adozona.hu
AVI 2002.7.83
AVI 2002.7.83
Mezőgazdasági termelőnek az minősül, aki a jogszabályban megjelölt terméket előállítja [40/1992. (III. 4.) Korm. r. 1., 14. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozattal módosított határozatának keresettel nem támadott rendelkezését nem érintette (a műszaki fejlesztési hozzájárulásban, illetőleg reorganizációs hitel kamattámogatás címén adókülönbözetet módosító illetve megfizetésre kötelező rendelkezései körében), míg a keresettel támadott rendelkezései körében az agrárpiaci támogatás, reorganizációs támogatás miatti adókülönbözet megfizetésére kötelező részében a keresetet elutasította. A társasági adó r...
AVI 2002.7.83 Mezőgazdasági termelőnek az minősül, aki a jogszabályban megjelölt terméket előállítja [40/1992. (III. 4.) Korm. r. 1., 14. §]
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozattal módosított határozatának keresettel nem támadott rendelkezését nem érintette (a műszaki fejlesztési hozzájárulásban, illetőleg reorganizációs hitel kamattámogatás címén adókülönbözetet módosító illetve megfizetésre kötelező rendelkezései körében), míg a keresettel támadott rendelkezései körében az agrárpiaci támogatás, reorganizációs támogatás miatti adókülönbözet megfizetésére kötelező részében a keresetet elutasította. A társasági adó rehabilitációs dotáció miatti adókülönbözet megfizetésére, az adókülönbözet után kiszabott adóbírság, valamint késedelmi pótlék megfizetésére kötelező rendelkezései körében az 1992-1996. évi eredmény megállapításra vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra is kiterjedően, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.A felperes keresetében a műszaki fejlesztési hozzájárulás miatti adókülönbözetet, illetőleg a reorganizációs hitelkamat támogatás címén 1994-1996. évre módosított adókülönbözetet megállapító része tekintetében az alperes határozatát nem támadta, míg keresetében a társasági adónál számítási hibára vonatkozással 177 000 Ft, jogszabálysértésre hivatkozással 120 000 Ft, a rehabilitációs dotáció körében 959 000 Ft adókülönbözet és járulékos bírság és pótlék törlését kérte. E körben az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, mely elsőfokú ítéleti rendelkezés fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
Az agrárpiaci támogatás és reorganizációs támogatás körében a felperes az alperes határozatának hatályon kívül helyezését azért kérte, mert álláspontja szerint 1994-ben az úgynevezett vetési támogatást a 40/1992. (III. 4.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján, valamint a gázolaj-támogatást a R. 14-17. §-aiban foglaltaknak megfelelően jogszerűen vette igénybe. A reorganizációs támogatás kapcsán pedig arra hivatkozott, hogy 1995. október 12-én a 480 férőhelyes kocaszálláson meglévő 247 db anyaállat 100 db-bal való növelésére nyújtott be pályázatot, mely pályázat elfogadásra került, amely folytán 1 900 000 Ft vissza nem térítendő fejlesztési támogatásban részesült, és a vállalt kötelezettségét az illetékes minisztérium el is fogadta. Ebből következően tévedett az alperes, amikor a módosított, az agrárágazat támogatásának egyes kérdéseiről szóló 187/1994. (XII. 30.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 18. §-ának (3) bekezdés f) pontjára hivatkozással közteherfizetése kötelezettségét megállapította.
Az elsőfokú bíróság e körben a felperes keresetét azért utasította el, mert álláspontja szerint a R. 1. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján a vetési támogatás igénybevételére a felperes 1994-ben nem volt jogosult, mert a R. alkalmazásában nem minősült mezőgazdasági termelőnek, mivel az érintett területeket illetve, azok egy részét kárpótlás címén kiadta. Megítélése szerint a vetési támogatás a mezőgazdasági termelőt, a mezőgazdasági terméket saját kockázatra előállítót illeti meg.
A gázolaj támogatás kapcsán rámutatott arra, hogy az illetékes földművelésügyi hivatal 1993. szeptember 15-én a felperes által elvégzett mezőgazdasági munkákat és azok befejezését igazolta, ezért ezen időpontig a felperes a gázolaj támogatásra jogosult volt, ezt követően azonban már igénye megalapozatlan volt. A reorganizációs támogatás kapcsán pedig kifejtette, (osztva az alperes álláspontját), hogy a felperesi pályázat és támogatás mellett nem teljesültek a Korm. r. 18. §-ának (3) bekezdés f) pontjában írt feltételek, mely szerint a támogatás igénybevételének feltétele a korszerűsített férőhely egy éven belüli legalább 80 százalékos mértékű betelepítése volt (függetlenül a felperesi pályázattól és annak mikénti elfogadásától).
A keresetet elutasító rendelkezések ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet e körben való megváltoztatását, és az alperesi határozatok e körben való hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy a vetési támogatás nem vitásan a vetés elvégzése után illeti a termelőt, míg a gázolaj támogatás kapcsán arra hivatkozással, hogy a hivatal téves igazolása igényének jogosságát nem érintheti, mivel nem vitás, hogy szeptember 15-ig a teljes betakarításra, illetőleg az őszi munkálatok elvégzésére nem kerülhetett még sor.
A reorganizációs támogatás kapcsán arra hivatkozott a felperes, hogy ténylegesen 347 db anyasertés tartását vállalta, erre nyújtott be pályázatot, ezt fogadta el a Földművelésügyi Minisztérium. Kiemelte, hogy nem kellő súllyal értékelte az elsőfokú bíróság azt a körülményt, hogy az 1996-ban kiadott támogatási okiratot 1998. évi április hó 22. napján kelt 3005/126/1998. számú határozatával módosította a Minisztérium, és a támogatással érintett anyakoca létszámot 384 db-ban állapította meg (amikor ennyi anyakocával rendelkezett is).
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben és akként változtatta meg, hogy az alperes határozatát a kocatartáshoz kapcsolódó reorganizációs támogatás tekintetében is hatályon kívül helyezte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján a fellebbezéssel érintett körben részben helyes következtetésekre jutott, mely következtetésekkel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság egyetértett, a kocatartással kapcsolatos reorganizációs támogatás tekintetében azonban eltérő álláspontja folytán okszerűtlen következtetéseket vont le, melyekkel a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet.
A vetési támogatás kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a R. 1. §-ának (1) bekezdése szerint a rendelet hatálya a mezőgazdasági tevékenységet folytató állami vállalatra, gazdasági társaságra, szövetkezetre, mezőgazdasági szakcsoportra és magántermelőre (a továbbiakban: együtt: mezőgazdasági termelő) terjed ki. A (2) bekezdés szerint pedig e rendelet alkalmazásában mezőgazdasági termelő: a KSH mezőgazdasági és erdészeti termékek jegyzékében (METJ) 91. és 92., valamint az ipari termékek jegyzékében (ITJ) 88-30-tól 88-33-ig terjedő termékszámmal jelölt terméket saját kockázatára termesztő (előállító). A METJ a mezőgazdasági és az erdészeti tevékenység eredményeként keletkező, valamint a behozatalból származó termékek (közvetlen fogyasztásra alkalmas termékek, élelmiszeripari alapanyagok és egyéb, nem élelmezési rendeltetésű mezőgazdasági és erdészeti termékek) csoportosítását tartalmazza. A METJ 91. számú termékcsoportja a növénytermelési termékeket (gabona stb.), 92. számú termékcsoportja a kertészeti termékek (zöldségfélék stb.) felsorolását tartalmazza. Az ITJ. 8830-tól 88-33-ig terjedő termékek pedig a félkész bor bortermelési célra, szőlőmust, sűrített szőlőmust és szőlőbor. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a R. alkalmazásában mezőgazdasági termelő az, aki METJ 91. és 92. csoportjában megjelölt termékeket megtermeli, azaz előállítja, illetőleg az ITJ. szerinti boripari termékeket előállítja. Ebből következően önmagában a vetés az azt követő betakarítás hiányában a vetési támogatásra való jogosultság alapját nem képezheti.
A gázolaj támogatás kapcsán is helytálló következtetésekre jutott az elsőfokú bíróság. A fellebbezésben foglaltakra utalással emeli ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a R. 15. §-ának (1)-(3) bekezdése a gázolaj támogatás mértékére vonatkozó szabályokat tartalmazza, míg a (4) bekezdés szerint a támogatás munkafázisonként külön-külön vagy együttesen is igénybe vehető. A R. 17. §-ának (2) bekezdése szerint a mezőgazdasági földhasználó a támogatást a területileg illetékes elsőfokú állami adóhatóságtól igényelheti az 1993. január 1. napja után vásárolt gázolaj, illetve a kiállított gépi munka számlák, valamint a területileg illetékes földművelésügyi hivatal igazolása alapján, a munka elvégzését követő hó 15. napjától. A felperes az 1993. augusztus 26-án kelt kérelmében a 23/1993. (II. 4.) Kormány sz. rendelet alapján igénybe venni kívánt gázolaj-támogatás kapcsán kérte a mellékelt kimutatás alapján az illetékes földművelésügyi hivataltól a használt 2131 ha földterület nagyság igazolását. A hivatal az 1993. szeptember 15. napján kelt igazolásával 2131 ha szántóművelési területen a talaj előkészítéstől, vetéstől a betakarításig és szállításig elvégzett munkákat igazolta, mivel a felperes kérelmében nem jelölt meg munka fázisokat.
A felperes által a kérelemben hivatkozott 23/1993. (II. 4.) Kormányrendelet iktatta be a R. 14-17. §-ait, a gázolaj támogatás feltételei, mértéke és a kérelem előterjesztése tárgyában. Ebből következően a felperesnek tisztában kellett azzal lennie, hogy vagy munkafázisonként külön-külön kéri a támogatást, vagy a 17. § (2) bekezdésében foglaltak alapján együttesen, a mezőgazdasági munkák elvégzését, befejezését követően. Külön kérelem hiányában és mert a földművelésügyi hivatal igazolásának kijavítását a felperes nem kérte, így az igazolás azt támasztja alá, hogy a felperes 1993. szeptember 15-ig a munkálatokat elvégezte, befejezte, az ezt követően előterjesztett kérelmet az alperes jogszerűen utasította el a R. 17. §-ának (2) bekezdésében írt hivatali igazolás tartalmára figyelemmel.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a reorganizációs támogatás kapcsán a felperes kereseti kérelmét elutasította. A Korm. r. IV. fejezete rendelkezik az agrárágazat szervezeti-szerkezeti átalakítását (reorganizáció) elősegítő támogatásokról. A 18. § (1) bekezdése szerint a e fejezet (IV. fejezet) szerinti program keretében a gazdálkodó az exportárualap növelése érdekében pályázat alapján támogatásként fejlesztési célú juttatást vehet igénybe az állattartó telep és épület (a továbbiakban együtt: férőhely) megvásárlásához, a megvásárolt, illetve a már tulajdonában lévő férőhely korszerűsítéséhez, a szarvasmarha, a sertés és a juh tenyészállat beállításához, továbbá a beállítás miatt megnövekedett forgóeszköz-szükséglet részbeni biztosításához. A (2) bekezdés szerint a támogatás formái a vissza nem térítendő fejlesztési támogatás, valamint a legfeljebb 7 évi időtartamra szóló kamattámogatás. Végül a (3) bekezdés rendelkezik a támogatás mértékéről és feltételeiről. A (3) bekezdés f) pontja szerint kétségtelen, hogy a támogatás igénybevételének további feltétele, hogy a gazdálkodó vállalja a vásárolt, illetve korszerűsített férőhely - a támogatási okirat kiadásától számított egy éven belüli - legalább 80 százalékos mértékű betelepítését, továbbá vállalja, hogy a tenyészállat állományt a határozat kiadásától számított 5 éven keresztül legalább szinten tartja. A felperes 480 férőhelyes telep korszerűsítését vállalta, és a már meglévő 247 koca további 100-al való gyarapítását. Erre nyújtotta be pályázatát, e pályázatot fogadta el a minisztérium, és e pályázat alapján nyújtottak a felperes részére vissza nem térítendő támogatást. Az 1 900 000 Ft-os támogatásból pedig a felperes a vállalt 100 anyakocát beállította, és e vonatkozásban utóbb a minisztérium a támogatási okiratot módosította is. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a pályázat kérdésében döntő Minisztérium részéről a nem kellő körültekintés miatt a jogszabályi feltételek figyelmen kívül hagyása jogszerűen nem volt a felperes terhére róható. A felperes vállalását teljesítette, ezért vele szemben e vonatkozásban az adóhiány illetve adókülönbözet, és az ehhez kapcsolódó bírság és pótlék megállapítása jogszabálysértően történt.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a Pp. 253. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben és akként változtatta meg, hogy az alperes határozatát a kocatartáshoz kapcsolódó reorganizációs támogatás tekintetében is hatályon kívül helyezte, míg egyebekben a vetési, illetőleg a gázolaj támogatás tárgyában helybenhagyta.
A másodfokú bíróság e körben az alperes új eljárásra kötelezését mellőzte, figyelemmel az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelező rendelkezésére, amely folytán a reorganizációs támogatás tárgyában a szükséges eljárást (és határozat hozatalt) az alperes a másodfokú bíróság erre vonatkozó külön kötelezése nélkül is köteles lefolytatni.
A felperes fellebbezése részben sikerre vezetett, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a Pp. 81. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján akként rendelkezett, hogy az érintett körben az első- és másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 29.413/1999.)