adozona.hu
AVI 2002.6.74
AVI 2002.6.74
Az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni a teljesítés időszakában a naptári évben értékesített termékek, anyagok, áruk áfát nem tartalmazó ellenértékét [1991. évi XVIII. tv. 45. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes vállalkozási szerződést kötött a M. Vagyonkezelő és Befektető Kft.-vel az 1000 m2 területű, az ingatlan-nyilvántartás szerint beépítetlen terület megnevezésű üzletház, irodaház centrumban 2077/10 000 tulajdoni hányadnak iroda és közlekedő, valamint szociális helyiségek építtetésére. A szerződésben kikötött vállalkozási díj, amelyet a felperes kifizetett, 52 017 000 Ft + 11 992 000 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) volt. A felperes három adásvételi szerződés keretében ...
AVI 2002.6.74 Az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni a teljesítés időszakában a naptári évben értékesített termékek, anyagok, áruk áfát nem tartalmazó ellenértékét [1991. évi XVIII. tv. 45. §].
A felperes vállalkozási szerződést kötött a M. Vagyonkezelő és Befektető Kft.-vel az 1000 m2 területű, az ingatlan-nyilvántartás szerint beépítetlen terület megnevezésű üzletház, irodaház centrumban 2077/10 000 tulajdoni hányadnak iroda és közlekedő, valamint szociális helyiségek építtetésére. A szerződésben kikötött vállalkozási díj, amelyet a felperes kifizetett, 52 017 000 Ft + 11 992 000 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) volt. A felperes három adásvételi szerződés keretében a megépített ingatlanokat értékesítette 20 000 000 Ft + áfa vételárért. A szerződések módosításra kerültek, mely szerint az M. Kft., valamint a felperes és az iroda más tulajdonostársai között vita van folyamatban, az M. Kft. perbeli ingatlanban fennálló eszmei hányadának tekintetében. Így a módosított adásvételi szerződés szerint a felperes vállalta azt is, hogy a vita rendezése érdekében eljár, az M. Kft. vitatott tulajdoni illetőségéből megveszi a ráeső részt, és ezen tulajdoni részt a vevők részére átadja. Megállapodtak abban is, hogy az eredeti vételárat felemelik 30 000 000 Ft + áfa összegre. Az 1997. december 22-én kelt módosítások alapján az árkülönbözetek erejéig az eladó 2000. december 31-ig jogosult a számla benyújtására, melyet a vevők 2001. január 31-ig átutalással kötelesek kiegyenlíteni.Az APEH Megyei Igazgatósága 1995-97. évekre vonatkozóan átfogó vizsgálatot végzett a felperesnél, melynek eredményeképpen hozott - az elsőfokú határozatot helybenhagyó - alperesi határozatban 8 014 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 2 404 000 forint adóbírság és 580 000 forint késedelmi pótlék került a felperes terhére megállapításra. Az adóhiány keletkezésének oka az volt, hogy a felperes az ingatlan értékesítését, az ingatlanforgalmazást nem szokásos üzleti tevékenységként folytatta, az ingatlan értékesítéséből befolyt vételár nem érte el a bekerülési érték 50%-át, így az d=526 ssz=2089>1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tatv.) 8. §-ának 1/b. pontja, valamint a 3. sz. melléklet 3. pontjában foglaltak alapján az értékesítési ellenértéket meghaladó bekerülési érték az adóalapot növelte (52 017 000 Ft-20 000 000 Ft = 32 017 000 Ft).
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát kérte, megítélése szerint az alperes helytelenül állapította meg a társasági adóalapot növelő tételt, mivel a tulajdoni hányadát 30 000 000 Ft + áfa vételárért értékesítette a három vevő részére. Hivatkozott arra is, hogy az alperes tévesen értelmezte az adásvételi szerződések módosításának tartalmát, mert a 10 000 000 Ft + áfa további vételárrész az eredetileg is a vevők részére adott ingatlanrész ellenértékének minősül.
Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot megváltoztatta az elsőfokú határozatra is kiterjedően és az 5 475 000 forint adókülönbözetet és az ehhez kapcsolódó adóbírságot és késedelmi pótlékot törölte. Állást foglalt a szokásos üzleti tevékenység értelmezése körében akként, hogy a felperes semmivel sem bizonyította, hogy az ingatlan vásárlása és értékesítése ilyen tevékenységnek minősülne. Utalt arra, hogy a perbeli jogügylet - az adásvétel - még nem zárult le, így az alperes helytelenül állapította meg, hogy a perbeli adásvételi ügyletekből a felperes mekkora összegű bevételre tett szert. Az elsőfokú bíróság a szerződésmódosításokkal kapcsolatban a felperessel egyezően arra a következtetésre jutott, hogy a 10 000 000 forint + áfa összegű vételárrész az eredetileg eladott ingatlanrész ellenértékének többlete. Megítélése szerint a többletösszeg nem azért folyik be bevételként a felpereshez, mert az M. Kft.-től további tulajdoni illetőséget vásárolt és azt továbbértékesíti a vevő részére, hanem azért illeti meg a felperest, mert az eredeti adásvételi szerződés körén kívül eső vitás kérdések rendezése érdekében eljár. Ennek okán emelték fel a felperesek az eladott ingatlanrész kialkudott vételárát.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása ellentmondásos, egyrészt megállapítja a 10 000 000 forintos vételárrész tekintetében azt, hogy az az eredetileg eladott ingatlanrész ellenértéktöbblete, illetve ezzel ellentétesen pedig azt is rögzíti, hogy a felperes azt vállalta, hogy az eredetileg eladott ingatlanrészen kívül további vitatott, még az M. Kft. tulajdonában lévő ingatlanrészek tekintetében fog eljárni, amelyeket később fog megvenni. Utalt arra is, hogy amennyiben a felperes az érintett jogügylet kapcsán 30 000 000 Ft + áfa bevételhez jutott volna, neki ezen összegről kellett volna számlát kiállítania és a társasági adófizetési kötelezettségét is ennek megfelelően kellett volna megállapítania.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a megyei bíróság ítéletének hatályban történő fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Tatv. 8. § (1) bekezdése d) pontja alapján az adózás előtti eredményt növeli költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételt szerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. sz. mellékletben foglaltakra. A 3. sz. melléklet 3. pontja pedig akként rendelkezik, hogy nem a vállalkozás érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak minősül a tárgyi eszközök értékesítése esetén az ellenértéket meghaladó számított nyilvántartásérték, készletértékesítése esetén az ellenértéket meghaladó könyv szerinti érték, ha a bevételként elszámolt összeg kevesebb a könyv szerinti érték 50%-ánál. Ezt a rendelkezést csak akkor nem kell alkalmazni, ha az adózó az értékesítést a szokásos üzleti tevékenységeként végzi.
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 45. §-ának (1) bekezdése szerint az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni a teljesítés időszakában a naptári évben értékesített termékek, anyagok, áruk általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenértékét. A 83. § (1) bekezdése értelmében minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök illetve az eszközök forrásainak állományát, illetve összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenni, illetve a számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének, illetve végrehajtásának időpontjában kell kiállítani Sztv. 84. § (2), (3) bekezdése.
A Legfelsőbb Bíróság a szokásos üzleti tevékenység körében, illetve a jogügylet le nem zártsága körében osztotta a megyei bíróság álláspontját figyelemmel arra, hogy a szerződéses többlet vételár a 10 000 000 Ft + áfa a vizsgált időszakot érintő időszakban - 1995-97-es évek nem került kiegyenlítésre, így e tekintetben a jogügylet lezártnak nem tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróságnak - a felülvizsgálati kérelem folytán - abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes helyesen járt e el akkor, amikor megállapította, hogy az értékesített ingatlanok 20 000 000 forintos összege alacsonyabb, mint az értékesített beruházások kivezetésekor elszámolt nyilvántartási érték a 52 017 000 forint 50%-a, így a 37 017 000 forintot társasági adóalap-növelő tételként kell figyelembe venni, melynek a felperes adókötelezettségére nézve eredménye az, hogy 5 475 000 forint adókülönbözetet keletkezett.
Az alperesi határozat jogszerűségének megállapításához mindenképpen szükséges a szerződésmódosítás kérdésében való állásfoglalás. Az eredeti adásvételi szerződés rögzíti, hogy az eladó eladja a vevő pedig megvásárolja a konkrétan megjelölt eszmei hányadrészt. A későbbi módosítás rögzíti, hogy a megjelölt eszmei hányadra a felek adásvételi szerződést kötöttek, továbbiakban megállapítják, hogy a 3103/10 000 eszmei hányad tulajdonosa az M. Kft. Ezen ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kapcsán az eladó és a tulajdonostársai, valamint az M. Kft. között vita van folyamatban és az eladó - vagyis a felperes - vállalja, hogy a vita rendezése érdekében eljár; az M. Kft. vitatott tulajdoni illetőségéből a ráeső részt megveszi és amennyiben ezt megvásárolta, úgy ezen rész arányos részét 2000. december 31-ig a vevőnek átadja. A szerződésmódosítás 5. pontja azt rögzíti, hogy a 3. pontra tekintettel, vagyis arra tekintettel, hogy a felperes az M. Kft.-től a vitatott tulajdoni illetőséget megveszi, az 1. pontban leírt szerződésben, vagyis az eredeti szerződésben szereplő vételár módosul.
A fentebb ismertetett szerződés és annak módosításai alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az M. Kft.-vel kötött vállalkozási szerződés alapján létrehozott tulajdoni illetőségét 20 000 000 Ft + áfa vételárért értékesítette. Így az elsőfokú bíróság e tekintetben téves jogi álláspontra helyezkedett. Helyesen járt el azonban az alperes, amikor a nyilvántartási értékkel szemben 20 000 000 forintot vett figyelembe, melynek adójogi következménye az, hogy a kimutatott 5 475 000 forint társasági adókülönbözet jogszerű.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.021/2000.)