adozona.hu
AVI 2002.4.47
AVI 2002.4.47
Jövedéki ügyben a kereskedelmi mennyiségű adózatlan jövedéki termék igazolására szóbeli árunyilatkozat nem alkalmas (1997. évi CIII. tv. 76. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a vámhivatal a felpereseknél 1998. október 22. napján jövedéki ellenőrzést tartott. Ennek során az I. r. felperesnél 980 doboz, a II. r. felperesnél 1770 doboz adó és zárjegy nélküli, kereskedelmi mennyiségű cigarettát találtak és foglaltak le, amelyek eredetét, származását a felperesek igazolni nem tudták. Az ellenőrzés realizálásaként az első fokon eljárt hatóság az I. r. felperest 113 598 Ft jövedéki adó, 567 990 Ft jövedéki bírság megfiz...
A felperesek keresetükben a határozatok hatályon kívül helyezését kérték. Azzal érveltek, hogy jövedéki terméket jogellenesen nem importáltak, nem birtokoltak, ezért a jövedéki adó és jövedéki bírság megfizetésére kötelezésük jogszabálysértő.
Az alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatait akként változtatta meg, hogy "mellőzte" az I. és II. r. felperes jövedéki adó fizetésére kötelezését, ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a jövedéki ellenőrzést megelőző időszakban napi 500 db cigaretta vámmentes behozatala jogszerű volt szóbeli árunyilatkozat mellett is, erről a vámhivatal nyilvántartást vezetett. A felpereseket nem tájékoztatták arról, hogy a kereskedelmi mennyiség túllépését követően a származás igazolása érdekében írásbeli vámáru-nyilatkozattal vámkezeltessék a jövedéki termékeket. Ebből következően az volt a jogi álláspontja, hogy a felperesek esetében jövedéki adófizetési kötelezettség nem állapítható meg, mert az adott helyzetben a körülményekből a jövedéki termék megszerzésének jogszerűségére lehetett következtetni. E jogi álláspontját a Jöt. 15. § (12) bekezdés b) pontjára alapította. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét a Jöt. 76. § (2) bekezdésének b) pontjára utalással azzal utasította el, hogy a felperesek az általuk importált nagy mennyiségű cigaretta származását semmiféle okmánnyal nem tudták bizonyítani, így az alperes a jövedéki bírság megállapításakor mindkét felperes tekintetében jogszerűen járt el.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet keresetet elutasító rendelkezéseit megváltoztatva mellőzze a felperesek jövedéki bírság megfizetésére kötelezését is. Azzal érveltek, hogy a Jöt. 76. § (1) bekezdésének b) pontjában és 76. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott törvényi feltételek nem állnak fenn. A bíróság a jogszabályt tévesen alkalmazta, és nem vette figyelembe e körben a bizonyítási eljárás során feltárt, okmányokkal kapcsolatos körülményeket.
Az alperes a felülvizsgálati eljárásban érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 20. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jövedéki bírság tekintetében ítéletben megállapított tényállás megalapozott, okszerű és jogszerű az abból levont ténybeli jogkövetkeztetés is. A perbeli jogvita eldöntése szempontjából releváns azon tényeket ugyanis a felperesek sem vitatták, hogy lefoglalásra olyan kereskedelmi mennyiségű jövedéki termékek kerültek, amelyeken adójegy, zárjegy nem volt. Jövedéki bírság törvényben rögzített objektív alapú szankció. A Jöt. 76. § (2) bekezdése értelmében a 76. § (1) bekezdése alá tartozónak, azaz jövedéki bírság alá esőnek kell tekinteni a 76. § (2) bekezdésében rögzítetteket is. A Jöt. 76. § (2) bekezdésének b) pontja pedig a jövedéki termék birtokosának kötelezettségévé teszi az igazolást. Nemcsak bizonyítási kötelezettséget ró e körben a jövedéki alany terhére, hanem meghatározza azt is, hogy melyek azok az okiratok (számla, számlát helyettesítő okmány, termékkísérő okmány, egyszerűsített kísérő okmány, vagy vámokmány), amelyek a törvény értelmében alkalmasak az igazolásra. A Jöt.-ben nevesített eredet igazolására alkalmas okiratot a felperesek nem csatoltak. Kereskedelmi mennyiségű adózatlan jövedéki termék igazolására pedig - a Jöt. előzőekben ismertetett kógens rendelkezések következtében - a felperesek által nevesített szóbeli árunyilatkozat nem alkalmas. A nem kereskedelmi forgalomban természetes személyek által behozott vámáruk után nem kell vámot fizetni [45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 266. § (1) bekezdése]. A Jöt. azonban a jövedéki termék, így a kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék birtokosának, értékesítőjének, felhasználójának kogens módon írja elő az eredet igazolását az ellenőrzéskor fellelt és lefoglalt jövedéki termékre vonatkozóan. Olyan vámokmányt pedig a felperesek nem csatoltak, amely a lefoglalt jövedéki termékre vonatkozóan a Jöt. előírásainak megfelelt volna.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálni kért körben a jogszabályoknak megfelelt. Az ügy érdemi elbírására kiható lényeges eljárási szabálysértés nem történt. Ezért a felülvizsgálni kért határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.636/2000.)