adozona.hu
AVI 2002.8.99
AVI 2002.8.99
Az adóhatóság kapcsolt vállalkozások esetén szakértő által meghatározott piaci értéket vehet figyelembe ellenértékként és ennek alapján állapíthatja meg az adóalapot (1991. évi LXXXVI. tv. 8. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél az 1993. III-IV. negyedévére, továbbá az 1994. és 1995. évekre vonatkozóan a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte. A vizsgálat eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére társaság adónemben 9 675 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely összeg egészében adóhiánynak minősült. Az adóhiány után 4 837 000 Ft adóbírság és 3 366 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő, további 100 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki...
AVI 2002.8.99 Az adóhatóság kapcsolt vállalkozások esetén szakértő által meghatározott piaci értéket vehet figyelembe ellenértékként és ennek alapján állapíthatja meg az adóalapot (1991. évi LXXXVI. tv. 8. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél az 1993. III-IV. negyedévére, továbbá az 1994. és 1995. évekre vonatkozóan a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte. A vizsgálat eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére társaság adónemben 9 675 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely összeg egészében adóhiánynak minősült. Az adóhiány után 4 837 000 Ft adóbírság és 3 366 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő, további 100 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Kötelezte a felperes az adóhiány, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére, valamint a szükséges könyvviteli helyesbítések elvégzésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.Az adóhatóság által lefolytatott adóellenőrzés, valamint a határozatok indokolása szerint a felperesi társaság és az S. Rt. kapcsolt vállalkozás. A felperes - S. Rt. - T. Kft. - D. Kft. - és a felperes között 9 lépésben értékpapír ügyletek jöttek létre, amelyek az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése szerint színlelt értékpapír ügyletek, valóságos céljuk az volt, hogy a felperes adózás előtti eredménye számára kedvező legyen, a számottevő pénzügyi eszközökkel nem rendelkező felperes teljesíteni tudja a privatizációból fakadó kötelezettségét, továbbá a banki kölcsönök és kamatai megfizetését.
A felperes a vizsgált időszakban többségi tulajdonos volt az S. Rt.-nél és az I. Kft.-nél is, ezért ezeknek a gazdálkodó szervezeteknek nyújtott ingyenes kölcsöneik kamatát az adóhatóság 20%-ban állapította meg, az 1995. évre a megállapított adókülönbözetből és adóhiányból 544 000 Ft-ot írt elő.
Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyó döntésében arra hivatkozott, hogy a felperes az adóvizsgálati jegyzőkönyvre és beszerzett igazságügyi szakértői véleményre nem tett észrevételt, ezért a határozat részletes indokolása az Art. 79. § (6) bekezdése alapján mellőzhető volt. Az alperes határozatában foglaltak szerint a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Ta. tv.) 3. § (1) bekezdésére és 8. §-ára figyelemmel igazságügyi szakértőt rendeltek ki, akinek szakértői véleményével szemben a felperesre kedvezőbb piaci árfolyamot állapítottak meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az első fokon adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte a 9 642 000 Ft társasági adóhiány és vonzatai tekintetében. Vitatta az igazságügyi szakértő értékpapír árfolyamokkal kapcsolatos megállapításait, az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazását. Állította, hogy a Ta. tv. 8. §-ában foglaltakból az alperes helytelen következtetéseket vont le.
Az alperes nyilatkozata a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatának a felperes 1995. évre 528 000 Ft adóhiány, 264 000 Ft adóbírság és 142 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelező részében az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az 1995. évi társasági adóalap csökkentése kérdésében az elsőfokú hatóságok új eljárásra kötelezte. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Art. 1. § (7) bekezdése a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE jogegységi határozata alapján megállapította, hogy az eljárt adóhatóságok a felperesnek az S. Rt. részvényeinek értékesítésével és visszavásárlásával, valamint az S. I. kötvény kibocsátásával és felperes által történő megszerzésével kapcsolatos jogügyleteket a feltárt adatok alapján okszerűen és jogszerűen minősítették színlelt szerződéseknek. Ezek a szerződések ugyanis nem az abban részt vevő felek akaratának, hanem kizárólag a kapcsolt vállalkozásnak minősülő felperes és az S. Rt. akaratának, érdekének feleltek meg. Nincs jelentősége annak, hogy a felperesnél a névérték 40,15%-os értékén nyilvántartott S. részvények az 1994. augusztus 1-jei első értékesítés időpontjában ténylegesen milyen piaci értéket képviseltek, hiszen a színlelés következtében ennek az adásvételi szerződésnek nem az volt a célja, hogy a vevő azok tulajdonjogát megszerezze, hanem kizárólag az, hogy egy szerződési láncolat részeként biztosítsa a felperes olyan vagyongyarapodását, amellyel egyidejűleg a felperes adójogszabályok szerinti adófizetési kötelezettségét is kedvezően tüntetheti fel.
Az adóhatóság 1995. évi megállapításaival kapcsolatban a felperes előadását elfogadta, ezért ebben a részében a határozatokat hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy az alperes jogszabálysértően járt el, amikor a piaci kamat megállapítása végett nem rendelt ki szakértőt.
Az elsőfokú bíróság ítéletének keresetet elutasító része ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte annak megváltoztatása mellett a keresetének megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a perbeli értékpapír ügyleteket színlelt jogügyleteknek minősített és akkor, amikor a kapcsolt vállalkozást állapította meg. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az általa indítványozott szakértői bizonyítás mellőzése miatt megalapozatlan volt.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletének keresetnek helyt adó rendelkezése ellen a felek nem fellebbeztek, e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 229. §-ában és 253. § (3) bekezdésében foglaltakra is tekintettel nem bírálhatta felül.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A Ta. tv. 3. § 2. pontjában írt kapcsolt vállalkozások esetében a 8. § szerint kell az adóhatóságnak eljárnia. A Ta. tv. 8. §-ában foglaltak alapján, amennyiben a kapcsolt vállalkozások közötti szerződésekbeli - ideértve a gazdasági tevékenységgel kapcsolatos szaktanácsadást és a műszaki-gazdasági szolgáltatást, valamint a kölcsönnyújtást is - magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független partnerek esetén érvényesítenek, úgy az adóhatóság az erre feljogosított szakértő által meghatározott piaci értéket veheti figyelembe ellenértékként és ennek megfelelően állapítja meg az adóalapot.
Az adóhatóság tehát a kapcsolt vállalkozások közötti szerződések esetében az erre feljogosított szakértő által megállapított piaci értéket veheti figyelembe ellenértékként a szerződésben foglaltakkal szemben. Ebből következik az is, hogy a szerződéseknek az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti minősítésének a perbeli jogvita eldöntésénél nem volt jelentősége. Az Art. 1. § (7) bekezdésében írtak akkor alkalmazhatók, ha nem kapcsolt vállalkozások állanak üzleti-szerződési kapcsolatban.
A Ta. tv. 3. § 2/a. pontja és 8. §-a alapján az elsőfokú adóhatóság a szerződéses láncolat megállapítása után a jogszabályban írt kötelezettségének tett eleget, amikor a jogvita eldöntéséhez szükséges piaci érték megállapítására igazságügyi könyvszakértőt rendelt ki. Az elsőfokú adóhatóság a szakértői vélemény alapján azt mindenben elfogadva hozta meg határozatát az Art. 79. § (6) bekezdése alapján a részletes indokolás mellőzésével, mivel a felperes az adóvizsgálati jegyzőkönyvben foglaltakra és a szakértői véleményben írtakra észrevételt nem tett.
A felperes keresetében már vitatta a szakértői megállapításokat, az alperes nyilatkozatában pedig előadta, hogy mivel a perbeli esetben az S. részvények árfolyamának megállapításához különleges szakértelem szükséges, ezért az adóhatóság által elfogadott szakértői véleményének megalapozottságot vitató keresete miatt egy másik - a bíróság által kirendelt - szakértő nyilváníthat mértékadó véleményt. Az alperes a per elsőfokú tárgyalása során már a szakértő kirendelését ellenezte, azonban az elsőfokú bíróság a szakértő kirendelését indokoltnak tartotta és a felperest 100 000 Ft szakértői díjelőleg letétbe helyezésére kötelezte, amelynek a felperes eleget is tett. Az ezt követő tárgyaláson azonban az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítást mellőzte és annak indokolását az ítéletében sem adta meg, megsértve a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Az tény, hogy a felperes az államigazgatási eljárásban másik szakértő kirendelését nem kérte, de ez nem is volt szükséges, mert a közigazgatási eljárásban a bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot terhelte.
Az adóhatóság határozatának hatályon kívül helyezésére irányuló perben azonban a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, amelynek a keresetében támadott alperesi határozatban figyelembe vett szakértői véleményt vitató részében csak másik szakértői vélemény beszerzésével tehetett eleget.
Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt a tényállást nem tisztázta, szakértőt nem rendelt ki annak ellenére, hogy az a Pp. 177. § (1) bekezdésében foglaltak miatt indokolt lett volna. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalása során elsősorban a felperesi bizonyítási indítványnak megfelelően igazságügyi könyvszakértőt kell kirendelni a felperes a keresetében és fellebbezésében vitatottak tisztázására; a részvények piaci árfolyamának megállapítására és a felperes által vitatott egyéb kérdésekre is kiterjedő szakvélemény beszerzése végett. A továbbiakban a Pp. 182. § (1) bekezdése és (3) bekezdése alapján kell eljárnia, figyelemmel a Pp.</a> szakértőkre vonatkozó egyéb rendelkezéseire is. Amennyiben a perszakértő megállapításai a közigazgatási eljárásba bevont szakértő véleményével ellentétesek, sor kerülhet tárgyaláson való meghallgatására is.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. § (4) bekezdése alapján a felek jogi képviseletével összefüggésben felmerült fellebbezési eljárásban költségeit csupán megállapította, amelynek viseléséről az elsőfokú bíróságnak újabb határozatában kell rendelkeznie. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 28.344/1999.)