adozona.hu
AVI 2002.5.62
AVI 2002.5.62
Az adóperben a felperesnek kell bizonyítania, hogy az alperes adóhatóság határozata a keresetlevélben megjelölt okból jogszabálysértő [Pp. 164. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a T. Kft.-vel 1996. október 24-én megbízási szerződést kötött, mellyel megbízta a T. Kft.-t, hogy a felperesi cég részére marketing tevékenységet folytasson 10%-os forgalmi jutalék mellett. A felperes a bélyegzőjén "K. Mihály és a P.-C. Kereskedőház" elnevezést is használta. A megbízáshoz kapcsolódóan a T. Kft. 1996. december 27-én 1 000 000 Ft összegű számlát bocsátott ki piackutatás, marketing szolgáltatásról. E számla tel...
AVI 2002.5.62 Az adóperben a felperesnek kell bizonyítania, hogy az alperes adóhatóság határozata a keresetlevélben megjelölt okból jogszabálysértő [Pp. 164. § (1) bek.]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a T. Kft.-vel 1996. október 24-én megbízási szerződést kötött, mellyel megbízta a T. Kft.-t, hogy a felperesi cég részére marketing tevékenységet folytasson 10%-os forgalmi jutalék mellett. A felperes a bélyegzőjén "K. Mihály és a P.-C. Kereskedőház" elnevezést is használta. A megbízáshoz kapcsolódóan a T. Kft. 1996. december 27-én 1 000 000 Ft összegű számlát bocsátott ki piackutatás, marketing szolgáltatásról. E számla teljesítésére vonatkozóan a felperes az 1997. április 24-én foganatosított meghallgatásakor arra hivatkozott, hogy ahhoz reklámtevékenység tartozik. A megbízott cég képviselője, S. Zoltán több nagy céggel, a P.-vel, a C.-vel, az Sz. B. Gyárral, a P. S. Gyárral, a H. T.-vel, a S. K.-rel tárgyalt. A reklámok csak 1998-tól indultak, a vizsgálat idején tárgyalási szakaszban voltak. A 10%-os jutalék felszámítása elvi kalkuláció alapján történt, a számlázási összeg vélt jutalék.A felperes 1996. október 24-én másik megbízási szerződést is kötött a T. Kft.-vel, mely megbízási szerződés szerint a megbízott a felperes részére üzleti projekt készítését vállalta, a megbízást a felperes a K. Mihály és P.-C. Kereskedőház elnevezések feltüntetése mellett kötötte. A T. Kft. 1996. december 4-én kibocsátotta a számláját piackutatás, marketing előleg címén 1 550 000 Ft összegről. A felperes 1997. április 24-én foganatosított meghallgatásakor a számlához kapcsolódóan a teljesítés kapcsán arra hivatkozott, hogy a számlához egy banki projekt tartozott, amely nem volt célirányos, olyan csoportoknak szánták, akik tőkebefektetéssel foglalkoznak. Több helyre elküldték az anyagot, tárgyaltak egy osztrák-magyar Kft.-vel, a C. bankkal. A kivitelezési munkákhoz hitelfelvétel kellett, mert annak teljes összege 650 000 000 Ft lett volna, ehhez keresett befektetőket. A számla szerinti összeg elvi megállapodás alapján került kialakításra, előlegként, a végső összeg a konkrét szerződések után kerül majd pontosításra. Ugyanezen számlához kapcsolódóan a számlakibocsátó 1997. április 17-én nyilatkozott, mely szerint a megbízás tárgya a Kereskedőház belső építészeti kialakításában, a beszállított cégekkel való áralkukban való közreműködésre vonatkozott, az ehhez kapcsolódóan elért megtakarítás utáni forgalmi jutalék előre került leszámlázásra. A beruházás tervezett és tényleges bekerülési költségének egyeztetése, illetve az irodatechnikai berendezések, a bútorzat beszerzésével kapcsolatos közreműködést számlázták ki.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága a felperesnél 1996. IV. negyedév vonatkozásában kiutalás előtti általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adóellenőrzést végzett el. Az ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes a marketing tevékenység végzését nem igazolta, a felperes által hivatkozott, a megbízott által a reklámfelületek bérbeadására folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban konkrét megrendelés nem történt, reklámszerződés kötésére nem került sor. Az üzleti projekt készítésével kapcsolatban az adóhatóság megállapította, hogy a felperes nyilatkozata szerint a Kereskedőház beruházáshoz befektetők keresése és a hitelfelvételhez projekt készítése nem igazolt, a felperes semmiféle számítási anyagot, ahhoz kapcsolódó, megkötött szerződést nem tudott bemutatni. A munkavégzést igazoló dokumentumok hiányában a kibocsátott számlák hiteltelenek, nem tanúsítják valós gazdasági esemény megtörténtét. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. sz. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kibocsátott számlák hiteles dokumentumnak nem tekinthetők és az azokra áfa levonása nem alapítható. Megállapította továbbá az adóhatóság, hogy a 10%-os jutalékról kiállított számla alapján a felperesnek marketing tevékenységből elért bevétele nem volt, e számlázott összeghez képest, a 10%-os mértékre figyelemmel a felperesnek legalább 10 000 000 Ft-os bevételt kellett volna elérnie ahhoz, hogy a 10%-os jutalékot a megbízási szerződés szerint kifizesse. A felek nyilatkozata alapján előleg került leszámlázásra költségmegtakarítás címén, melyhez a beruházás költségeiből legkevesebb 10 000 000 Ft-os megtakarítást kellett volna elérni. Ezzel szemben a felperes által az 1995-96. években vallott bevételi és kiadási adatok nem tükrözték a hivatkozott gazdasági események megtörténtét, de nem is indokolták a 10%-os jutalék kifizethetőségét. A felperes nem rendelkezett a nevére szóló számlával, mert a számlákon feltüntetett P.-C. Kereskedőház nem létezett.
Az alperes az 1998. augusztus 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Keresetében hivatkozott arra, hogy a P.-C. Kereskedőház egyéni cégként 1997. június 6-án visszamenőleges hatállyal cégbejegyzést nyert, a számlákon jogosult volt a P.-C. Kereskedőház adózói név használatára. Hivatkozott továbbá arra, hogy a perbeli számlákon előlegek kerültek leszámlázásra, így azok összegét sem az elért bevételhez, sem a költségmegtakarításhoz nem lehetett viszonyítani. A számlák mögött valós gazdasági esemény volt.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a felperes a P.-C. Kereskedőház egyéni cégmegjelölést jogszerűen használta, mert az egyéni cég a cégnyilvántartásban 8. számon bejegyzést nyert. A számlák tartalmi hiányossága kapcsán az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adólevonási jog gyakorlásának feltétele a felek adóalanyisága, a termékértékesítés megtörténte, az ellenérték és az áfa megfizetése, a gazdasági esemény megtörténte. Az adóhatóság azonban a tényállást nem tisztázta teljeskörűen, nem vizsgálta, hogy a számlák mögötti gazdasági esemény megtörtént-e. A per során a felperes egyértelműen nyilatkozott a gazdasági eseményekről, igazolta azt, hogy befektetők, pénzintézetek, illetve bérlők felkutatására, szerződéses kapcsolatok kialakítására tárgyalások folytak, továbbá az eljárás során több olyan céget is megnevezett, akikkel sikeres szerződéskötésre került sor. A felperes az alperes részére rendelkezésre bocsátotta a beruházásban érdekelt szerződő partnereit tartalmazó listáját és egyéb dokumentumait. Ennek ellenére az adóhatóság nem vizsgálta azt, hogy a gazdasági eseményben a számlakibocsátó valóságosan közreműködött-e. A közigazgatási eljárás során mind a felperes, mind a megbízott egyezően nyilatkozott a gazdasági esemény tartalmára vonatkozóan, emellett a felperes részletes iratanyaggal is rendelkezett, ezért az adóhatóság tévesen állapította meg a gazdasági esemény hiányát. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az új eljárás során az adóhatóságnak a számlák tartalmi hitelességét a számlakibocsátó és a felperes ismételt meghallgatásával, a gazdasági esemény tisztázásával, szükség szerint kapcsolódó vizsgálat lefolytatásával kell tisztázni, és vizsgálni kell azt is, hogy a felperes a megbízási szerződésekből milyen vagyoni előnyöket realizált.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (7) bekezdése alapján a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének eleget tett. A közigazgatási eljárásban a felperest is és a számlakibocsátót is nyilatkoztatta. A felperes sem a közigazgatási eljárás során, sem a per folyamán nem tudott becsatolni egyetlenegy olyan szerződést sem, amely a számlákhoz kapcsolódó gazdasági esemény megtörténtét igazolta volna, holott a felperes mindvégig csak hivatkozott arra a tényre - de nem bizonyította -, hogy az üzleti megállapodásból konkrét szerződések származtak. A felperes a közigazgatási eljárásban a fellebbezés mellékleteként hivatkozott szerződést valójában nem csatolta, és a felperes könyvelési anyaga sem tartalmazott az általa hivatkozott szerződésekre vonatkozóan adatokat. A felperes sem a marketing tevékenység végzésére reklámszerződéseket, sem az üzleti projekt készítésére vonatkozóan számítási anyagot, befektetőkkel kötött szerződést, vagy megállapodást mutatni nem tudott. A számlakibocsátó és a felperes nyilatkozata csak abban egyezett meg, hogy valójában nem marketing szolgáltatásról volt szó, hanem a felperes beruházása során elért költségcsökkentésben segédkezett a számlakibocsátó. A költségcsökkentés megállapíthatóságához a felperes bevallási adatai nem szolgáltattak kellő alapot, az elért megtakarítás nem igazolt. A számlakibocsátó a befizetési kötelezettségeit nem teljesíti, tevékenységi körében a marketing tevékenység nem szerepel, telephelyén nem található, ellene végrehajtási eljárás indult, és fiktív számlás ügyletekben való közreműködése miatt vele szemben jelentős áfa hiányt állapítottak meg. Az eljárás során a felperes személyesen hozta be a számlakibocsátótól származó nyilatkozatot, a számlakibocsátó ügyvezetőjének személyes meghallgatására nem került sor. A 7. sz. jegyzőkönyv tévesen tartalmazza, hogy az alperes birtokában olyan lista lenne, amely a felperes üzleti partnereit tartalmazza.
A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást részben helyesen tárta fel azonban abból iratellenes ténymegállapítása folytán téves jogkövetkeztetést vont le. A per során becsatolásra került a közigazgatási eljárás teljes iratanyaga, abban a megbízási szerződések teljesítésére vonatkozóan semmilyen konkrét számítási anyag, szerződés, vagy egyéb tárgyalási anyag nem található, és annak benyújtása sem igazolt. Tévesen és iratellenesen tartalmazza ezért az elsőfokú ítélet indokolási része azt, hogy a felperes becsatolta a beruházásban üzleti partnerként szereplő társaságok listáját, illetve egyéb dokumentumait.
A rendelkezésre álló iratok alapján a T. Kft. számláihoz kapcsolódó, teljesítést igazoló dokumentumok benyújtásra nem kerültek, a dokumentumok hiányát sem a felperes írásbeli nyilatkozata, sem a meghallgatása, sem a számlakibocsátó írásos nyilatkozata nem pótolja. E dokumentumok hiányát igazolja a felperes könyvelési anyaga is, amely a számlákhoz kapcsolódó szerződésekre vonatkozóan adatokat nem tartalmaz, a megbízási szerződésekhez kapcsolódóan a felperes bevételt nem ért el. A felperes az 1996. december 27-én kibocsátott számlához kapcsolódó marketing tevékenységet, reklámszerződés létrejöttét szerződéssel nem igazolta, a közigazgatási eljárás során benyújtott fellebbezésben ugyan hivatkozott rá, de valójában nem került benyújtásra a reklámszerződés. Az adóhatóság a helyszínen megállapította, hogy az ingatlanon reklámhirdetés nincs. A felperes az 1997. április 24-én történt meghallgatásakor is arra hivatkozott, hogy a reklámtevékenységgel kapcsolatos tárgyalások folyamatban vannak, szerződés nincs kötve, ezek majd csak 1998-tól indulnak. A felperes 1996. december 27-én kibocsátott számla teljesítéséhez dokumentumot benyújtani szintén nem tudott sem a közigazgatási eljárásban, sem a per során, a számla teljesítésére a számlakibocsátó sem nyilatkozott. A marketing tevékenységhez kapcsolódó 10%-os jutalék számlázása kapcsán a felperes arra hivatkozott, hogy a számlázott összeg egy elvi kalkuláció eredménye. Az adóhatóság a közigazgatási eljárás során ehhez kapcsolódóan azt is bizonyította, hogy a felperes a kalkulált összeghez képest sem ért el olyan bevételt, amelyhez viszonyítva a jutalék jogossága igazolt lett volna.
A számlakibocsátó 1996. december 4-én kibocsátott számlájához a felperes üzleti projekt készítésére vonatkozó megbízási szerződést nyújtott be. Személyes nyilatkozatában - 1997. április 24-én - ettől eltérően Kereskedőház beruházásához befektetők keresését, hitelfelvételi lehetőségek felkutatását hivatkozta a számla mögötti gazdasági eseményként. Ezzel szemben maga a megbízott 1997. április 17-én azt nyilatkozta, hogy a beruházáshoz kapcsolódó költségek megtakarításában működött közre, irodatechnikai berendezések, bútorzat beszerzésével kapcsolatos közreműködést számlázott ki. A felperes szerint nem konkrét összeghez kapcsolódott a számlázott összeg, hanem egy elvi kalkulált összeghez, amely majd a konkrét szerződések után kerül pontosításra. A számla teljesítéseként a felperes tárgyalásokra hivatkozott, azonban a befektetők keresésével kapcsolatban semmilyen konkrét szerződést, számítási anyagot, egyéb dokumentumot benyújtani nem tudott és ilyen dokumentumokat a per során sem csatolt. Az alperes e számla kapcsolatában is kimutatta, hogy valóságos költségmegtakarítást a felperes forgalmi adatai, bevételei, kiadásai nem igazoltak a vizsgált években, a beruházáshoz befektetőkkel szerződéskötésre nem került sor. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor önmagában a felperes nyilatkozatára és a számlakibocsátó kibocsátást elismerő nyilatkozatára tekintettel az alperesnek a gazdasági esemény hiányára vont következtetését elégtelennek és bizonyítatlannak tekintette. Részletes iratanyag hiányában viszont a gazdasági esemény megtörténte nem igazolt, mely bizonyítatlansági ok következménye a perben a felperes terhére esik.
A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte, a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az alperes határozata a keresetlevelében megjelölt okból jogszabálysértő, de ezt a tényt, körülményt a felperes a peres eljárás során nem bizonyította. A közigazgatási eljárás során sem nyújtott be a felperes olyan bizonyítékot, amely a számlák mögötti gazdasági eseményt valóságosan tanúsította volna.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét törvénysértőnek és megalapozatlannak találta, ezért azt a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. V. 35.399/1999.)