adozona.hu
AVI 2002.5.56
AVI 2002.5.56
A számla kibocsátója még akkor is köteles a számla szerinti adóösszeget megfizetni, ha azt tévesen vagy a felszámítandónál magasabb összegben tüntette fel (1989. évi XL. tv. 60. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél - megismételt eljárásban - 1990. januártól 1991. júniusig terjedő időszakra vonatkozóan átfogó adóellenőrzést tartott. Ennek realizálása tárgyában hozott határozatban a felperes terhére 1990. évre 16 000 Ft központi műszaki fejlesztési hozzájárulás, 73 000 Ft vállalkozási nyereségadó és 5 168 000 Ft általános forgalmi adó (áfa), összesen 5 257 000 Ft adókülönbözetet írt elő. Kötelezte a felperest 3 140 000 Ft adóhiánynak a megfizetésére. 1991. évre 83 000 Ft áfa ad...
AVI 2002.5.56 A számla kibocsátója még akkor is köteles a számla szerinti adóösszeget megfizetni, ha azt tévesen vagy a felszámítandónál magasabb összegben tüntette fel (1989. évi XL. tv. 60. §)
Az adóhatóság a felperesnél - megismételt eljárásban - 1990. januártól 1991. júniusig terjedő időszakra vonatkozóan átfogó adóellenőrzést tartott. Ennek realizálása tárgyában hozott határozatban a felperes terhére 1990. évre 16 000 Ft központi műszaki fejlesztési hozzájárulás, 73 000 Ft vállalkozási nyereségadó és 5 168 000 Ft általános forgalmi adó (áfa), összesen 5 257 000 Ft adókülönbözetet írt elő. Kötelezte a felperest 3 140 000 Ft adóhiánynak a megfizetésére. 1991. évre 83 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg a felperes javára. Az adóhatóság a felperest 1 570 000 Ft adóbírsággal sújtotta 1 495 000 Ft késedelmi pótlék fizetési kötelezettség előírása mellett. Az alperes határozatában - érdemet nem érintő pontosítással - az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az elsőfokú határozat 6. pontja szerint a felperes 1990. évben az importból származó személygépkocsik értékesítése során számláiban 5 212 932 Ft áfát számított fel, ebből azonban csak 1 854 522 Ft-ot vallott, illetve fizetett be a költségvetésbe. A határozat 7. pontja szerint a felperes a vizsgált időszakokban nem az 1989. évi XL. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 36. § a) pontja alapján járt el termékimportot terhelő áfa levonása, visszaigénylése tekintetében. Ezért 1990. évre terhére 2 117 000 Ft, javára 780 000 Ft, 1991. évre terhére 2 039 000 Ft, javára 2 972 000 Ft adókülönbözet került előírásra.A felperes keresetében eljárási szabálysértés, az áfa tekintetében pedig anyagi jogszabálysértés miatt, a jogalapot vitatva a határozatok hatályon kívül helyezését illetve az áfa adókülönbözet, adóhiány, ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények törlését kérte.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság "módosította" az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően. A felperes terhére központi műszaki fejlesztési hozzájárulás adónemben 1990. évre vonatkozóan 16 000 Ft, vállalkozási nyereségadó adónemben 73 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Úgy rendelkezett, hogy áfa adónemben 1990. évre 5 422 000 Ft, 1991. évre 1 820 000 Ft a visszaigényelhető áfa. Az esedékesség időpontjáig meg nem fizetett központi fejlesztési hozzájárulás, valamint vállalkozási nyereségadó adónemben a felperest késedelmi pótlékfizetési kötelezettség is terheli. Az alperesi határozatot a módosításokkal nem érintett részében "hatályában fenntartotta". Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes "által ténylegesen végzett tevékenység, valamint a könyvelésében szereplő elszámolások nincsenek szinkronban egymással, és könyvelését nem a bizományosi konstrukció alapján végezte". Ezért szakértői bizonyítást rendelt el annak megállapítására, hogy a felperest a gépkocsi értékesítési tevékenység után milyen összegű bizományosi díj illette volna meg, illetve, hogy a felperest "ténylegesen a bizományosi tevékenysége után milyen összegű áfa-fizetési kötelezettség terheli". A szakértői megállapításokat ítélkezése alapjául elfogadta. A 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 38/A. § (1) bekezdésére, 55. § (4) bekezdésére, az Áfa. tv. 29. § (4) bekezdése alapján azt rögzítette, hogy mivel a konszignációs raktár külföldnek minősül, a felperest bizományosi díj után áfa-fizetési kötelezettség nem terhelte, az alperes határozata e körben jogszabálysértő volt.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes a személygépkocsik behozatalát és értékesítését bizományosi szerződés alapján végezte. A vámhatóság a felperes vámárunyilatkozata alapján a felperesre, illetve jogelődjére vetette ki a vámot, illetve az importot terhelő áfát, amit felperes meg is fizetett, majd az áfát vissza is igényelte. A visszaigénylés esetenként a tényleges pénzügyi teljesítésnél korábban történt. A belföldi forgalom számára vámkezelt gépjárműveket a felperes saját nevében értékesítette, áfával növelt vételáron. A vevők felé kibocsátott számlákba áfát tüntetett fel, amit a vevők részére meg is fizettek. A felperes a vevőktől 5 212 931 Ft áfát szedett be, ebből csak 1 854 522 Ft-ot vallott be és fizetett meg. Az alperes a határozatában nem az import áfával kapcsolatban, hanem a belföldi termékértékesítés vonatkozásában állapított meg adóhiányt, jogszerűen. Határozatát helyesen alapította a kibocsátott számlákra és az Áfa. tv. 3. § (1) bekezdés b) pontjára, (5) bekezdésére, 58. és 60. §-ára. Az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes csak bizományosi díj után lenne köteles áfát fizetni, illetve, hogy a bizományosi tevékenység szolgáltatás exportnak minősülne. Tévesen minősítette a felperes szolgáltatását külföldön teljesítettnek (Áfa. tv. 2. §). Nem helytálló az elsőfokú ítélet a tekintetben sem, hogy a felperes a belföldi gépkocsi értékesítéssel kapcsolatban áfa-fizetési kötelezettség nem terheli. Számszakilag sem megalapozott, a szakértői vélemény téves adatokon és értékelésen alapul, így az nem szolgálhatott volna ítélkezés alapjául. A megyei bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes határozata a felülvizsgálattal érintett körben jogszerű és számszakilag is helytálló.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet szerinti határozat meghozatalát kérte. Másodlagos kérelme hatályon kívül helyezésre irányult és arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság utasítja a bíróságot új eljárásra, újabb határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás téves, illetve a bizonyítékok helytelen értékelésén alapul. Az Áfa. tv. 4. § (1) és (2) bekezdésére, 24. § (1) bekezdés a) pontjára és a 41/1989. (XII. 1.) PM rendelet (továbbiakban: PM r.) 1. § (3) bekezdésére alapítottan vitatta az abban kifejtett jogi álláspontot is. E körben a kettős adóztatás tilalmára, APEH állásfoglalásokra, valamint arra hivatkozott, hogy a helytelen adminisztráció adóhiányt, adófizetési kötelezettséget nem eredményezhet. Felülvizsgálati kérelmét 34., 5., 10. sorszám alatti újabb beadványaiban kiegészítette, illetve kereskedelmi szakértői véleményt csatolt.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Felülvizsgálati kérelmet 60 napon belül kell benyújtani. Abban konkrétan meg kell jelölni, hogy a jogerős döntés megváltoztatását a fél milyen tartalommal kéri, azt jogszabályhelyekre és releváns tényekre is kiterjedően pontosan kell megjelölni. [Pp. 272. § (1) és (2) bekezdése] Ezért a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálta meg a felperes által becsatolt felülvizsgálati kérelem kiegészítésekbe foglalt jogi érvelés helytállóságát, illetve az ennek mellékletét képező véleményt sem.
Jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés miatt lehet kérni, az anyagi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot ad a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. Ha a bíróság ítéletében megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, vagy logikai ellentmondást tartalmaz, a jogszabálysértés megállapítható. Nem állapítható meg azonban jogszabálysértés akkor, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. [Pp. 270. § (1) bekezdés, BH 1998. 401. számú jogeset] A jogerős ítéletben megállapított tényállás helyes, a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A felperes az iratokból megállapíthatóan a személygépkocsik belföldi értékesítését saját nevében végezte, ez áfa köteles. [Áfa. tv. 1. § a) pont] Arról - hivatkozásával ellentétben - nem "számlát helyettesítő okmányt" állított ki, hanem számlát. A belföldi értékesítésről kiállított számlákban áfát számított fel, amit részére a vevő megfizetett, ezért a felperesnek a költségvetés felé adófizetési kötelezettsége keletkezett. Az Áfa. tv. 60. § (2) és (3) bekezdése értelmében a számla kibocsátója még akkor is köteles a számla szerinti adóösszeget megfizetni, ha azt tévesen, vagy a felszámítandónál magasabb összegben tüntetette fel. Mivel a felperes a számlákban az értékesítések után 5 212 932 Ft áfát számított fel és csupán 1 854 522 Ft-ot szerepeltetett a bevallásaiban, alperes az adóhiányt jogszerűen írta elő a vevőkkel megfizettetett összeg tekintetében a felperes terhére, a költségvetés javára. A jogerős ítéletet hozó bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a határozatok szerinti áfa nem az ún. import áfa. A felperes eladási bizományosként konszignációs raktárból értékesített személygépkocsikat, ő kérte ezek vámkezelését, a vámhatóság az ő nevére vetette ki a vámot és az egyéb közterheket, így ő tekinthető a termék első belföldi tulajdonosának. A behozott áru értékesítésekor a felperesnek áfát kellett felszámítania és az Áfa. tv. 60. §-a szerinti rendelkezésre figyelemmel a felperesnek a téves adminisztrációra való hivatkozását sem lehetett a javára értékelni. Kettős adóztatás - a kifejtettekből következően - nem következett be. Az APEH állásfoglalása nem jogszabály, így a jogvitát érdemben nem döntheti el. A felperes által hivatkozott adóhatósági jogértelmezés ezen kívül azért sem alkalmazható, mert nem a perbelivel azonos tényállású ügyre vonatkozik.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, eljárási szabályt nem sért, ezért a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 29.417/1999.)