adozona.hu
AVI 2002.8.102
AVI 2002.8.102
A becslést nem teszi jogszerűtlenné bizonyos mértékű pontatlanság (1990. évi XCI. tv. 60. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt adóhatóság határozatában - 1994-től április, december hónapokra vonatkozóan - általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben 36 689 000 Ft adókülönbözetet írt elő. Kötelezte a felperest 36 519 000 Ft adóhiánynak, 18 259 000 Ft adóbírságnak, 54 499 000 Ft késedelmi pótléknak és 50 000 Ft mulasztási bírságnak a megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 9280460180 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az áfa adónembe...
AVI 2002.8.102 A becslést nem teszi jogszerűtlenné bizonyos mértékű pontatlanság (1990. évi XCI. tv. 60. §)
Az első fokon eljárt adóhatóság határozatában - 1994-től április, december hónapokra vonatkozóan - általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben 36 689 000 Ft adókülönbözetet írt elő. Kötelezte a felperest 36 519 000 Ft adóhiánynak, 18 259 000 Ft adóbírságnak, 54 499 000 Ft késedelmi pótléknak és 50 000 Ft mulasztási bírságnak a megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 9280460180 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az áfa adónemben tett megállapítások tekintetében az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 84. § (2) bekezdésére, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 60. § (3) bekezdésének c) pontjában foglaltakra alapította. Határozatában indokolása szerint a felperes gépjárműkereskedelemmel kapcsolatos beszerzési és értékesítési számlái nem hiteles dokumentumok, ezért az adóalap és az adó megállapításánál becslést kellett alkalmazni. Az ellenőrzés során szakértőt vett igénybe az adóhatóság az értékesített gépjárművek forgalmi értékének meghatározására.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Érvelése szerint alperes a döntés alapjául szolgáló tényállást nem tisztázta. Határozata iratellenes, téves ténybeli és jogkövetkeztetéseket tartalmaz. E körben vitatta a számlakibocsátó vállalkozásra a "K. A."-re a számlákra, gépjárművekre vonatkozó határozati megállapításokat, a szakértői megállapításokat. Műszaki szakértő bevonását kérte valamennyi határozattal érintett gépjármű tekintetében és hivatkozott a GATT Egyezményre is. A per tárgyalásának felfüggesztésére is indítványt terjesztett elő.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Nem adott helyt a felfüggesztésre irányuló kérelemnek sem. Azt állapította meg, hogy az adóhatóság bizonyítási kötelezettségének eleget tett, a tényállást helyesen tárta fel, a becslést jogszerűen alkalmazta, a szakértő a személygépkocsi forgalmi értékét középértéken határozta meg. Ez a gépjárművek vámokmányain feltüntetett adatokon, valamint a szakértői gyakorlatban is elfogadott elveken és a Schwacke katalóguson alapult. A katalógus árra épített becslési módszer helyességét alátámasztja az a tény is, hogy az eladási árra vonatkozóan több esetben számlától eltérő tartalmú nyilatkozatot tettek a számla szerinti vevők. Számlától eltérő eladási árra nyilatkozók által megjelölt ár és a szakértő által megállapított forgalmi érték megközelítőleg azonos volt. Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat az alperes helyesen alkalmazta. Eljárásjogi jogszabálysértést nem követett el.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, másodlagosan büntetőeljárás jogerős befejezéséig a per tárgyalásának felfüggesztését a kereseti kérelmében és az elsőfokú eljárás során előadott érveire, indokaira figyelemmel.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes eleget tett az Art. 51. § (7) bekezdésében foglaltaknak. Ellenőrzése során iratokat, szakértői véleményt, nyilatkozatokat szerzett be. Helytállóan utalt arra, hogy valamennyi gépjármű tételes megvizsgálására, azok nagy száma miatt, valamint azért sem kerülhetett sor, mert ezek tekintetében, azóta is többszöri tulajdonváltozás következett be, időmúlásra figyelemmel a gépjárművek műszaki állapotában bekövetkezhető változások és a felmerülő költségek sem indokolták ezt. Az Art. 60. § (3) bekezdés c) pontja értelmében adóhatóság becslést akkor alkalmazhat, ha a "rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására". A perbeli esetben - ahogyan az alperes határozata tartalmazza és az elsőfokú helyesen rámutatott a felperes iratai nem voltak alkalmasak a valós adó és költségvetési támogatás alapjának megállapítására. A felperes ugyanis a gépjárműveket nagymennyiségben olyan számlák alapján hozta be Magyarországra, amelyeken számlakibocsátóként megjelölt vállalkozás a valóságban nem létezik. A felperes értékesítési számláinak számozása nem volt folyamatos, azonos számlaszámmal több számlát adott ki, ugyanaz az autó több vevőnek lett kiszámlázva, illetve több számlán egyáltalán nem szerepelt számlaszám. Az ellenőrzés 102 db hiányzó számla tényét is rögzítette, a felperes által kibocsátott több értékesítési számlán is szerepelt utalás a gépjármű motorhibás, karambolos, vagy totálkáros voltára, ugyanakkor a vámokmányok tanulsága szerint a felperes üzemképes gépjárműveket hozott be. Az autók forgalmi értéke és az értékesítési számlák szerinti eladási ár között rendkívül nagy volt a különbség, az adóhatóság tehát mindezen körülményekkel bizonyította, hogy az adózó iratai nem voltak alkalmasak a valós adó és költségvetési támogatás alapjának megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja az elsőfokú ítélet 6. oldal 2., 3. bekezdésében rögzített jogi álláspontot is a forgalmi érték meghatározás tekintetében. Rámutat egyben arra, hogy az Art. 60. § (4) bekezdése értelmében a becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni, és együttesen értékelni. A becslés magában hord a bizonyos mértékű pontatlanságot is. A becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal bizonyítania. [Art. 60. § (6) bekezdés]. Ilyen tárgyú és tartalmú bizonyítás pedig a felperes a perben nem ajánlott fel, közigazgatási eljárás során fellebbezését pedig indokolás és bizonyítékainak megnevezése nélkül terjesztette elő. Tévesen hivatkozott arra is, hogy az adóhatóság határozatának meghozatalakor figyelmen kívül hagyta a beszerzéseit terhelő áfát, e körben az elsőfokú adóhatóság határozatának 6. oldal 1. bekezdése és az elsőfokú ítélet 6. oldal 5. bekezdése a törvényi előírásoknak megfelelő jogi álláspontot rögzít. A Pp. 152. §-ában foglalt törvényi feltételek nem állapíthatók meg.
Kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - lényegében azonban helyes indokaira tekintettel - hagyta helyben. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.084/2000.)