adozona.hu
AVI 2002.7.85
AVI 2002.7.85
Az adózó kizárólag oly módon kerülhet adójogilag kedvezőbb helyzetbe, hogy nem sérti az adójogszabályokat [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1995. évre vonatkozóan a felperesnél tartott ellenőrzése eredményeként határozatával 21 870 Ft személyi jövedelemadó hiány, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes, a D. Kft. és a P. B. Rt., illetőleg a B. A. Kft. közötti részvény adásvételi szerződések az adóhatóság álláspontja szerint színleltek voltak, azokból árfolyamnyereség sem származhatott. A felperes az értékpapír ...
AVI 2002.7.85 Az adózó kizárólag oly módon kerülhet adójogilag kedvezőbb helyzetbe, hogy nem sérti az adójogszabályokat [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság 1995. évre vonatkozóan a felperesnél tartott ellenőrzése eredményeként határozatával 21 870 Ft személyi jövedelemadó hiány, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes, a D. Kft. és a P. B. Rt., illetőleg a B. A. Kft. közötti részvény adásvételi szerződések az adóhatóság álláspontja szerint színleltek voltak, azokból árfolyamnyereség sem származhatott. A felperes az értékpapír ügyletben jövedelmet szerzett, amely összevonandó jövedelem részét képezi, adóztatására a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. törvény) 29. §-ának (1) bekezdése az irányadó.A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A megyei bíróság álláspontja szerint az adóhatóságok az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdésében foglalt törvényi felhatalmazáson túlterjeszkedtek, amikor a rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó tételes jogi felhatalmazás nélkül az értékpapír adásvételre vonatkozó szerződéseket színleltnek minősítették. Az 1995. adóévre alkalmazható Art. szabályok nem adtak lehetőséget az adóhatóság részére azon az alapon színleltté minősíteni egy szerződést, hogy a szerződés célja az adó minimalizálása. Kizárólag az adócsökkentés szándéka miatt a szerződés színleltnek nem minősíthető. A szerződések közötti összefüggés a 2/1998. KJE számú határozat szerint sem alapozza meg a színleltség megállapítását.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Részletesen kifejtett álláspontja szerint a perbeli szerződések a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerinti színlelt szerződések. A felek akaratnyilatkozata mögött nem áll szerződéskötési szándék, a szerződésláncolat, az adóelőny realizálása a közterhek csökkentése céljából jött létre. Előadta továbbá az alperes, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott jogegységi döntés jelen ügyben irányadónak nem tekinthető, mert itt az értékpapírok ára a piaci ár- és értékarányoktól eltért, három nap alatt közel nyolcszorosára növekedett, majd ugyanezen értékkel csökkent.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, azonban abból téves jogi következtetést vont le.
Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket, valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek, más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
Az Art. idézett rendelkezésének alkalmazása az adóhatóság számára a szerződés színleltségére vonatkozó külön hivatkozás nélkül is lehetővé teszi a szerződés valódi tartalmának vizsgálatát és adójogi szempontból történő minősítését, amely a felek polgári jogi jogviszonyára nem hat ki.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Szja. törvény 1994. és 1995. évben hatályos 3. §-ának 19. pontjában foglalt árfolyamnyereség adóztatása a felperes esetében csak akkor történhetett volna az adóévben megszerzett egyéb jövedelmekkel való összevonás nélkül, a 37. § (9) bekezdése szerinti forrásadó levonásával, ha az adóvizsgálat során feltárt tényállásból nem lett volna megállapítható, hogy valójában a tulajdonosi viszonyhoz kapcsolódó jövedelemként került kifizetésre. A felperes ugyanis, mint az A. Kft. egyik tulajdonosa, a Kft. döntése alapján részesült az év végén felosztásra szánt jövedelemből az értékpapírok adásvételéhez kapcsolódóan, melyhez a részvények darabszámát és a részvényárfolyamot előre meghatározták.
Az árfolyamot és az elérhető árfolyamnyereséget az értékpapír kereslet-kínálat viszonyai, az értékpapír-piaci és gazdasági viszonyok alakítják. Értékpapír vásárlása esetén a vevő befektető, aki pénzét az értékpapír-piac hatásától teszi függővé, kockáztatja. A tulajdonosok (a felperes) nem minősülnek ilyen befektetőnek, hiszen nem az értékpapírpiac hatásától függően kockáztatnak, hanem tulajdonosi döntésüktől függött, hogy milyen összegű árfolyamnyereséghez jutnak.
A fentiekből következően a felperest tehát az "értékpapírból származó" jövedelme után nem az Szja. törvény 27. §-a és 37. §-ának (9) bekezdése szerinti forrásadó fizetési kötelezettség, hanem az Szja. törvény 8. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 32. §-ának (1) bekezdése alapján összevont jövedelem után terhelte személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját a 2/1998. KJE számú jogegységi döntésben foglaltak értelmezéséről. A Legfelsőbb Bíróság az 1/1998. KJE számú jogegységi határozatában fejtette ki, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogviszonyban is olyan általános jogelv, melyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése, a hatóságnak pedig eljárása során érvényesíteni kell. A 2/1998. KJE számú jogegységi döntés értelmében az adóhatóságot az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint megillető jogosultság az adójogszabály szövegének önkényes értelmezésével nem vezethet a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetések levonására, és egyes szerződések érvénytelenné minősítésére. Nem ütközik jogszabályi előírásba ezért, ha az adózó olyan szerződést köt, amelynek eredményeként jogilag kedvezőbb helyzetbe kerül, feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi.
A felülvizsgált adóügyben azonban a jogegységi határozatban foglalt jogelvek sérelmet szenvedtek, mert a tényállásból az volt megállapítható, hogy a felperes és az előzőekben már megjelölt gazdasági társaságok közötti értékpapír adásvételi szerződések célja azt volt, hogy a jövedelmek összevont adózása helyett a közterhek jelentős csökkentése mellett kerüljön sor adófizetésre. A felperes tehát azáltal került adójogilag kedvezőbb helyzetbe, hogy az Szja. törvény 8. §-ának (1) bekezdésében írt szabályt megkerülte a kedvezőbb adózás érdekében, amelyre a kifejtettek értelmében az adójogszabály lehetőséget nem biztosított.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 32. §-ának (2) bekezdése alapján tévesen rendelkezett a közigazgatási eljárásban lerótt illeték visszatérítéséről. Az Itv. 32. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a közigazgatási eljárásban lerótt illeték visszatérítéséről az a hatóság jogosult rendelkezni, amelynek eljárásában az illeték lerovása megtörtént. A bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a közigazgatási eljárásban lerótt fellebbezési illeték visszatérítésére, és ilyen irányú kereseti kérelme sem volt a felperesnek. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 28.457/1999.)