adozona.hu
AVI 2002.8.97
AVI 2002.8.97
Az Áfa. tv. 7. §-a nem korlátozza a tulajdonosi jogokat (1992. évi LXXIV. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1996. III. n. évre vonatkozóan 230 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adókülönbözetet írt elő. Kötelezte a felperest 197 000 Ft adóhiánynak, 98 000 Ft adóbírságnak, 14 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 521/97. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 7. § (1) bekezdés c) pontjára, 33. § (2) bekezdéséne...
AVI 2002.8.97 Az Áfa. tv. 7. §-a nem korlátozza a tulajdonosi jogokat (1992. évi LXXIV. tv. 7. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1996. III. n. évre vonatkozóan 230 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adókülönbözetet írt elő. Kötelezte a felperest 197 000 Ft adóhiánynak, 98 000 Ft adóbírságnak, 14 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 521/97. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 7. § (1) bekezdés c) pontjára, 33. § (2) bekezdésének b) pontjára alapította. Határozatának tényállása szerint a felperes 1992. november 27-én O. A. C. típusú gépkocsit vásárolt. Ezt vállalkozásához szerezte be és utána mint tehergépjármű után az áfát visszaigényelte. 1996. szeptember 2-án a felperes a gépjárművel mint személygépkocsival vett részt a közúti forgalomban. Az alperes a személygépkocsi forgalmi értékét, a felszámított áfa alapját az Áfa. tv. 24. § (1) bekezdésére, a 67. §-ára alapítottan az EUROTAX katalógus alapján határozta meg 920 000 Ft összegben.A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségét törlését kérte, eljárási szabálysértésekre hivatkozva vitatta a határozatok jogalapját, összegszerűségét is. Ez utóbbi körben arra hivatkozott, hogy a gépkocsi értéke a határozat szerinti összegnél lényegesen alacsonyabb volt.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az adóhatóság határozata a jogalap és az összegszerűség tekintetében is jogszerű döntést tartalmaz. A gépjármű 1996. szeptember 2án a rendőrhatóság és a Közlekedési Felügyelet álláspontja szerint is olyan állapotban volt, hogy az személygépkocsinak minősült. Ezt a felperes ilyen állapotban használta a saját céljaira, ennél fogva az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja szerint termékértékesítésnek minősülő tevékenysége után adófizetési kötelezettsége keletkezett. A gépjármű forgalmi értékét az alperes az EUROTAX katalógusnál alacsonyabb összegben határozta meg, ezt a felperes semmilyen bizonyítékkal nem tette vitássá. Az általa becsatolt két számla a perbeli gépkocsival nem azonosítható, a gépkocsi értékcsökkenését nem igazolja, a személygépkocsi későbbi eladásakor az 1997. márciusban kelt adásvételi szerződésben feltüntetett 100 000 Ft-os vételár pedig életszerűtlenül és irreálisan alacsony, ezért az Áfa. tv. 24. § (1) bekezdése alapján az adó alapja is megalapozottan és törvényesen került meghatározásra.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, elsődlegesen annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Érvelése szerint az alperes határozata és a bíróság ítélete nem felel meg az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak. Vitatta a gépjármű személygépkocsikénti minősítését. Hivatkozott az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 41. § (1) bekezdése, 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti szabálysértésekre is, alkotmánysértésre, visszamenőleges jogalkalmazásra.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes által hivatkozott eljárási szabálysértések nem valósultak meg. Az iratok között nincs annak írásos nyoma, hogy az alperes a felperest akadályozta volna iratbetekintési jogában, ilyet a felperes okirattal sem igazolt. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperesnek a bírósági eljárás során is lehetősége volt, illetve lett volna az iratok tanulmányozására, bizonyítékainak előterjesztésére. Következetes továbbá a bírói gyakorlat abban, hogy eljárási szabálysértés esetén csak akkor van helye a határozatok hatályon kívül helyezésének, ha az jelentős, és az ügy érdemi eldöntésére is kihatott. Ilyen a perbeli esetben nem volt. A felperes a fellebbezési eljárás során sem csatolt olyan bizonyítékot a gépkocsi forgalmi értékére vonatkozóan, mely alappal vitássá tehette volna az alperes határozata szerinti összeget. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása e körben is megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. (Ítélet 4. oldal utolsó bekezdés, 5. oldal 1. bekezdés).
Az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja kapcsán a felperes alkotmányellenességre vonatkozó jogi érvelését nem fejtette ki. Az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdésének c) pontja egyébként sem a tulajdonosi jogok korlátozásáról szól, hanem kizárólag azt szabályozza, hogy az adójogi jogszabály értelmében mi minősül termékértékesítésnek. Visszamenőleges jogalkalmazás a perbeli esetben nem történt meg. Az Áfa. tv. 67. §-a statisztikai besorolási rend alkalmazását törvényi szinten írja elő az adóhatóságnak.
Az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja szerint termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját célra olyan állapotban használja fel vagy hasznosítja, amelyet ha közvetlenül így szerezne be nem lenne jogosult adólevonásra. E perben az nem volt vitás, hogy a felperes saját céljára, azaz rendszeres bevételszerző gazdasági tevékenységéhez használta a gépkocsit, az 1996. szeptember 2-ai közúti ellenőrzés során. Az alperes határozatában és az elsőfokú bíróság ítéletében nevesített felperes által meg nem cáfolt okiratok tartalmából következően, pedig az ellenőrzés időszakában a gépjármű személygépkocsiként üzemelt, nem felelt meg a tehergépjárműre vonatkozó előírásoknak. Ennél fogva a felperes a határozat szerinti időpontban az adójogi jogszabály értelmében termékértékesítést végzett, ami után adófizetési kötelezettség terheli [Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja, 33. § (2) bekezdés b) pontja.].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.080/2000.)