adozona.hu
AVI 2002.8.96
AVI 2002.8.96
Az adómentesség feltétele, hogy az önsegélyező egyesülettől történő kifizetés ténylegesen az önsegélyező feladatellátása körében kerüljön sor (1990. évi XC. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben (szja) ellenőrzést tartott. Ennek realizálása tárgyában hozott határozatában kötelezte a felperest 388 080 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 392 319 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes - határozatában - a késedelmi pótlékot törölte, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a T.-K. Ö. Egyesülettől (továbbiakban: egyesület) kapott 846 00...
AVI 2002.8.96 Az adómentesség feltétele, hogy az önsegélyező egyesülettől történő kifizetés ténylegesen az önsegélyező feladatellátása körében kerüljön sor (1990. évi XC. tv. 7. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben (szja) ellenőrzést tartott. Ennek realizálása tárgyában hozott határozatában kötelezte a felperest 388 080 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 392 319 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes - határozatában - a késedelmi pótlékot törölte, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a T.-K. Ö. Egyesülettől (továbbiakban: egyesület) kapott 846 000 Ft juttatást az összevont adóalapba beszámító jövedelemként nem vallotta be annak ellenére, hogy ez nem minősül adómentes kifizetésnek.A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségének törlését kérte. Azzal érvelt, hogy az adóhatóság jogi álláspontja téves. Az 1990. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) az adómentességet kizárólag három feltételhez [7. § (1) bekezdés 43. pont] köti, ezek között pedig nem szerepel a Szja. tv. 3. § 36. pontja szerinti feltétel. Hivatkozott arra is, hogy az egyesület az 1989. évi II. törvény (Etv.) alapján működő társadalmi szerv, amelynek nem írható elő, hogy saját tagjai részére csupán korlátozott és célhoz kötött kifizetéseket teljesítsen. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte a határozatába foglaltakra figyelemmel.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem volt jogszabálysértő, megfelelt az Szja. tv. 4. § (1) bekezdésében, 7. § (1) bekezdés 43. pontjában, 7. § (1) bekezdés 3. pontjában, 3. § 36. pontjában, valamint az 1975. évi II. törvény (Tb. tv.) 3. §-ában, 12. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az volt a jogi álláspontja, hogy az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontját csak az Szja. tv. 3. § 36. pontjával együtt lehet értelmezni és alkalmazni. Az adómentesség megállapításának törvényi feltétele az, hogy az önsegélyező egyesület a juttatást önsegélyező feladatának ellátása során nyújtsa, a perbeli esetben pedig ez nem valósult meg. Az egyesület ugyanis semmilyen feltételt nem vizsgált és nem szabott a felperes részére eszközölt juttatás kifizetéséhez. A felperes részére az az összeg és olyan mértékben került kifizetésre az egyesület által, mint amilyen összeget az egyesület részére a felperessel szerződéses kapcsolatban álló B. H. Vállalat (továbbiakban: vállalat) az egyesület részére befizetett. A felperes szociális rászorultságát nem bizonyította, arra nem is hivatkozott. Az egyesülettől a juttatást nem egzisztenciális biztonságának elősegítése érdekében kapta, nem is azért, hogy szociális rászorultságán segítsenek, a részére eszközölt kifizetés nem társadalombiztosítás által nyújtott valamilyen támogatás vagy ellátás kiegészítését szolgálta, ezért ez a kifizetés nem volt adómentes, hanem a többi jövedelemmel összevonandó adókötelezettség alá eső jövedelemnek tekintendő. [Szja. tv. 32. § (1) bekezdés] Az elsőfokú bíróság utalt egyben arra is, hogy az adóhatóság jogszerűen járt el, határozata nem érinti és nem sérti az egyesületi önállóságot.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, az abban is kifejtett indokaira figyelemmel.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyja helyben.
A Legfelsőbb Bíróság csupán a következőkre kíván rámutatni:
A perben a tényállás nem volt vitatott, az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont pedig helyes, megfelel a jogvita elbírálására irányadó jogszabályi rendelkezéseknek és az e tárgyban követett bírói gyakorlatnak. (Kf. I. 27.073/1999/8., Kf. IV. 35.178/2000/6., Kfv. III. 28.690/1997/6......) A Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja szerint az adó alól az az önsegélyező egyesület által adott pénzbeli vagy természetbeni juttatás mentes, amely nem tartozik a 3. pont hatálya alá, feltéve, hogy az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el. E törvényi szabályozásból következően - amely a juttatás nyújtójaként önsegélyező egyesületet jelöl meg - kifejezetten és egyértelműen következik, hogy irányadó az Szja. tv. 3. § 36. pontja szerinti rendelkezés is. Adómentesség megállapításának tehát feltétele az is, hogy az önsegélyező egyesülettől történő kifizetés ténylegesen az önsegélyező feladatellátása körében kerüljön sor, ez pedig a perbeli esetben - a felperes által sem vitatottan - nem következett be. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.148/2000.)