adozona.hu
AVI 2002.7.87
AVI 2002.7.87
Jogellenes, ha a nagy összegű összetartozó beruházásokat a jogszabályban meghatározott érték alatti egységekre bontva érvényesíti az adózó (1991. évi XVIII. tv. 22. §, 46. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság az 1996. évre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát folytatta le a felperesnél, amelynek eredményeként határozatával 238 000 Ft társasági adó, 1 788 000 Ft általános forgalmi adó, 1 089 000 Ft személyi jövedelemadó hiányt állapított meg, melyhez kapcsolódóan 840 000 Ft adóbírság és 600 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú határozat ellen. Az alperes 1998. szeptember 4-én kelt hat...
AVI 2002.7.87 Jogellenes, ha a nagy összegű összetartozó beruházásokat a jogszabályban meghatározott érték alatti egységekre bontva érvényesíti az adózó (1991. évi XVIII. tv. 22. §, 46. §)
Az elsőfokú adóhatóság az 1996. évre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát folytatta le a felperesnél, amelynek eredményeként határozatával 238 000 Ft társasági adó, 1 788 000 Ft általános forgalmi adó, 1 089 000 Ft személyi jövedelemadó hiányt állapított meg, melyhez kapcsolódóan 840 000 Ft adóbírság és 600 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú határozat ellen. Az alperes 1998. szeptember 4-én kelt határozatával az áfa adónemben megállapított adóhiányt 1 113 000 Ft-ra csökkentette, a társasági adóhiány összegét 359 000 Ft-ra felemelte, a felszámított adóhiány összegét 503 000 Ft-ra, a késedelmi pótlék összegét 334 000 Ft-ra változtatta meg, egyebekben az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta.
A jogerős határozat megállapítása szerint a felperes az áruházaira kiterjedő felújítás során új üzleti berendezéseket szerzett be, 7 510 776 Ft összértékben, amelyet 444 egységre bontott (210 db faliállvány, 23 db húsakasztó, 208 db ikergondola, 3 db salgó polc) és a tárgyi eszközök beszerzési költségét 20 000 Ft egyedi beszerzési, előállítási érték alatti tárgyi eszközökre megállapítva a használatbavételkor értékcsökkenési leírásként elszámolta. Az alperes megállapította, hogy a felperes eljárása ellentétes a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 48. § (4) bekezdésében foglaltakkal, valamint a helytelen elszámolás nem felel meg a társasági adóról szól 1991. évi LXXXVI. törvény 1. számú melléklete 4/a. pontjának, illetőleg 4. § (2) bekezdés c) pontjának. A helytelen elszámolás alapján az alperes 7 511 000 forinttal megnövelte a felperes adózás előtti eredményét, és 627 000 Ft elszámolható értékcsökkenés összegével csökkentette azt.
A felperes keresetet nyújtott be a jogerős ítélet ellen.
Álláspontja szerint az alperes helytelenül értelmezte az Sztv. 22. § (5) bekezdését. A PM Jövedelemadó Főosztálya és az APEH Adónemek Főosztálya tárgyban közzétett együttes állásfoglalásának megfelelően állapította meg adóját. Az állásfoglalás szerint tárgyi eszköznek tekinthetők a szerelt egységet alkotó elemek, ezek az elemek egyedi beszerzési értéke külön-külön nem haladhatja meg a 30 000 Ft-ot. Erre hivatkozással kérte a társasági adóalap és társasági adó, valamint a kiszabott adóbírság és késedelmi pótlék törlését.
A felperes keresetét az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak, ezért azt ítéletével elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes az Sztv. 22. § (5) bekezdésének és 46. § (4) bekezdésének helyes értelmezésével jutott arra az álláspontra, hogy a 444 egységre bontott üzleti berendezési tárgyak beszerzési ára nem számolható el egy összegben a felperes által alkalmazott módon.
Jogszabálysértés az elsőfokú és a jogerős adóhatósági határozatokkal szemben nem állapítható meg.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Álláspontja szerint a jogszabályok értelmezése során az alperes és az elsőfokú bíróság is helytelen következtetésre jutott. A modul bolti berendezések minősítését és könyvviteli elszámolását a tárgyban kiadott Pénzügyminisztérium Jövedelemadó Főosztálya és az APEH Adónemek Főosztálya együttes állásfoglalása mindenben alátámasztotta. A 444 egységre bontott elemek mindegyike egy éven túli tartósságú, az elemek önmagukban alkalmasak a vállalkozási cél szolgálatára.
Az alperes a fellebbezésre kifejtett ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a támadott közigazgatási határozatok törvényesek és megalapozottak, az Sztv. rendelkezéseinek mindenben megfelelnek.
A vállalkozási tevékenység szolgálata feltételt az egységre bontás következtében a faliállványok, ikergondolák, és egyéb modulelemek önmagukban nem teljesítik. A felperes szándéka egyértelműen az üzletek berendezésére, árusításra alkalmas tételek beszerzésére irányult. Ez a cél nem érhető el a részekre bontott eszközökkel.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy az alperes jogerős határozata és az elsőfokú bírósági ítélet törvényes és megalapozott.
Az Sztv. 22. § (5) bekezdése szerint a tárgyi eszközök között azokat az anyagi eszközöket, (műszaki berendezés és üzemi felszerelés) kell kimutatni, amelyek tartósak, - közvetlenül, vagy közvetett módon - szolgálják a vállalkozási tevékenységet. Az Sztv. 46. § (4) bekezdése pedig a 20 000 Ft egyedi beszerzési, előállítási érték alatti tárgyi eszközök beszerzési, vagy előállítási költségének használatba vételkor értékcsökkenési leírásként egy összegben való elszámolását teszi lehetővé. E rendelkezések célja, hogy az alacsony értékű tárgyi eszközök leírása a beszerzéshez közeleső időpontban, a nyilvántartási és egyéb kötelezettségek egyszerűsítése céljából egy összegben leírható legyen. Ellentétes a jogszabállyal az az értelmezés, hogy a nagy összegű összetartozó beruházásokat a jogszabályban meghatározott érték alatti egységekre bontva egy összegben, azaz egy adóévben költségként érvényesítheti az adózó beruházó. Egyetlen modul egyediségében nem alkalmas a vállalkozás céljának szolgálatára. Az összeszerelt egységek értékbeni szétbontása kizárólag az egyösszegű elszámolhatóság érdekében történt.
A rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogviszonyban is érvényesülő olyan általános jogelv, amelyet az adóalanynak fizetési kötelezettsége teljesítése, a hatóságnak pedig eljárása során érvényesíteni kell. A rendeltetésszerű joggyakorlás körét meghaladja a felperesnek az az eljárása, amikor a nagy összegű beruházását az Sztv. fent idézett rendelkezéseinek kiterjesztő értelmezésével úgy alkalmazza, hogy az egyébként a vállalkozási célját szolgáló berendezéseket tárgyi eszközként 20 000 Ft értékre bontva bocsát ki számlát, és a beruházás teljes összegét egy összegben költségként leírja. Helyesen járt el tehát az alperes és az elsőfokú bíróság, amikor a felperes adófizetési kötelezettségét megállapította, illetőleg az adófizetési kötelezettséget megállapító hatósági határozatot helybenhagyta.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az érdemben helyes elsőfokú bírósági ítéletet helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 28.930/1999.)