adozona.hu
AVI 2002.4.49
AVI 2002.4.49
A vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó határozat az utólagos ellenőrzés kivételével csak egy ízben, az elévülési határidőn belül módosítható (1995. évi C. tv. 147. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. június hónapban 29 darab különféle személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte az elsőfokú vámhivatalnál, mely gépjárműveket a felperesi gazdasági társaság olasz állampolgárságú kültagja apportálta a társaságba. A felperes a kérelméhez szakértői véleményt csatolt, amely tartalmazta a szakértő belföldi forgalmi értékre tett megállapításait, figyelembe véve a gépjárművek műszaki állapotát. Továbbá számlákat csatolt, a vámhivatal szemlén gépjárművizsgáló...
AVI 2002.4.49 A vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó határozat az utólagos ellenőrzés kivételével csak egy ízben, az elévülési határidőn belül módosítható (1995. évi C. tv. 147. §)
A felperes 1996. június hónapban 29 darab különféle személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte az elsőfokú vámhivatalnál, mely gépjárműveket a felperesi gazdasági társaság olasz állampolgárságú kültagja apportálta a társaságba. A felperes a kérelméhez szakértői véleményt csatolt, amely tartalmazta a szakértő belföldi forgalmi értékre tett megállapításait, figyelembe véve a gépjárművek műszaki állapotát. Továbbá számlákat csatolt, a vámhivatal szemlén gépjárművizsgáló lapokat állított ki, majd 1996. június 5-én és 6-án megtörtént a behozott gépjárművek vámkezelése, amelynek során a felperesi megjelölt értékeket elfogadva kirótták a fizetendő vámterheket. A felperes ezt követően a behozott gépjárműveket megjavíttatta, majd értékesítette.Az elsőfokú vámhivatal 1997. június 2-5-én kelt határozataival az alaphatározatokat akként módosította, hogy kötelezte a felperest összesen 2 981 070 forint pótbefizetésre. A határozatok szerint a vámhivatal a Vámtörvény 27. §-a alapján összehasonlító értékek figyelembevételével az országba belépéskor igazolt műszaki állapot alapján újabb vámérték megállapítást végzett és ennek következtében rendelkezett a pótlólagos befizetések elrendeléséről.
Az elsőfokú határozatok ellen a felperes fellebbezett. Az alperes mint másodfokú vámhivatal 1997. július 16-án kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A határozat rámutatott arra, hogy az alapeljárás felülvizsgálata során a közigazgatási hatóság megállapította, hogy az elsőfokú vámhivatal nem tett eleget az 1995. évi C. törvény (Vtv.) 29. §-ában foglaltaknak, a vámértéket ugyanis nem munkálta ki, nem vette figyelembe a vonatkozó, összehasonlító értékeket, hanem elfogadta a vámérték ügyfél által való kimunkálását. Ezért kellett elvégezni a vámérték felülvizsgálatát, amelynek során elfogadták az alapeljárásban figyelembe vett műszaki állapotot. Az alaphatározatok módosítása a Vtv. 147. § (3) bekezdésén alapul.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte, a városi bíróság 1998. április 21-én kelt 14. számú jogerőre emelkedett ítéletével az alperes keresettel támadott határozatait az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervezet új eljárás lefolytatására kötelezte. Megállapította a jogerős ítélet, hogy a módosító határozatból nem tűnt ki, hogy mely jogszabálysértést állapított meg a vámhatóság, milyen bizonyítékot fogadott el és mit mellőzött, miért volt indokolt a Vtv. 27. § alkalmazása, a Vtv. 21-26. §-okkal összevetve. A határozatok nem tartalmaztak tételesen felsorolt vizsgálati szempontokat a vámérték meghatározására vonatkozó következtetéseket, ez olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a hatályon kívül helyezést indokolta. Az új eljárásban előírta a bíróság, hogy fel kell tárni minden egyes személygépkocsinál az egyes vizsgálati szempontokat és meg kell jelölni, hogy mi indokolja a vámérték módosítást, illetőleg az ügyféli bizonyítást miért mellőzte a hatóság.
A bíróság jogerős ítélete alapján lefolytatott új eljárás során a vámhatóság az új elsőfokú határozataiban külön-külön részletesen megindokolta, milyen szempontokat vett figyelembe a vámérték meghatározásánál, illetőleg mely felperesi bizonyítást fogadott el és melyet mellőzött, és ennek alapján kimunkálta az egyes vámértékeket.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 1998. július 16-án kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes újabb határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Továbbra is az volt az álláspontja, hogy az alperesi határozat törvénysértő, tekintettel arra, hogy már nem álltak rendelkezésre a behozott gépkocsik, ezért csak a korábbi törvénysértő határozatból vették át az önkényesen és fiktív módon kimunkált értékeket. Megismételte azt a fellebbezési előadását, hogy az értéknövelő illetve az értékcsökkentő tényezők nincsenek felsorolva, a jogszabálysértésre hivatkozással csak akkor lehet módosítani a határozatot, ha valamely szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetése állapítható meg.
A megyei bíróság tárgyalást tartott az ügyben, majd 2. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte és kötelezte az alperest a felperes javára 100 000 forint perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a vámtörvény különbséget tesz a vámteher helyesbítése és a határozat módosítása között. Bár lényegében mindkét jogintézmény az alaphatározat változását eredményezi, azonban eltérő jogi aspektusból. Az alaphatározat jogszabálysértő volta annak módosítását vonhatja maga után. A helyesbítésre viszont akkor kerülhet sor, ha az alapvámkezelés alapjául szolgáló okiratok adataiban, egyes elemeiben vagy az alapvámkezelés feltételeiben utólag valamely eljárási cselekmény folytán olyan változás következik be, amely az alapvámkezelést nem teszi jogszabálysértővé, de indokolt a vámteher megfizetésére a valóságos vámérték alapján sort keríteni.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben az alapvámkezelések alapjául szolgáló okiratok egyes adataiban, elemeiben a feltételekben a vámteher helyesbítést megalapozó változás nem következett be. Így a helyesbítés jogszabályi feltételei nem álltak fenn, ezért azt az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság osztotta a felperes azon álláspontját, mely szerint amennyiben a korábbi döntéskor minden adat rendelkezésre állt személyi, tárgyi és tényállásbeli azonosság állt fenn és nem lehet szó új határozatról, határozat módosításának sincs helye. A per adatai szerint a vámhatóság az alapeljárás során ismerte a vámáru értékének pontos adatait, az ügy meghatározó sajátosságait, így minden adat rendelkezésre állt a jogszabályoknak megfelelő vámérték képzéshez.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Az alperes továbbra is azt hangsúlyozta, hogy azért volt szükség az alapvámkezeléshez képest a határozatok helyesbítésére, mivel a Vtv. 29. §-ban foglaltaknak a vámhatóság nem tett eleget, a behozott vámáruk vámértéke nem felelt meg a vámteher kiszabása céljából megtartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértékeknek. Az elévülési határidőn belül lehetséges a korábbi határozatok helyesbítése.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A perbeli esetben az alapvámkezelésekre 1996 júniusában került sor. A vámjogról, vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 209. § (1) bekezdése alapján 1996. április 1-jén lépett hatályba, így a perbeli alapvámkezeléskor a vámtörvény rendelkezéseit kellett alkalmazni.
A Vtv. 136. § (1) bekezdése szerint a kereskedelmi forgalomban behozott vámáruknak a vámteher kiszabásakor elfogadott vámértéke nem felel meg a vámteher kiszabása céljából megtartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértéknek, a vámterhet az elévülés határidején belül kérelemre vagy hivatalból helyesbíteni kell. A (2) bekezdés szerint a helyesbítés címén megállapított fizetési kötelezettséget - függetlenül attól, hogy az a vámfizetésre kötelezettet vagy a vámhatóságot terheli - határozattal kell megállapítani.
Az alperes helytállóan hivatkozott fellebbezésében arra, hogy a helyesbítés elvégzése azért vált szükségessé, mert az alapvámkezelés során eljáró elsőfokú vámhivatal a Vtv. 29. §-ában előírt kötelezettségének nem tett eleget. A külkereskedelmi áruforgalomban behozott vámáruknak a vámteher kiszabásakor elfogadott vámértéke nem felelt meg a vámteher kiszabása céljából megtartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértéknek.
A felperes mint ügyfél munkálta ki az alapvámkezeléskor a vámértéket, és a vámáru nyilatkozatát ennek megfelelően tüntette fel. A felperes a Vtv. 21. § (1) bekezdése alapján az ügyleti érték alkalmazásával jelölte meg a vámáru értékét, ennek megfelelően kérték a gépjárművekre vonatkozó számlák becsatolására. A vámszervek feladata lett volna ezt követően a Vtv. 29. §-ának megfelelően az ügyfél által kiállított adatok megfelelő értékelése, az összehasonlító adatok figyelembevételével a vámkezelést kérő ügyfél által becsatolt szakértő értékelését legfeljebb a műszaki állapot felmérésére lehetett volna figyelembe venni. Az alapeljárásban az elsőfokú vámhatóság ennek nem tett eleget, ezért volt szükség a vámérték felülvizsgálatára.
A Vtv. 147. § (1) bekezdése szerint a vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jogorvoslatok elintézését a vámhatóság az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - végzi.
A (3) bekezdés szerint a vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó határozat az utólagos ellenőrzés kivételével csak egy ízben, a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül módosítható.
A határozat módosításának lehetőségét a Szegedi Városi Bíróság 14. számú hatályon kívül helyezésről és új eljárásra kötelezésről rendelkező végzése is elismerte, az új eljárásra való kötelezettnek az volt az indoka, hogy a módosító, helyesbítő határozatokból nem tűnt ki, hogy milyen jogszabálysértést állapított meg a vámhatóság a korábbi eljárásban, illetőleg miért volt indokolt a Vtv. 27. § alkalmazása és miért nem fogadta el a vámkezelést kérő által megjelölt bizonyítékokat.
A bíróság jogerős végzése alapján lefolytatott új eljárás során a vámhatóság az új elsőfokú határozatában minden egyes esetben külön-külön részletesen megindokolta, hogy az egyes felperes által tárgyi apport címén behozott személygépkocsit milyen szempontok szerint értékelt. Valamennyi gépkocsi esetében a behozatalkori igazságügyi szakértői véleményben rögzített megjelölt műszaki állapotot elfogadta. Figyelembe vette az adott gépkocsi feltüntetett futásteljesítményét, összehasonlító adatként pedig a nemzetközi gépjármű kereskedelemben ismert Schwacke Katalógus meghatározott adataiból indult ki. A katalógusárak alapárként való figyelembevételét korrigálta a gépkocsi futásteljesítményével, a műszaki állapotával, az esetleges sérülésekkel, azaz figyelembe vette az értékcsökkentő és értéknövelő tényezőket is. Ugyancsak elfogadta a fuvardíjként megjelölt összeget. Az elsőfokú bíróság helytelenül hivatkozik a vámteher helyesbítése, illetőleg a határozat módosítása közötti különbségre az adott esetben. A vámteher helyesbítése speciális vámjogi rendelkezés, amelyet valóban csak a vámtörvény ismer. Tekintettel arra, hogy a fent kifejtettek szerint már az alapvámkezelés esetében is hatályban voltak vámtörvény rendelkezések, így nem volt helytálló az a felperesi hivatkozás és az ezzel megegyező elsőfokú bírósági álláspont, mely szerint a rendelkezésre álló adatokban az 1996 és 1998-ban lefolyatott vámeljárás mint személyi, mind tárgyi, mind tényállásbeli szempontból azonos volt és ez az ügyazonosság kizárta a határozat módosítását.
Az ügyazonossággal kapcsolatos álláspont és az erre vonatkozó legfelsőbb bírósági döntések is a vámtörvény hatályba lépése előtti ügyekben voltak alkalmazandók. A vámtörvény hatálybalépését követően a törvény 139. § c) pontja, illetőleg 147. § (1) és (3) bekezdése alapján az elévülési határidőn belül a vámteherről szóló kötelezettséget utóbb módosítani lehet.
Az alperes az új eljárás során teljesítette mindazokat az előírásokat, amelyet a korábbi bírói eljárásban a bíróság jogerős hatályon kívül helyező végzésében előírt, minden egyes határozatában megindokolta a Vtv. 27. § alkalmazását, felsorolta tételesen a vizsgálati szempontokat, az egyes következtetéseket és megjelölte azt is, miként mellőzte az ügyfél által felvetett egyes bizonyítékokat.
Ily módon alaptalan volt az a felperesi észrevétel, amely szerint az alperes határozata önkényes vagy fiktív értékeken alapulna, az értéknövelő illetve értékcsökkentő tényezőket nem sorolta volna fel. Az alperes keresettel támadott határozata ezért jogszabálysértőnek nem volt tekinthető.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. I. 28.533/1999.)