adozona.hu
AVI 2002.7.86
AVI 2002.7.86
A mulasztási bírság kiszabására csak akkor van lehetőség, ha az adózó a nyilatkozattétel elmulasztásával vagy más módon az ellenőrzést akadályozza (1990. évi XCI. tv. 74. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 60. §-ának (7) bekezdése és 74. §-ának (13) bekezdése alapján 30 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki, mert az 1996. évi személyi jövedelemadó bevallásában közölt adatok kiegészítésére vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettségének az adóhatóság 1997. októberi felhívása ellenére nem tett eleget.
A felperes fellebbezése folytán az alperes a 143/1998. számú határozatá...
AVI 2002.7.86 A mulasztási bírság kiszabására csak akkor van lehetőség, ha az adózó a nyilatkozattétel elmulasztásával vagy más módon az ellenőrzést akadályozza (1990. évi XCI. tv. 74. §)
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 60. §-ának (7) bekezdése és 74. §-ának (13) bekezdése alapján 30 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki, mert az 1996. évi személyi jövedelemadó bevallásában közölt adatok kiegészítésére vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettségének az adóhatóság 1997. októberi felhívása ellenére nem tett eleget.A felperes fellebbezése folytán az alperes a 143/1998. számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Az Art. 1. §-ának (5) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a felperest objektív, elháríthatatlan külső körülmény nem akadályozta kötelezettsége teljesítésében, illetve ilyet nem igazolt.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését arra alapítottan, hogy a szükséges igazolások, nyilvántartások az adóhatóság rendelkezésére álltak, ezek alapján is hozható lett volna döntés.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperesnek az Art. 60. §-ának (7) bekezdése alapján jogosultsága volt a felperest felhívni a bevallásban közölt adatok kiegészítésére, azonban a nyilatkozattétel elmaradása miatt az alperes tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a mulasztási bírság kiszabásának az Art. 74. § (13) bekezdésének c) pontjában foglalt előfeltételei fennállnak. A bírság kiszabásának feltétele akkor állt volna fenn a felperes vonatkozásában, ha az Art. 37. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozattételre történő felhívásra került volna sor, nem a felperes saját bevallásával kapcsolatos nyilatkozattételre. Az Art. 60. §-ának (7) bekezdésében írt nyilatkozat megtételének elmaradása esetén az alperesnek nem a mulasztási bírság kiszabására, hanem a felperes adójának becsléssel történő megállapítására van jogszabályi felhatalmazása, így a bírság kiszabásának feltételei nem álltak fenn.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az adóhatóság a nyilatkozattételre való felhívást egy speciális jogszabályhely, az Art. 60. §-ának (7) bekezdése alapján köteles megtenni, míg az Art. 37. §-a egy általános nyilatkozattételről rendelkezik. A vizsgálat, ellenőrzés akadálya, ha az adózó nem küldi vissza az adatlapot, kiterjesztően kell tehát értelmezni az "ellenőrzés akadályoztatása" kitételt és nem csak a megbízólevél átadásával kezdődő adóellenőrzésre vonatkoztatni.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az Art. 60. §-ának (7) bekezdése értelmében az állami adóhatóság a (3) bekezdés d) pontjában említett magánszemélyt a bevallást követően felhívja, hogy az adóévben szerzett összes jövedelem (bevétel) felhasználásáról, továbbá annak forrásairól tegyen nyilatkozatot. Az adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt felhasználásra a magánszemélynek a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendő fedezetet. Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a magánszemély - az adóhatóság külön felhívására - a nyilatkozatban foglaltakat hitelt érdemlően nem igazolja, az adóhatóság a magánszemély adóalapját olyan összegben állapítja meg, amely a tevékenység jellegére, az eset körülményeire tekintettel valószínűsíthető. Az adóalap megállapításánál a (6) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg, hogy az Art. idézett rendelkezése az abban foglaltak szerinti nyilatkozat adása elmulasztásának egyedüli jogkövetkezményeként a becslés alkalmazását rendeli el.
Az Art. 74. § (13) bekezdésének c) pontja mulasztási bíráság kiszabását akkor teszi lehetővé, ha az adózó a nyilatkozattétel elmulasztásával (tanúvallomás jogosulatlan megtagadásával) vagy más módon az ellenőrzést akadályozza.
Mint az elsőfokú bíróság is helyen megállapította ítélete indokolásában, a nyilatkozattétel elmulasztásának esete kizárólag az Art. jelen ügyben nem alkalmazott 37. §-ának (1) bekezdésére vonatkozik, ezért az alperes törvénysértő határozattal szabott ki mulasztási bírságot a 60. § (7) bekezdése szerinti nyilatkozat adásának elmulasztása miatt.
Szemben a fellebbezésben írtakkal, az ellenőrzés más módon történő akadályozásának cl pontban szabályozott esete sem alkalmazható a perbeli ügyben: a felperes a felhívásra nem nyilatkozott, így az adóhatóság a 60. § (7) bekezdése alapján minden további vizsgálat (ellenőrzés) nélkül becsléssel állapítja meg az adóalapot. Ellenőrzést akkor végez, ha a felhívásra adott nyilatkozatot az adózó, amelynek tartalmát az adóhatóság megvizsgálja.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával indokai alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 28.738/1999.)