adozona.hu
AVI 2002.5.57
AVI 2002.5.57
Önmagában az adó áthárításának hiánya jogszerűvé teszi az adólevonás megtagadását az adóhatóság részéről (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1996. II. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (áfa) adónemben ellenőrzést tartott. Ennek realizálása tárgyában hozott határozatában a felperes terhére 1 734 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésének a) pontjára, 35. § (1) bekezdésére, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésére alapította. Hatá...
AVI 2002.5.57 Önmagában az adó áthárításának hiánya jogszerűvé teszi az adólevonás megtagadását az adóhatóság részéről (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1996. II. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (áfa) adónemben ellenőrzést tartott. Ennek realizálása tárgyában hozott határozatában a felperes terhére 1 734 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésének a) pontjára, 35. § (1) bekezdésére, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésére alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes által bevallásban szerepeltetett, T.-F. Kft. által kibocsátott számlák nem hiteles dokumentumok, így nem szolgálhatnak adólevonási jog alapjául.A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését, és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy levonási jogát jogszerűen gyakorolta, a számlák szerinti üzemanyag tankolások valóságosak voltak, ezt szükség esetén tanúvallomásokkal tudja igazolni. Jogszabály nem írja elő számára, hogy a számlakibocsátó esetén meggyőződjön arról, hogy az eleget tett-e az adóbevallási, adó-befizetési kötelezettségének. A céget a cégbíróság működő cégként tartotta nyilván, az jövedéki engedéllyel is rendelkezett.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Azt állapította meg, hogy az adóhatóság nem tett eleget az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 5. § (7) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének. Az alakilag hiteles számlák esetében nem tárta fel és nem értékelte az adózó javára szóló tényeket. Az alperes által nevesített bizonyítékok nem elégségesek annak igazolására, hogy a termék-értékesítések során az adó áthárítása ténylegesen nem történt meg, illetve, hogy a termékértékesítés során a valóságban nem a számlakibocsátóként feltüntetett társaság vett részt. A megismételt eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az alperesnek a számlában foglaltak alapján meg kell kísérelnie a számla kibocsátóját, illetve kapcsolódó vizsgálat lefolytatását követően állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a számla kiállítója részt vett-e a gazdasági eseményben. Meg kell kísérelnie felkutatni a társaság részéről aláíróként, illetve ügyvezetőként eljárt személyeket.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Bizonyítékokat megjelölve azzal érvelt, hogy tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, határozata megalapozott és jogszerű, az új eljárástól sem várható olyan új adat vagy tény, amely a határozatában foglaltak jogszerűtlenségét megkérdőjelezhetné.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Mindenek előtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes a keresetében az alperes határozatában megállapított tényállást nem vitatta, a perben bizonyítási indítványa nem volt. A közigazgatási iratokból megállapíthatóan pedig a számlakibocsátó 1996. január 20-tól adóbevallást nem adott be, adófizetési kötelezettséget nem teljesített. A jövedéki engedély kiadását követő 2 nap múlva a számlakibocsátó társaság tagjai az üzletrészüket két jugoszláviai állampolgár részére eladták. Az új tulajdonosok bérleti szerződést kötöttek a H. Kft.-vel. A bérleti szerződés alapján a T.-F. telephelyén kereskedelmi tevékenységet a H. Kft. végzett. A jugoszláv állampolgárságú tulajdonosok Magyarországon tartózkodási engedéllyel nem rendelkeznek, nem fellelhetők, ellenük büntetőeljárás van folyamatban és elfogatóparancs került kibocsátásra. Mindezek a felperes által sem vitatott tények azt az alperesi megállapítást igazolják, mely szerint nem a számla szerinti gazdasági esemény ment végbe, a perben vitatott számlák tekintetében nem került sor az adó áthárítására, azaz a számlakibocsátó a számlák szerinti adót a költségvetésbe nem fizette be. Ezért az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett. Az ügy eldöntése szempontjából minden releváns tényt bizonyított és igazolta, hogy a levonási jog gyakorlásának Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében meghatározott objektív törvényi feltételei nem állnak fenn. Az elsőfokú ítélet érvelésével szemben a felperes javára szóló körülményeket is értékelte, adóbírság kiszabásától ugyanis eltekintett. A perben a bizonyítási kötelezettség a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperest terhelte, aki e kötelezettségének nem tett eleget. Olyan tárgyú és tartalmú bizonyítási indítványt, mint amelyet az elsőfokú bíróság az adóhatóság részére az új eljárásra vonatkozóan előírt, nem terjesztett elő. Önmagában már az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törvényi feltételnek a nem teljesülése, azaz az adó áthárításának hiánya a perben felülvizsgálni kért határozatokat megalapozottá és jogszerűvé teszi minden további bizonyítás elrendelése nélkül.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 29.023/1999.)