2002.8.104 Szakértőnek adóperben is csak a bíróság által kijelölt személy vagy személyek minősülnek (Pp. 177. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1994-1997. évekre vonatkozóan átfogó ellenőrzést tartott. Ennek eredményeként hozott határozatában kötelezte a felperest 17 000 017 Ft adóhiánynak, 8 508 000 Ft adóbírságnak, 13 112 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az elsőfokú határozat 6. pontjával kapcsolatos döntését az alperes az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 22. § (6) bekezdésére, 13. § (1) bekezdés (13) pontjára, az 1991. évi LXXXVI. törvény (továbbiakban: Ta. tv.) 8. § (1) bekezdésére, (2)-(6) bekezdésére, 3. § (2) bekezdésére alapította. Az 1996. évre vonatkozóan társasági adóban 6 235 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. 1996. II. negyedévre vonatkozóan pedig általános forgalmi adónemben 10 447 000 Ft adóhiányt írt elő. A tényállás szerint a felperes az általa kibocsátott 491867 számú számla szerint 1996. június 15-i teljesítési időponttal 1 000 000 Ft + általános forgalmi adó (áfa) értékesítette a tulajdonában lévő T., Kossuth L. u. 27. szám alatti ingatlant. Az adóhatóság az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján eljárva nem vitatta a tényleges gazdasági esemény megtörténtét, ugyanakkor azt állapította meg, hogy a számlán feltüntetettekkel szemben a tényleges vevő H. Attila és H. Róbert a társaság magánszemély tulajdonosai voltak. Az ingatlan értékét a szerződő felek irreálisan alacsony összegben határozták meg. Azt az adóhatóság Cs. Miklós szakvéleménye alapján 46 354 750 Ft-ban állapította meg, és ennek megfelelően vonta le a határozata szerinti jogkövetkezményeket.A felperes keresetében a határozatok bírói felülvizsgálatát kérte. Petituma arra irányult, hogy a bíróság az elsőfokú határozat 6. pontjával kapcsolatos rendelkezéseket megváltoztatva adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlékfizetési kötelezettségét törölje. Azzal érvelt, hogy "az adójogszabályoknak megfelelően járt el", vitatta az ingatlanforgalmi értéket, szakértői bizonyításra vonatkozó indítványt terjesztett elő. Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes eljárása megfelelt az Art. 51. § (7) bekezdésében foglaltaknak. Rendelkezésére állt a C. Rt. által kiállított biztosítási kötvény, az O. Rt. ingatlan értékbecslése, illetve Cs. Miklós szakértői véleménye. Ezek csaknem azonos összegben jelölték meg az ingatlan forgalmi értékét. A szakértői vélemény a számszaki megállapításokat is részletezi. Utalt arra is, hogy a revízió a felvett jegyzőkönyvben kimerítő részletességgel és az összes figyelembe vehető szempont taglalásával indokát adta a szerződéstől eltérő értékmegállapításnak. Ezért az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy "az érdemi felülvizsgálatot megalapozó jogszabálysértés a közigazgatási eljárás során nem történt". "Erre figyelemmel szükségtelennek találta igazságügyi szakértőnek a közigazgatási perben történő kirendelését," az erre irányuló bizonyítási indítványt elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 22. § (6) bekezdés a), ba) pontjában foglaltaknak, mivel az adó alapját nem ingatlan forgalmi értéke alapján állapították meg. Ilyen szakvélemény a perben nem került becsatolásra. Hivatkozott arra is, hogy az ítéletben megállapított tényállás megalapozatlan, sérelmezte bizonyítási indítványának elutasítását is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos: Az Áfa. tv. 22. § (6) bekezdésének a) és ba) pontja értelmében az ellenérték helyett az értékesített termék adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értéke az adó alapja akkor, ha az ellenérték az értékesített termék adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékhez hasonlítva aránytalanul alacsony és a termékértékesítés az adóalany jelenlegi tulajdonosa, vagy tagja részére történik. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló ingatlanforgalmi értéket szakértő nem állapította meg. Szakértőnek ugyanis a perben csak a bíróság által a Pp. 177. §-ában meghatározottak szerint kirendelt személy vagy személyek minősülnek. (BH 1992. 270. sz. jogeset) Cs. Miklós véleménye a perben kizárólag az egyik fél, azaz az alperes álláspontjaként értékelhető, és nem tekinthető ingatlan forgalmi érték meghatározónak, az összehasonlító értékadatokat nem tartalmaz. Ugyanez vonatkozik az O. Rt. által készített okiratra is. Ezek műszaki értékkel, újra előállítási költséggel, illetve építési és megvalósítási költséggel, vagyoni értékkel kalkulálnak. A C. Biztosító által készített vélemény a biztosítási díjösszeg és a kockázatvállalási díjbevétel megállapítása céljából készült. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljáró felperes alappal vitatta bizonyítási indítványának elutasítását és adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló ingatlanforgalmi érték-megállapítás hiányában a határozat megalapozottságát is. Ezért az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok téves mérlegelésével állapította meg a tényállást. [Pp. 206. §, 221. § (1) bekezdése].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi érték megállapítása céljából igazságügyi szakértőt kell kirendelnie ingatlanforgalmi szakértői vélemény beszerzése céljából. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35. 649/2000.)