adozona.hu
AVI 2002.5.55
AVI 2002.5.55
Az önsegélyező egyesület - szociális segélyen kívüli - juttatása csak akkor élvez adómentességet, ha annak nyújtására önsegélyezési feladat ellátása keretében kerül sor (1991. évi XC. tv. 7. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes részére - munkáltatójának eredménytartaléka terhére - adott támogatás összege 1994-ben 105 000, 1995-ben 1 190 700 forint volt. A támogatást egyesületi juttatásként a K. Önsegélyező Egyesület nyújtott a munkáltató által befizetett önsegélyből. A felperes a támogatást éves jövedelmével nem vonta össze. Ilyen tényállásra tekintettel az alperes 1994-re 46 200 forint, 1995-re 523 900 forint (összesen: 571 100 forint) adóhiánynak minősítendő adókülönbözetet, 228 000 forint adóbírságot é...
A határozat felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be keresetet, kérve annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az egyesületi juttatás adómentes volt, mert azt munkáltatója költségként nem számolta el és a juttatás jogcíme szociális segély volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az önsegélyező feladatkörbe nyújtott szolgáltatások adómentesek, de jogosult vizsgálni az alperes e feltétel fennállását. Jelen perrel elbírált ügyben a felperes nem ilyen juttatást kapott, mert rászorultságával kapcsolatban nem folyt vizsgálat.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresettel támadott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését. Fellebbezésében megismételve korábbi előadását részletesen kifejtette, hogy álláspontja szerint a kapott juttatás megfelelt azoknak a törvényi előfeltételeknek, amelyek mellőzni engedték az éves jövedelemmel való összevonást. Fellebbezésében hivatkozott arra is, hogy az egyesületben a tagsági viszonya létesítése mellett alanyi jogon járó saját pénzeszköze felhasználása történt.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte arra tekintettel, hogy a felperesnek adott juttatás nem önsegélyező feladat ellátása során történt.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 7. § (1) bekezdés 43. pontja szerinti adómentesség csak az egyesület által a 3. § 36. pontja értelmében önsegélyező feladat ellátása során nyújtott szolgáltatásra vonatkozik, e törvényhely szerint pedig az önsegélyező feladat ellátása a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott ellátásokat kiegészítő juttatás nyújtása. Mivel a konkrét esetben az egyesület a felperes munkáltatója által befizetett összegből nyújtotta az ellátást, és annak kifizetésére is a munkáltató rendelkezése alapján az egyéb körülményektől, a szociális rászorultságtól függetlenül került sor, az egyesületi juttatás nem tartozik az adómentes önsegélyező egyesületi juttatás körébe.
A Legfelsőbb Bíróság már több eseti határozatában rámutatott arra, hogy az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja és a 3. § 36. pontja egymással összefügg. Az önsegélyező egyesület - szociális segélyen kívüli - juttatása csak akkor élvez adómentességet, ha annak nyújtására önsegélyezési feladat ellátása keretében kerül sor. (Kfv. III. 27. 690/1997/6., Kfv. V. 29. 041/1997/5. ......)
A felperes a közigazgatási eljárásban és a perben sem vitatta, hogy a juttatás nyújtásánál az egyesület semmiféle feltételt nem vizsgált és azt sem, hogy az egyesület a munkáltató által befizetett összegből nyújtotta az ellátást a munkáltató rendelkezése alapján. A vitatott összeget "prémiumelőlegként" kapta munkáltatójától. Az 1/1998. KJE számú jogegységi határozatban a Legfelsőbb Bíróság arra mutatott rá, hogy "a társadalmi igazságosság érvényesítése, az arányos közteherviselés biztosítása érdekében az adófizetési kötelezettség mértékének megállapítása során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az adókedvezmény igénybevételénél a magánszemély jogát visszaélésszerűen ne gyakorolhassa. A rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogviszonyban is olyan általános jogelv, melyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése, a hatóságnak pedig eljárása során érvényesítenie kell". Az önsegélyező egyesület juttatásainál nem lehet figyelmen kívül hagyni az adókedvezményre való jogosultság biztosításának törvénybe foglalt célját és feltételeit. Az önsegélyező egyesület többféle feladatot is elláthat, ennek keretében különböző adójogi megítélésű juttatásokat nyújthat. A felperes esetében az egyesület a kifizetésnél rászorultságát nem vizsgálta, ennél fogva az egyesületi juttatás ténylegesen a munkáltatótól kapott adóköteles jövedelem volt [1990. évi XCI. törvény 1. § (7) bekezdése]. Az elsőfokú bíróság tehát a tényállást helyesen állapította meg, és abból okszerű ténybeli és jogi következtetésre jutott az alperesei határozat megalapozottságáról. A késedelmi pótlék tekintetében a felülvizsgálni kért határozat megfelel az Art. 67. § (1)-(3) bekezdésében foglaltaknak és az adóbírság tekintetében sem állnak fenn az Art. 72. § (5) bekezdésében meghatározottak.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. V. 35.700/1999.)