adozona.hu
AVI 2002.8.100
AVI 2002.8.100
Nem elégséges, ha az adólevonási jog gyakorlását hitelesen igazoló dokumentum csupán az adólevonási jog keletkezésének időpontjában áll rendelkezésre. Az adózót iratmegőrzési kötelezettség terheli (1990. évi XCI. tv. 36. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1993-94. évekre vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben a felperesnél ellenőrzést végzett, melynek alapján határozatában 43 656 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 21 828 000 Ft adóbírságot és 61 127 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A határozat arra hivatkozott, hogy a felperes az adólevonási jog tárgyi feltételeivel nem rendelkezett, mert az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumokat nem mutatta be. Az alperes a határoz...
AVI 2002.8.100 Nem elégséges, ha az adólevonási jog gyakorlását hitelesen igazoló dokumentum csupán az adólevonási jog keletkezésének időpontjában áll rendelkezésre. Az adózót iratmegőrzési kötelezettség terheli (1990. évi XCI. tv. 36. §)
Az elsőfokú adóhatóság 1993-94. évekre vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben a felperesnél ellenőrzést végzett, melynek alapján határozatában 43 656 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 21 828 000 Ft adóbírságot és 61 127 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A határozat arra hivatkozott, hogy a felperes az adólevonási jog tárgyi feltételeivel nem rendelkezett, mert az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumokat nem mutatta be. Az alperes a határozatot helybenhagyta.Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (4) bekezdésében írt tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, e körben azt vizsgálta, hogy a felperes által bemutatott okiratok az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdése szerint olyan hiteles számviteli bizonylatok-e, amelyek az előzetesen felszámított adó levonására az adózót feljogosítják. E kötelezettségén túlmenően az alperes a felperes által megjelölt számlakibocsátókat is megkereste az elveszett bizonylatok pótlása érdekében.
Az Art. 60. § (1) és (2) bekezdése és a 61. § egybevetéséből megállapíthatóan becslési eljárás csupán a felperes által fizetendő általános forgalmi adó alapjának megállapítása érdekében lehetséges. A levonható adó esetében azonban a hiteles számviteli bizonylatok megléte olyan körülmény, amely az Art. 60. §-ában írott becslési eljárással nem pótolható.
A felperes tehát az 1993-94. évekre vonatkozóan az adólevonási jog tárgyi feltételéül szolgáló számviteli bizonylatokkal nem rendelkezett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a keresetnek helyt adást. Másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését. Álláspontja szerint tévedett a bíróság, amikor az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének forrásaként az Art. 51. § (4) bekezdését jelölte meg. Az alperes az Art. 51. § (7) bekezdésének nem tett eleget. A bíróság sem tartotta szükségesnek a tényállás tisztázásához a bizonylatok teljes körű pótlását. Tévedett, amikor a bíróság kizárólag az adólevonási jog gyakorlásának követelményének tekinti a bizonylatok meglétét. A felperes adólevonási joga 1993-94. években keletkezett, és azt csak a bizonylatok birtokában gyakorolhatta. Kérdés, hogy a levonás jogszerűsége megkérdőjelezhető-e azzal, hogy az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum később kikerült a felperes birtokából.
Az alperes a jogerős ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a felperes az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentummal nem rendelkezett. Nem az adóhatóság feladata az adózó hiányzó iratainak pótlása.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartja.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a Legfelsőbb Bíróság mindenben osztja az ebből levont jogi következtetéseket azzal a kijavítással, hogy nyilvánvaló elírás folytán az Art. 51. § (4) bekezdése helyett az Art. 51. § (7) bekezdésére utalt a bíróság az alperes tényállás tisztázási kötelezettsége körében.
A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható.
A felperes érvelésével ellentétben az adólevonási jog gyakorlását hitelesen igazoló dokumentumnak nem csak az adólevonási jog keletkezésének időpontjában kell meglennie. Az adózót az Art. 36. §-a alapján iratmegőrzési kötelezettség is terheli. Csak az így megőrzött iratokat képes az Art. 58. § (2) bekezdése alapján az ellenőrzés során az adóhatóság rendelkezésére bocsátani. Amennyiben az általános forgalmi adó levonását hitelesen igazoló dokumentumnak csak a levonási jog keletkezésének időpontjában kellene az adózó birtokában lennie, az ezt követően lefolytatandó adóellenőrzésnél az adólevonási jogosságát jogszerűen nem lehetne vizsgálni, ha az adózó arra hivatkozik, hogy a dokumentumok kikerültek a birtokából (elveszte, ellopták stb).
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése azonban kógens rendelkezést tartalmaz, és az adólevonási jog gyakorlásához szükséges dokumentumnak az ellenőrzéskor is rendelkezésre kell állni. Ennek hiányában nincsen az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum.
A tényállás megfelelő tisztázásánál nem a közigazgatási szerv, illetve a bíróság feladata az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumok beszerzése, ez a bizonyítási kötelezettség az adózóra, azaz a felperesre hárul.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.062/2000.)