adozona.hu
AVI 2002.6.70
AVI 2002.6.70
Az Szja. törvény 26. §-ában írt felsorolás nem taxatív jellegű [1991. évi XC. tv. 26. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes részére az 1992. december 3-án vásárolt, majd letétbe helyezett 2000 db D. részvény után az O. B.k. Rt. 1994. január 21-én 1000 db D. részvényt írt jóvá. A részvények tőzsdei átlagára ebben az időpontban 808 Ft/db volt.
Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes a jóváírt részvények értékét az 1994. évi személyi jövedelemadó bevallásban jövedelemként nem szerepeltette, ezért a felperes terhére az 1994. évre 161 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 80 800 Ft adóbírságot ...
AVI 2002.6.70 Az Szja. törvény 26. §-ában írt felsorolás nem taxatív jellegű [1991. évi XC. tv. 26. §].
A felperes részére az 1992. december 3-án vásárolt, majd letétbe helyezett 2000 db D. részvény után az O. B.k. Rt. 1994. január 21-én 1000 db D. részvényt írt jóvá. A részvények tőzsdei átlagára ebben az időpontban 808 Ft/db volt.Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes a jóváírt részvények értékét az 1994. évi személyi jövedelemadó bevallásban jövedelemként nem szerepeltette, ezért a felperes terhére az 1994. évre 161 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 80 800 Ft adóbírságot és 237 926 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyó határozatát a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 26. §-ára és 37. § (3) bekezdésére alapította. Megállapította, hogy a 2000 db D. részvény hozadékaként a felperes javára jóváírt 1000 db hűségrészvény tőzsdei átlagáron számított 8800 Ft értéke után a felperesnek 161 000 Ft adófizetési kötelezettsége keletkezett, amelyet adóbevallásában nem szerepeltetett. Megállapította továbbá, hogy az adóbírság és a késedelmi pótlék mérséklésére az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 73. § (1) bekezdése és 67. § (3) bekezdése alapján különös méltánylást érdemlő körülmény hiányában helye nincs.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az Szja. tv. 26. §-ában nevesítetten hűségrészvény nem szerepel, azonban a felsorolás nem taxatív. Az értékpapírból származó bevételnek az a bevétel tekinthető, amely vagyongyarapodásra az értékpapírral összefüggésben keletkezik jogosultsága az értékpapír tulajdonosának. A hűségrészvénnyel a felperes vagyoni értéket szerzett meg, amely egyben jövedelemnek minősül az Szja. tv. 4. § (1) bekezdésére tekintettel. Rámutatott az elsőfokú bíróság az adóhatóság 291/1992. számú szakmai iránymutatására, amely a bíróság álláspontjával azonosan meghatározta, hogy amennyiben hűségrészvény ingyenesen kerül az adózó birtokába, az teljes egészében adóalapnak tekintendő. Visszterhes vétel esetén pedig számszerűsíteni kell az ügyleti értéket és azzal csökkenthető a megszerzett jövedelemadó-alap nagysága.
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnek az Art. 23. § (1) bekezdése alapján adóbevallási kötelezettsége keletkezett miután a kifizető az adóelőleget nem vonta le. A felperes az adóbevallási kötelezettségének nem tett eleget, a kifejtettek értelmében az adóhiány megállapítása jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását és a sérelmezett közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy a hűségrészvényeket nem ingyenesen "ajándék címén" szerezte meg, hanem az adásvételi szerződésben rögzített feltétellel a letétbe helyezés megvalósulása miatt ellenérték fejében. Az Szja. tv. 43. § (3) bekezdése értelmében mindaddig nem volt adófizetési kötelezettsége, amíg a részvények eladása és árfolyamnyereség elérése nem valósult meg.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság és az alperes a felperes adófizetési kötelezettségét a 2000 D. részvény után kapott 1000 db hűségrészvényből eredő jövedelem alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg.
Az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése szerint jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett vagyoni érték egésze, illetve e törvényben költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada. Az 5. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bevétel a magánszemély által az adóévben megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen kapott készpénz, jóváírás és természetben juttatott vagyoni érték - ide értve az ingó és ingatlan vagyontárgyat, az értékpapírt, a szolgáltatást és a vagyoni értékű jogot - tekintet nélkül arra, hogy az a korábbi vagy a későbbi évekre vonatkozik.
Az Szja. tv. 26. §-a értelmében a részvényből és a külön jogszabályban ilyenként meghatározott értékpapírból származó bevétel (pl. kamat, prémium, osztalék, járadék, árfolyamnyereség) egésze jövedelemnek tekintendő.
Az Szja. tv. ismertetett rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy a felperes olyan jövedelemre, bevételre tett szert, amelynek összege után őt adófizetési kötelezettség terhelte.
A perbeli esetben nem arról volt szó, hogy a felperes a letétbe helyezéssel, mint ellenértékkel visszterhesen szerzett a hűségrészvényekre tulajdonjogot, a részvényeket nem is ingyenesen szerezte, hanem azokat a letétbe helyezett részvények "befektetésének" hozadékaként kapta meg, amely ugyan az Szja. tv. 26. §-ában nevesítetten nincs felsorolva, de mint ahogy az elsőfokú bíróság megállapította, az abban szereplő felsorolás példálózó jellegű, és nem taxatív. A hűségrészvény bevételnek minősülő olyan hozadéka volt a letett részvényeknek mint a kamat, osztalék, prémium stb.
A hűségrészvény a felperes által az első lépésben megvásárolt 2000 részvény hozadékának, azaz az értékpapírból származó osztalékszerű jövedelemnek tekintendő, amely után az adó mértéke az Szja. tv. 37. § (3) bekezdése alapján 20%.
Annyiban helytálló volt a fellebbezés, hogy a részvények vásárlása, visszterhes megszerzése esetében általában értékesítéskor keletkezik az árfolyamnyereség után adófizetési kötelezettség. A hűségrészvény elidegenítése esetében is ugyanaz a helyzet, ekkor a tőzsdei átlagárfolyam a szerzéskori érték és az azt meghaladó eladási ár minősül árfolyamnyereségnek.
A továbbiakban az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt is, hogy a felperes - miután az adót az Szja. tv. 43. § (2) bekezdése alapján a kifizető nem vonta le - azt a felperesnek kellett volna megállapítania és adóbevallásában bevallania. Ennek elmulasztása miatt az adóhatóság jogszerűen állapította meg az adóhiányt és az ehhez fűződő adóbírságot és késedelmi pótlékot.
Mindezekre tekintettel - a fenti módosítással - a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 29. 424/1999.)