adozona.hu
AVI 2002.5.60
AVI 2002.5.60
Az adóbírság eltörlésére, a bírság kiszabásának mellőzésére a bíróság nem jogosult (1990. évi XCI. tv. 52. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998. I. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést tartott. Ennek realizálása tárgyában hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 818 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amelyből 546 000 Ft-ot fizetendő adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest 80 000 Ft adóbírságnak, 37 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az adókülönbözetet arra figyelemmel írta elő, hogy a felperes bevallásában levonásba helyezett ...
AVI 2002.5.60 Az adóbírság eltörlésére, a bírság kiszabásának mellőzésére a bíróság nem jogosult (1990. évi XCI. tv. 52. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1998. I. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést tartott. Ennek realizálása tárgyában hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 818 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amelyből 546 000 Ft-ot fizetendő adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest 80 000 Ft adóbírságnak, 37 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az adókülönbözetet arra figyelemmel írta elő, hogy a felperes bevallásában levonásba helyezett Sz. T. Kft. által 1998. január 18., február 3., február 26., március 14. és március 30-án kiállított számlák tartalmilag nem hiteles dokumentumok. Az adóbírság tekintetében a döntést az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 73. § (1) bekezdésére figyelemmel hozta meg. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta, egyben annak IV. pont (1) bekezdését - elírásra figyelemmel - kijavította.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy jóhiszeműen és kellő gondossággal járt el, ha a számlák tartalmilag nem hitelesek, azokért nem ő, hanem a felszámoló a felelős, őt vétkesség vagy mulasztás nem terheli.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes által áfa-visszaigényléshez felhasznált számlákat kibocsátó gazdasági társaság ellen 1997. december 15. napjával felszámolási eljárás indult. A számlákat a felperes által sem vitatottan nem a felszámoló, hanem a kft. korábbi vezetői állították ki, és azok vették át a számla szerinti ellenértéket is. A számlák szerinti teljesítés a kft. könyvelésében nem jelent meg semmilyen módon, ezért a perben vitatott számlák sem alakilag, sem tartalmilag nem hitelesek. Ezek vonatkozásában az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdésének a) pontja és az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdése szerinti rendelkezés értelmében a visszaigénylési jog jogszerűen nem gyakorolható. Az alperes határozata ezért az adókülönbözet tekintetében nem sértett jogszabályt. Az adóbírság körében arra mutatott rá, hogy már az alperes is feltárta, hogy a felperesnek nem sok lehetősége volt arra, a számlakibocsátó kft.-ről tájékozódjon, illetve, hogy a felperes a számlakibocsátóval gazdasági kapcsolatban állt, tőle 1997. évben több számlát is befogadott. A felperes a gazdasági kapcsolat felvételét megelőzően a kft.-ről a cégnyilvántartás felhasználásával tájékozódott. Ezért a felperes az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el. Ez pedig nemcsak az adóbírság jelentős mérséklését, hanem az adóbírság kiszabásának mellőzését indokolja, így az adóbírság tekintetében a határozat jogszabálysértő. Mindezekből következően az elsőfokú bíróság az alperes határozatát részben megváltoztatta és a felperes terhére megállapított adóbírságot törölte, egyebekben a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte a keresetet elutasító rendelkezés megváltoztatását, kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a számlák alaki és tartalmi kifogásolhatóságát. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú ítélet megállapítása szerint is úgy járt, ahogyan az az adott helyzetben tőle elvárható volt, ezért a visszaigénylés tekintetében sem sértett jogszabályt. Fenntartotta petitumában kifejtett érveit is a felszámoló és az adóhatóság felelősségére vonatkozóan.
Az alperes csatlakozó fellebbezésében az adóbírság tekintetében hozott keresetnek helyt adó rendelkezés megváltoztatását, és e körben is a kereset elutasítását kérte. Vitatta az ennek kapcsán kifejtett ítéleti álláspontot a felszámolásnak Cégközlönyben történő közzétételére, bevallási kötelezettség teljesítésének időpontjára és határozatába is rögzített körülményekre, tényekre figyelemmel.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, keresetet részben elutasító rendelkezését helybenhagyta, adóbírságságra vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és a felperes keresetét e körben is elutasította.
A fellebbezés nem alapos, a csatlakozó fellebbezés alapos az alábbiak miatt:
Az adólevonási jog gyakorlásának feltételeit törvényi rendelkezések rögzítik. [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, Sztv. 84. § (2) bekezdése] A törvényi szabályozásból következően nincs jelentősége annak, hogy az adóalany jó, avagy rosszhiszemű magatartást tanúsított-e vagy sem. Csak alakilag és tartalmilag is hiteles számviteli dokumentum alapján lehet az adólevonási jogot gyakorolni. A perben vitatott készpénzfizetési számlák pedig a felszámolás kezdő időpontja után kerültek kiállításra oly módon, hogy a számlakibocsátó megjelölésénél a felszámolás ténye nem szerepelt. A felszámolás alatt álló társaság gazdasági tevékenységet nem végzett, ezért a számlák szerinti adót sem háríthatta át. A számlák tartalmi hiteltelenségét az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is jogszerűen állapította meg.
Az Art. 72. § (1) bekezdése értelmében adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Ennek mértéke az adóhiány 50. §-a. Adóbírságot kell megállapítania az adóhatóságnak akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be visszaigénylési kérelmét, vagy igénylésre vonatkozó bevallását és a jogosulatlanságot az adóhatóság a kiutalás előtt megállapítja. A bírság alapja a jogosulatlanul igényelt összeg, ami a perbeli esetben 818 000 Ft. Az Art. 73. § (1) bekezdése jogi lehetőséget ad arra, hogy az adóhatóság az adóbírság mértékét - kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén - mérsékelje. E körben döntését mérlegelési jogkörben eljárva hozza meg az Art. 73. § (1) bekezdésében rögzítettekre figyelemmel. Mérlegelési jogkörben eljárva hozott határozat akkor megalapozott és jogszerű, ha az adóhatóság döntése indokait feltünteti, határozatából mérlegelésének szempontjai megállapíthatóak. E követelményeknek pedig az alperes határozata megfelel, annak felülmérlegelésére, a 409 000 Ft helyett 80 000 Ft összegben kiszabott bírság eltörlésére, a bírság kiszabásának mellőzésére a bíróságnak nincs jogi lehetősége. [Art. 52. § (1) bekezdése, 53. § (1) bekezdése]
A perben felülvizsgálni kért adóhatósági határozatok ugyanis rögzítik, hogy a számlakibocsátó felszámolásának ténye 1998. január 22. napján már a Cégközlönyben is közzétételre került. Erre, valamint a vállalkozási szerződések megkötésére a perben vitatott számlák kibocsátásának időpontjára, és az alperes határozatában nevesített elsőfokú bírói ítéletben is rögzített körülményekre figyelemmel az alperes mérlegelése nem tekinthető kirívóan okszerűtlennek, tévesnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezését a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben, a keresetnek helyt adó rendelkezést a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét e körben is elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 29.232/1999.)