adozona.hu
AVI 2002.5.63
AVI 2002.5.63
A vámtörvény a lefoglalt és kiadni rendelt áruk raktárdíj-fizetési kötelezettség alóli mentességét a kiadást elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjáig állapítja meg (1995. évi C. tv. 65. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1998. július 17-én jogerőre emelkedett 4. számú ítéletével csempészet bűncselekmény miatt 40 000 Ft pénzbüntetésre, és 561 642 Ft elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte. Elrendelte továbbá a lefoglalt áru kiadását vámkezelés után.
A felperes 1998. augusztus 11-én kérte a vámkezelést, amelyet a kérelme szerint az elsőfokú vámhatóság 1998. augusztus 11-én kelt határozatával el is végezte. A felperes a vámterheket, 528 174 Ft-ot megfizette. ...
AVI 2002.5.63 A vámtörvény a lefoglalt és kiadni rendelt áruk raktárdíj-fizetési kötelezettség alóli mentességét a kiadást elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjáig állapítja meg (1995. évi C. tv. 65. §)
A felperest a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1998. július 17-én jogerőre emelkedett 4. számú ítéletével csempészet bűncselekmény miatt 40 000 Ft pénzbüntetésre, és 561 642 Ft elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte. Elrendelte továbbá a lefoglalt áru kiadását vámkezelés után.A felperes 1998. augusztus 11-én kérte a vámkezelést, amelyet a kérelme szerint az elsőfokú vámhatóság 1998. augusztus 11-én kelt határozatával el is végezte. A felperes a vámterheket, 528 174 Ft-ot megfizette. Az elsőfokú vámhatóság a felperes terhére 25 nap időtartamra 1998. augusztus 11-én kelt határozatában 15 000 Ft raktárdíjat állapított meg.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú vámhatóság 1998. október 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy a határidők számítását az államigazgatási eljárásról szóló törvény alapján kell figyelembe venni. Az alperes határozatával megsértette a Vámtörvény 65. § c) pontját. Hangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet azon rendelkezéséről, mely szerint a lefoglalt áru kiadását elrendelték, csak az ítélet kézbesítése után szerzett tudomást. Ez pedig 1998. augusztus 10-én történt. Ezt követő másnap kérte a vámhatóságtól a vámkezelés elrendelését, ezért indokolatlan volt 25 napi időtartamra raktárdíj kiszabása.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet megállapította, hogy az 1995. évi C. törvény 65. § c) pontja szerint a lefoglalt, de az elkobzás mellőzésével kiadni rendelt áruk a kiadást elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől, illetőleg a jogerős határozatban megállapított teljesítési határidő elteltét követő napig mentesek a raktárdíj fizetési kötelezettség alól. A perbeli esetben a kiadást elrendelő határozat a PKKB 4. számú ítélete volt, amely 1998. június 17-én emelkedett jogerőre, az alperes tehát jogszerűen járt el, amikor a raktárdíj fizetési kötelezettség alól mentesség határidején túl az ítélet jogerejétől számította a raktárdíj fizetési kötelezettséget állapított meg.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes jelentett be fellebbezést. Kérte az ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy jelen esetben a határidők számításánál az államigazgatási eljárási törvény rendelkezései az irányadók, ugyanakkor jelezte, hogy alkotmányellenesnek tartja a fizetési kötelezettség kezdő időpontjának olyan meghatározását, amelyről az ügyfél nem tud, így azt nem befolyásolhatja.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 65. § c) pontja egyértelműen a lefoglalt és kiadni rendelt áruk raktárdíj fizetési kötelezettség alóli mentességet a kiadást elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjáig állapítja meg. A jelen esetben ez a határidő a büntető ítélet jogerőre emelkedésének napja 1998. július 17. volt.
A Vámtörvény adott esetben egyértelmű rendelkezést alkalmazott, amelyet elsődlegesen kellett figyelembe venni. A Vámtörvény 145. § (1) bekezdése szerint ugyanis az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Így alaptalan volt a felperesnek az az álláspontja, amely szerint a határidőket jelen esetben az Áe.</a> előírásai szerint kellett volna figyelembe venni.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által jelzett alkotmánysértést nem észlelte, ezért az alkotmánybírósági eljárást nem tartotta indokoltnak.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira tekintettel a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. I. 28.661/1999.)