adozona.hu
AVI 2002.5.64
AVI 2002.5.64
Alvállalkozói minőség hiányában mind a használatba, mind pedig a bérbe adás megalapozza a közteher fizetési kötelezettséget (1995. évi C. tv. 76. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal a felperes részére - 8 határozatában 1996 októberében 4 db nyerges vontatót és 4 db félpótkocsit vámkezelt - bérlet címén - ideiglenes behozatalban. A vámhivatal 1998. november 30-tól december 4-ig hatósági ellenőrzést tartott. Ennek realizálása tárgyában hozott 8 elsőfokú határozatban kötelezte a felperest az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruk után 3 163 046 Ft vámnak, 25 943 588 Ft általános forgalmi adónak (áfa), vámkezelési díjnak, statisztikai illetéknek, vámpótléknak...
AVI 2002.5.64 Alvállalkozói minőség hiányában mind a használatba, mind pedig a bérbe adás megalapozza a közteher fizetési kötelezettséget (1995. évi C. tv. 76. §)
A vámhivatal a felperes részére - 8 határozatában 1996 októberében 4 db nyerges vontatót és 4 db félpótkocsit vámkezelt - bérlet címén - ideiglenes behozatalban. A vámhivatal 1998. november 30-tól december 4-ig hatósági ellenőrzést tartott. Ennek realizálása tárgyában hozott 8 elsőfokú határozatban kötelezte a felperest az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruk után 3 163 046 Ft vámnak, 25 943 588 Ft általános forgalmi adónak (áfa), vámkezelési díjnak, statisztikai illetéknek, vámpótléknak, továbbá kamatnak a megfizetésére. Határozatait az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 76. § (4) bekezdésére alapítottan azzal indokolta, hogy az utólagos ellenőrzés adatai szerint a felperes a vámáruit a P. Kft. részére bérbe adta vámteher fizetési kötelezettség teljesítése nélkül. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a Debreceni Vámhivatal döntései jogszerűek. A P. Kft. alvállalkozói minőségének hiányában a használatba, illetve bérbe adásra vonatkozó Vtv. szerinti korlátozó rendelkezést alkalmazni kell. Már a használatba adás is csak a vámteher megfizetése után lehetséges. A használatba adás pedig a felperes által vitatott ügyekben megvalósult, mivel a felperes és a P. Kft. két különálló jogalany még akkor is, ha kapcsolt vállalkozásként működik.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy a közte és a P. Kft. között létrejött vállalkozási szerződésből következően a P. Kft. az alvállalkozója volt, így a vámáruk részére történő átadása nem minősül használatba adásnak. A bérbe adás az alperesi határozat szerint sem állapítható meg, ezért a köztartozások előírásának a jogalapja nem állt fenn.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította, kötelezte 100 000 Ft jogtanácsosi munkadíjnak és 1 746 400 Ft kereseti illetéknek a megfizetésére. Azt állapította meg, hogy az alperes perben felülvizsgálni kért határozata megalapozott és jogszerű. A felperes által hivatkozott megállapodás elnevezése ellenére nem minősül alvállalkozói szerződésnek, az kizárólag a szerződéskötők közötti gazdasági együttműködést szabályozza. Ennél fogva nem alkalmazható a Vtv. 76. § (4) bekezdésében szabályozott, alvállalkozókra vonatkozó kivétel a felperes tekintetében. Megállapította továbbá azt is, hogy a vámáruk használatba adása megtörtént, mivel a felek által kötött megállapodás is tartalmazza azt, hogy a gépjárműveket a felperes a P. Kft.-nek átadja, illetve, hogy azokat a P. Kft. tartozékaival és okmányaival együtt átveszi. A tényleges átadás-átvételt igazolja a felperesi ügyvezető nyilatkozata is, továbbá a becsatolt iratok. A fuvardíjra a P. Kft. bocsátott ki számlát a megrendelő felé, a fuvardíjat be is szedte, a P. Kft. bérleti díjat fizetett a felperesnek a gépjárművek után. A felperes tehát a gépjárműveket a P. Kft. használatába adta, a felperes és a P. Kft. vonatkozásában bérleti jogviszony jött létre. Az utóbbi jogviszony létrejöttét bizonyítják a bérleti díj megfizetése tárgyában felperes által kibocsátott számlák. Osztotta a megyei bíróság az alperes azon határozati álláspontját is, mely szerint nincs jogi jelentősége annak, hogy csak használatba adás vagy bérlet jött létre, mivel mindkét eset maga után vonja az alperes által alkalmazott, jogszabályban meghatározott következményeket.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte és az elsőfokú bíróság utasítását a per újabb tárgyalására, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a megyei bíróság a per főtárgya, a jogalap tekintetében a Vtv. 76. § (4) bekezdésébe ütköző jogi álláspontra helyezkedett. Jogszabálysértően állapította meg, hogy a felperes és a P. Kft. között bérleti jogviszony jött létre, mivel ilyet az alperesi határozat nem tartalmazott. Fenntartotta alvállalkozói jogviszony meglétére vonatkozó érvelését. Az volt a jogi álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét és a kereseti illeték összegét jogszabálysértően határozta meg.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. sorszámú ítéletét a per fő tárgya és perköltség tekintetében hatályában fenntartotta, illetékre vonatkozó rendelkezését pedig a 750 000 Ft-ot meghaladó összeg tekintetében hatályon kívül helyezte.
A felülvizsgálati kérelem a per főtárgya és a perköltség tekintetében nem, a kereseti illeték vonatkozásában pedig csak részben, a 750 000 Ft-ot meghaladó összeg vonatkozásában alapos.
A megyei bíróság jogerős ítéletében helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú határozatok és az alperes határozata ugyanazon törvényhelyen alapul. [Vtv. 76. § (4) bekezdése] Az alperes érdemi döntését nem alapította az elsőfokú határozatban megjelöltektől eltérő okra, csupán a felperes fellebbezési érvelésére reagált, és az elsőfokú határozat indokolásbeli hiányosságait egészítette ki a bizonyítékok és jogi okfejtés tekintetében. Az alperes arra utalt határozatában, hogy az alvállalkozói minőség hiányában mind a használatba, mind pedig a bérbe adás megalapozza a közteher fizetési kötelezettséget. Ennél fogva a megyei bíróság jogerős ítéletében nem döntött olyan kérdésben, amelyet a perben felülvizsgálni kért határozat nem tartalmaz.
A perbeli jogvita vámjogi jogviszonyból ered, ennél fogva ennek elbírálására nem az adójogi jogszabályok, hanem a Vtv. 76. § (4) bekezdésében foglalt szabályok az irányadóak. Ennek értelmében pedig az alvállalkozói minőség kizárólag a vállalkozói szerződés körében értelmezhető a jogszabálynak a "fővállalkozói szerződés teljesítése keretében" szövegezéséből következően. A felperes pedig a perbeli vitatott vámárukkal nem vállalkozói, fővállalkozói tevékenységet, hanem fuvarozási tevékenységet vállalt. Ennél fogva az általa kötött szerződés a megyei bíróság jogerős ítéletében a 6. oldalon is kifejtett jogi érvelésre figyelemmel nem minősül fővállalkozói szerződés teljesítése keretében több alvállalkozói szerződésnek. (Ptk. 389. §, 88. §) A felperes tekintetében tehát nem alkalmazható a Vtv. 76. § (4) bekezdés 2. mondata szerinti rendelkezés. Vállalkozói minőség hiányában pedig a Vtv. 76. § (4) bekezdés első mondata szerinti használatba, bérbe adásra vonatkozó korlátozó rendelkezéseket alkalmazni kell. Ebben a vonatkozásban pedig az alperes határozatába, valamint a jogerős ítéletbe foglalt indokok, érvek helytállóak. E körben a felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a bizonyítékok mérlegelését támadta. A jogerős ítéletben megállapított tényállás nem iratellenes, okszerűtlen vagy logikai ellentmondást nem tartalmaz, így e körben jogszabálysértés nem állapítható meg.
A megyei bíróság a pertárgy értékét helyesen határozta meg a fizetendő vám, illetve áfa összegében. [Pp. 24. § (1) bekezdése, 225. §-a] Ítéletének illetékre vonatkozó rendelkezése azonban nem felel meg az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 43. § (3) bekezdésében, 39-41. §-ában, 42. § (1) bekezdésének a) pontjába foglaltaknak. A szabályok értelmében ugyanis a kereseti illeték az elsőfokú eljárásban legfeljebb 750 000 Ft lehetett volna.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a per főtárgya és a perköltség tekintetében a jogszabályoknak megfelel. Ezért a megtámadott határozatot e részében a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A kereseti illetékre vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezés tekintetében pedig a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján határozott, és a kereseti illetéket a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő 750 000 Ft-ra leszállította.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó rendelkezés pedig az Itv. 50. § (1) bekezdésében foglaltakon alapul. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 29.942/1999.)