adozona.hu
AVI 2002.6.69
AVI 2002.6.69
Az okiratok hiányát, az okirat tartalmát utóbb tanúvallomással pótolni nem lehet (1991. évi XC. tv. 2. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi határozat felülvizsgálatára irányuló felperesi keresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az alperes a felperesnél lefolytatott vizsgálat megállapításai alapján helytállóan alkalmazta a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (Szja. tv.) valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) rendelkezéseit.
Megállapította, hogy a vizsgált 1993-as és 1994-es években az Szja. tv. 30. § (2) bekezdése alapján j...
AVI 2002.6.69 Az okiratok hiányát, az okirat tartalmát utóbb tanúvallomással pótolni nem lehet (1991. évi XC. tv. 2. §)
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi határozat felülvizsgálatára irányuló felperesi keresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az alperes a felperesnél lefolytatott vizsgálat megállapításai alapján helytállóan alkalmazta a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (Szja. tv.) valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) rendelkezéseit.Megállapította, hogy a vizsgált 1993-as és 1994-es években az Szja. tv. 30. § (2) bekezdése alapján jövedelemnek tekintendő a költségtérítésnek az igazolt és elismert költségek levonása után fennmaradó része. Az Szja. tv. 1. számú melléklete B/III. pontja szerinti elszámolási módnak a felperes elszámolása nem felelt meg, de nem rendelkezett a 60/1992. (IV. l.) Korm. rendelet 5. § szerinti írásbeli megállapodással sem. Ezek hiányában jutott arra a következtetésre, hogy az alperes által figyelembe vett összeg helyes volt.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását kérte. Hivatkozott arra, hogy az alperes a betéti társaságnál a felperessel szemben megállapított mulasztás következményeit nem alkalmazta. A kifizetett összegeket és azok könyvelését szabályszerűnek fogadta el. Figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes térítés nélkül engedte át a gépkocsi használatát, melynek következtében nem csak maga vezette azt. A felperes nem munkavállaló ezért esetében a 60/1992. (IV. l.) Korm. rendelet 5. §-a nem alkalmazható. Az elsőfokú bíróság indokolatlanul mellőzte a felperes által felajánlott bizonyítást. Nem tisztázta az Art. 60. §-ának és 60/A. §-ának törvényi feltételeit. Változatlanul állította, hogy költség kifizetése történt, mely jövedelemalapot képező bevételnek nem minősülhet.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Helytállóan foglalt abban állást, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339. § (1) bekezdése alapján a bíróság felülvizsgálata az adott közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálatára terjed ki. A perben a bíróság nem vizsgálja és nem vizsgálhatja az adóhatározattal nem érintett adóalany, jelen esetben a felperes javára kifizetést teljesítő Bt. adókötelezettségeit.
Az Szja. tv. 1. § (1) bekezdése alapján a belföldi illetékességű magánszemélyt az összes jövedelme után a törvény alapján adókötelezettség terheli, amely a 2. § (1) bekezdése alapján magában foglalja - a többi között - a magánszemély bejelentési, nyilatkozattételi, bevallási, adóelőleg és adófizetési, a nyilvántartás vezetési, a bizonylat kiállítási és az ezekre vonatozó megőrzési, valamint adatszolgáltatási kötelezettséget is.
Az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése szerint jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett vagyoni érték (bevétel) egésze, illetőleg az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada. Az Szja. tv. 30. § (1) bekezdése szerint a költségtérítés olyan bevétel, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek levonása után fennmaradó rész a jövedelem. A költségtérítésből a 2. § (1) bekezdése szerint a jogszabályban megállapított feltételek szerinti mértékű összeg igazolás nélkül költségként levonható, illetve amennyiben az kedvezőbb a kifizetés jogcíme szerinti költségek bizonylatok alapján számolhatók el.
A perbeli adatok szerint a felperes kétséget kizáróan mindként vizsgált adóév tekintetében a Bt.-től költségtérítésben részesült. Az is tisztázott, hogy a költségeiről szabályszerű bizonylatokkal nem rendelkezett. Az Szja. tv. 1. számú mellékletének B. pontja tartalmazza a járművek költségeire vonatkozó elszámolási szabályokat. A III/l. pont szerint a járművek költségeit a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben foglaltak szerinti normák alapján is el lehet számolni. E rendelkezésből következően a kormányrendelet alkalmazása nem függ az abban meghatározott alanyi körtől. Nincs jogi relevanciája ezért annak, hogy a felperes nem volt a Bt. munkavállalója. Nem volt vitás azonban, hogy a felperes nem rendelkezik az Szja. tv. 2. számú mellékletének 2/h) pontja szerinti gépjármű használati nyilvántartással sem.
A pontos útnyilvántartás, a bizonylat, valamint a kormányrendeletben meghatározott megállapodás hiányában az alperes által elfogadottnál nagyobb összegű költség igazolására mód nincs, e körben az elsőfokú bíróság helytállóan mellőzte a felperes bizonyítási indítványának teljesítését. Az okiratok hiányát illetve az okirat tartalmát utóbb tanúvallomásokkal pótolni nem lehet.
A fenti indokolásbeli kiegészítéssel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján hagyta helyben.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. I. 35.099/2000.)